Greta

Görög tragédia egy modern villában
SPOILERES A filmet csak teljesen elvetemült művészfilm-rajongóknak és gyakorlott metafora-feloldóknak ajánlom. Három félórás részre osztva tudtam megnézni, zsongító-altató hangulata és eseménytelensége miatt, de nem jutott eszembe, hogy ne nézzem végig. Szóval felkeltette az érdeklődést, de aztán számos kérdőjelet hagyott maga után. Ki lehet, és mit jelképez a titokzatos meztelen nő, aki mérgező növényekkel táplálkozva az eleven halált hordozza testében? Milyen szándék vezérli a világtól meghasonlott feleséget, aki befogadja? Miféle harcot vív majd vele a válságba jutott, gyermekkori traumát hordozó, költő férj? Ha értelmezési problémába futok, keresek egy-két profi filmkritikát, hogy a nála... több»

Alapítvány: 4 csillag, robot-császár: 5 csillag
Pontosan ilyennek kell lennie egy sci-fi sorozatnak. A feldobott gondolatokban és érzésekben nem enged nagyon elmerülni az események és fordulatok sodrása, mégis betalálnak. Csak kapkodom a fejem és szédülök, de nagyon tetszik. Az első két évad kis forgatókönyvi bakijai itt már nincsenek, mintha kezdenék felnőttként kezelni a nézőt, de azért a "Star Wars-os" akciók kielégítik gyermetegebb igényeinket is. Laura Birn mint Demerzel egészen elképesztő alakítást nyújt, megrendítő. Most Terrence Mann, mint Alkonyat, is nagyon odatette magát. Azt kell mondjam, a császári vonal végig erősebb volt színészekben, mint az alapítványi. Stílusában, igényességében is jobban képviselte a komolyabb gondol... több»

Hangulatos, fordulatos, semmi különös, de szívesen néztem. A ház gyönyörű.

A 3 csillag kicsit szigorú, hiszen erényekben bővelkedik a sorozat. A helyszín fél siker, a nyitány ütős, a jó színészek pedig hozzák a többit, de a forgatókönyv önmagában gyengécske. A történet, a karakterek a "sokszor már bevált, most is jó lesz" kategória, a párbeszédek erőtlenek. Még szerencse, hogy Eric Bana és Rosemarie DeWitt a sablonos jelenetekből is meggyőző drámát tud teremteni, és a mellékszereplők is ott vannak a toppon. Izgalmas a bánya- és pár lövöldözős jelenet. Dicséret a rendezőknek! Csak a forgatókönyvet bízták volna egy igényesebb, merészebb valakire...

metrós élmény
Sokáig kerülgettem, mert nem kedvelem a "húsbavágó" filmeket, de végül nem bántam meg, hogy rászántam magam. A sci-fi háttér kicsit gyenge lábakon áll, de teljesen kárpótolt Bradley Cooper és Vinnie Jones remek párosa, a nagyvárosi helyszínek (utca, vágóhíd, hotel), de különösen a metró tökéletesen atmoszférikus megjelenítése. A kamerabeállások és mozgások ötletesek, a színek, a fények egységes és jól megalkotott látványt adnak. A sztori is szépen, profin építkezik, izgalmas. Bár az én ízlésemnek a hentelés és a vége kicsit túltolt, de értem, hogy nagyon el akartak menni a határokig, és végül is nem állt ez rosszul ennek a filmnek.

ügyes, de felejthető
Sally Hawkins tökéletes pszicho, a gyerekek szimpatikusak, a történet végig izgalmas, a hangulat nyomasztó. A horror jelenetek brutálisak. Szóval minden oké, de ennek ellenére - vagy pont ezért - erős hiányérzetem maradt, mivel a film egyetlen centire sem távolodik el az ilyen sztorik bevált forgatókönyvétől. Ügyesen alkalmazza a kliséket, de csak azokat, más semmi. Ha már ilyen tehetséges a stáb, álmodhatna nagyobbat, egyedibbet is a Philipou rendezőpáros.

