Az új Nürnberg film hozta kíváncsiságból néztem meg ezt a régebbi alkotást. Az újat sem bántam meg, de a régebbi messze komplexebb, árnyaltabb, üzenete mégis világosabb és átélhetőbb, mint az új feldolgozásé. Többet vállal fel, de jobban is teljesít, morális fókuszvesztésnek itt nyoma sincs. Bár Russell Crowe zseniális Göring, Brian Cox sem marad el mögötte, ugyanakkor a színészi játékok színvonala és a nekik szánt figyelem sokkal kiegyensúlyozottabb.
mi a f**? Nyilván függ attól is, ki milyen zsánert kedvel a műfajon belül, de én horrorrajongóként untam az egészet. Egy gyengécske sztori amatőr megvalósítását láttam, amibe pár másodpercnyi borzongást csempészett a főszereplőnő egy-egy démonikus megnyilvánulása vagy monológja. Ezek valóban jól sikerültek, ötletben és megvalósításban is, de így is csak annyira volt elég, hogy néha felkapjam rá a fejem. Építkezés, pszichológia nyomokban sem, egyszerű természetfeletti megszállottságot mutat fel a film, így a való élethez semennyire sem köthető. Stílusában talán "A bébiszitter", de ott volt humor és izgalom is, szóval a nyomába sem érhet. A férfi főszereplő teljesen inkompetens és logikátlan megnyilvánu... több»
Nem lesz olyan klasszikus, mint "A passió", és nem olyan zseniális, mint az "Anyám!", de ebben a sorban foglal helyet valahol (kicsit hátrébb). Aki öncélú horrort szeretne, annak nem ezt a filmet ajánlanám. Jézus ifjúkori megkísértése a sztori, kiemelve az apaságot önként vállaló, de kétségekkel küzdő József szerepét. A megváltó felnövéstörténete, és egy gyarló ember fejlődéstörténete, szép párhuzamban. Az egyikük befejezi, a másikuk elkezdi küldetését. Mindkettőjüknek fel kell fedezniük a célt és elköteleződni. Amitől (talán) horrorrá válik a keresztény misztikus történet, az az ótestamentumi világ ábrázolása. A kegyetlenség, a kiszolgáltatottság lecsupaszítva, egy primitív, szépségekben ... több»
Görög tragédia egy modern villában SPOILERES
A filmet csak teljesen elvetemült művészfilm-rajongóknak és gyakorlott metafora-feloldóknak ajánlom. Három félórás részre osztva tudtam megnézni, zsongító-altató hangulata és eseménytelensége miatt, de nem jutott eszembe, hogy ne nézzem végig. Szóval felkeltette az érdeklődést, de aztán számos kérdőjelet hagyott maga után.
Ki lehet, és mit jelképez a titokzatos meztelen nő, aki mérgező növényekkel táplálkozva az eleven halált hordozza testében? Milyen szándék vezérli a világtól meghasonlott feleséget, aki befogadja? Miféle harcot vív majd vele a válságba jutott, gyermekkori traumát hordozó, költő férj?
Ha értelmezési problémába futok, keresek egy-két profi filmkritikát, hogy a nála... több»
Alapítvány: 4 csillag, robot-császár: 5 csillag Pontosan ilyennek kell lennie egy sci-fi sorozatnak. A feldobott gondolatokban és érzésekben nem enged nagyon elmerülni az események és fordulatok sodrása, mégis betalálnak. Csak kapkodom a fejem és szédülök, de nagyon tetszik. Az első két évad kis forgatókönyvi bakijai itt már nincsenek, mintha kezdenék felnőttként kezelni a nézőt, de azért a "Star Wars-os" akciók kielégítik gyermetegebb igényeinket is.