Amikor a Nap hideg
A kevés cselekmény ellenére is izgalmas és tartalmas film. Precíz, de hatásos minimalizmus jellemzi, jól kitalált részletek, minden a helyén, akár egy jó vers vagy egytálétel. A misztikus hátteret csak két gyorsvágásnyi kép sugallja a bevezető jelenetekben, de a borzongás beindításához épp elég. Elülteti az érzést, hogy nem csak a világűr ismeretlen a számunkra, saját bolygónkon sem vagyunk igazán otthon. Mint később kiderül, a saját lelkünkben sem. A misztikus szálat a megtalált napló viszi kicsit tovább, de ennyi. A többiről gondoskodik a hely hihetetlen atmoszférája és a tébolyig menetelő pszichológiai leromlás megélése. Úgy tűnik, az emberek valami belső ürességet kitölteni, vagy fájdalm... több»

Nem fogott meg, a másfél órát háromnak éreztem, untam. A hangok és képek jók, de semmi különös, a színészek közepesek, a misztikus háttér, a cselekmény és a karakterek viszont csupa elnagyolt klisé, gyenge forgatókönyv.

Álom valóban elaltat most, de legalább szépet álmodsz
Három történetet látunk ebben a hat részben, amelyek közül Orpheus története rendben van szerintem, kicsit morbid, mégis érzelmekkel teli, nyomot hagy a nézőben. Pusztulás megkeresése nagy talány számomra. Mire gondolt a költő, miről is szólt ez? Szimpla időkitöltésnek érzem. Ami pedig a pokol kulcsáról szóló nyitó mesét illeti, lehet, hogy képregényben elég volt a sztorija, de filmen bizony több ármány, fordulat és küzdelem hiányzott ahhoz, hogy igazán érdekes legyen. A lehetőség benne volt. Összességében hiányoltam az erős cselekményt, a meglepetéseket, fárasztónak éreztem, hogy az álmos ritmus ingája sosem leng ki semerre, mintha hipnotizálni szeretne, vagy csak bealtatni (sikerült). Enne... több»

Emberi lét: horrorba oltott líra
Nem azt kaptam, amire számítottam, de lenyűgöző lett a film, magasan több, mint amit bárki elvárna egy zombis történettől. Felnövekvés-történet, kegyetlen és lírai utazás élet és halál, halál és szeretet határán. Vagy talán nincs is határ. A film eszközeiben és látásmódjában is egyedi és kifinomult. Az apró, de idegbe hatoló kis mozzanatok az időzítésben, vágásban, a szokatlan zenei választások és beállítások filmklubok témái lehetnek majd, de nem öncélú művészieskedést látunk. Ami megmarad utána, az egy súlyos érzés a mellkasban. Fájdalmas és felemelő, mégis rezignált és precíz tudatosság jellemzi a hangulatot és gondolatiságot. Közben nem felejt el erős horrornak maradni, de lehet, nem min... több»

Erős idegzet és gyomor kell hozzá, de nagyszerű szatíra a maga nemében. Szívesen láttam volna még egy zárójelenetet a Hamupipőkére gyorsan ráunó, öntelt hercegről és a lovászfiúknál vigaszt kereső arájáról, de így is jó volt.

Egész jónak tűnt (átlagos szinten), de amikor egy szereplő távozott az élők sorából, és nem éreztem a többieken a történtek súlyát, az nagyon olcsóvá tette a filmet. A második halál után, mikor a család egy tagjának elvesztésére sem sikerült emberi reakciókat felmutatni, csalódottan kikapcsoltam. Egy ennyire misztikus történet nem lehet hiteles, de ha az emberi oldala sem az, akkor kiábrándító.

Vártam egy egyszerű sorozatgyilkosos thrillert, és olyan drámát kaptam, hogy a fal adta a másikat. (Nem tudtam még, hogy megtörtént esetet dolgoz fel.) A film a brutalitást és a társadalomba/emberi lelkekbe ágyazódott mocskot is őszintén mutatja. Az előbbi egyszer eltérített a megtekintéstől, de az utóbbi miatt érdemes volt újra elővenni. A maga egyszerű módján nagyon is hatásos, ütős alkotás, ha nem is a művészet felső kategóriája.