Laura Birn mint Demerzel egészen elképesztő alakítást nyújt, megrendítő. Most Terrence Mann, mint Alkonyat, is nagyon odatette magát. Azt kell mondjam, a császári vonal végig erősebb volt színészekben, mint az alapítványi. Stílusában, igényességében is jobban képviselte a komolyabb gondol... több»
A 3 csillag kicsit szigorú, hiszen erényekben bővelkedik a sorozat. A helyszín fél siker, a nyitány ütős, a jó színészek pedig hozzák a többit, de a forgatókönyv önmagában gyengécske. A történet, a karakterek a "sokszor már bevált, most is jó lesz" kategória, a párbeszédek erőtlenek. Még szerencse, hogy Eric Bana és Rosemarie DeWitt a sablonos jelenetekből is meggyőző drámát tud teremteni, és a mellékszereplők is ott vannak a toppon. Izgalmas a bánya- és pár lövöldözős jelenet. Dicséret a rendezőknek! Csak a forgatókönyvet bízták volna egy igényesebb, merészebb valakire...
metrós élmény Sokáig kerülgettem, mert nem kedvelem a "húsbavágó" filmeket, de végül nem bántam meg, hogy rászántam magam. A sci-fi háttér kicsit gyenge lábakon áll, de teljesen kárpótolt Bradley Cooper és Vinnie Jones remek párosa, a nagyvárosi helyszínek (utca, vágóhíd, hotel), de különösen a metró tökéletesen atmoszférikus megjelenítése. A kamerabeállások és mozgások ötletesek, a színek, a fények egységes és jól megalkotott látványt adnak. A sztori is szépen, profin építkezik, izgalmas. Bár az én ízlésemnek a hentelés és a vége kicsit túltolt, de értem, hogy nagyon el akartak menni a határokig, és végül is nem állt ez rosszul ennek a filmnek.
ügyes, de felejthető Sally Hawkins tökéletes pszicho, a gyerekek szimpatikusak, a történet végig izgalmas, a hangulat nyomasztó. A horror jelenetek brutálisak. Szóval minden oké, de ennek ellenére - vagy pont ezért - erős hiányérzetem maradt, mivel a film egyetlen centire sem távolodik el az ilyen sztorik bevált forgatókönyvétől. Ügyesen alkalmazza a kliséket, de csak azokat, más semmi. Ha már ilyen tehetséges a stáb, álmodhatna nagyobbat, egyedibbet is a Philipou rendezőpáros.
Amikor a Nap hideg A kevés cselekmény ellenére is izgalmas és tartalmas film. Precíz, de hatásos minimalizmus jellemzi, jól kitalált részletek, minden a helyén, akár egy jó vers vagy egytálétel. A misztikus hátteret csak két gyorsvágásnyi kép sugallja a bevezető jelenetekben, de a borzongás beindításához épp elég. Elülteti az érzést, hogy nem csak a világűr ismeretlen a számunkra, saját bolygónkon sem vagyunk igazán otthon. Mint később kiderül, a saját lelkünkben sem. A misztikus szálat a megtalált napló viszi kicsit tovább, de ennyi. A többiről gondoskodik a hely hihetetlen atmoszférája és a tébolyig menetelő pszichológiai leromlás megélése. Úgy tűnik, az emberek valami belső ürességet kitölteni, vagy fájdalm... több»
Nem fogott meg, a másfél órát háromnak éreztem, untam. A hangok és képek jók, de semmi különös, a színészek közepesek, a misztikus háttér, a cselekmény és a karakterek viszont csupa elnagyolt klisé, gyenge forgatókönyv.
Álom valóban elaltat most, de legalább szépet álmodsz Három történetet látunk ebben a hat részben, amelyek közül Orpheus története rendben van szerintem, kicsit morbid, mégis érzelmekkel teli, nyomot hagy a nézőben. Pusztulás megkeresése nagy talány számomra. Mire gondolt a költő, miről is szólt ez? Szimpla időkitöltésnek érzem. Ami pedig a pokol kulcsáról szóló nyitó mesét illeti, lehet, hogy képregényben elég volt a sztorija, de filmen bizony több ármány, fordulat és küzdelem hiányzott ahhoz, hogy igazán érdekes legyen. A lehetőség benne volt. Összességében hiányoltam az erős cselekményt, a meglepetéseket, fárasztónak éreztem, hogy az álmos ritmus ingája sosem leng ki semerre, mintha hipnotizálni szeretne, vagy csak bealtatni (sikerült). Enne... több»
91 Nürnberg (2000)