Greta

Szó szerint szerelmes lettem a sorozatba és mindhárom főszereplőbe, még a harmadik-negyedik évad túlburjánzó gusztustalankodásait is elnéztem neki. Okos, vagány, cinikus, gáttalan és szép.

Milyen kár, hogy a történet horror része kidolgozatlan maradt, míg a főszereplő háttértörténetének megjelenítése tökéletes lett, és a színészek is remekeltek. Kivéve Elizabeth Lail játékát, ami nagyon gyenge.

Nem egy kapkodós sorozat, 24 részben (3 évad) dolgozza fel egy gyilkosság szereplőinek történetét. Bár nyomozós krimi, időnként akciókkal és csavarokkal, amik mozgalmasabbá teszik, a hangsúlyt inkább a küzdelmes női sorsok megmutatására helyezték. Amolyan sírós-nevetős, meghatós és tanulságos történet. Lehetne közhelyes, akár giccses is, de nem engedi el magát, sikerül megőriznie egy őszinte hangot, jó színészi alakításokkal.

Nem szeretném ismételni mások gondolatait, csak pár apró adalékot említenék, amit én láttam: jó lett volna egy a középkori japán hangulatba autentikusan bevezető főcím, ennek sem a zenéje, sem a mostanában divatos, szürreál-misztikus, számítógép alkotta képi világa nem illett a történethez. Nem éltek eléggé az alkotók a hagyományos japán zene adta lehetőségekkel, pedig ha ők megszólaltatják a dobokat, az megrendítő erejű tud lenni. A CGI is kicsit műanyag ízűvé tette a látványt, én szívesebben láttam volna szép tájfotózást, amiben az operatőr is kiélheti magát, de ezeket a hiányokat ellensúlyozták a kosztümök, a szépen komponált történetkövetés és a jól megválasztott színészek. Cosmo Jarvis... több»

Nagyon jó a történet. A horrort kicsit hatásvadász módon túltolták, a kevesebb lehetett volna több. A romantikus szál(ak) gyermeteg ábrázolása és a főhősök túlélési képességei, valamint magas szerencsefaktora komolytalanná teszi, amit sajnálok, egy kicsit realistább változat nagyon ütős lett volna. Ettől függetlenül jó szórakozás, és még egyszer: remek a történet!

A Bodkin olyan vígjátéksorozat, ami az életet a maga komplexitásában tudja felmutatni, csúfolódva és szeretve. Elbűvölő a stílusa, jók a karakterei, és merészen összetett. A történet hangsúlya nem a nyomozás tárgyán, a múlt eseményein, hanem az azt titkolni vagy feltárni próbáló emberek motivációin, tévedésein és felismerésein van. Ezeken keresztül karikírozza az emberi esendőséget, csendes, megértő, kicsit darabos humorral, de nem éri be ennyivel. Műfajához képest bátran nyúl morális kérdésekhez, és nem csak kérdez, válaszokat is mer adni. Határvonalat húz a menthetők és a végképp elbukottak közé, de figyelmeztet is, milyen közel bukdácsolunk a határhoz mindannyian. A karaktererek nagyon ti... több»

Két év után másodjára is megnéztem, mert vágytam a hangulatára, és tetszett. Nem ijesztgetős, nem is igazán horror, inkább nyomozós misztikus thriller, borzongatós-találgatós történet. Nem hoz újat, de a zsáner klasszikusainak elemeit szépen keveri össze, a karakterek jók, a helyszínek, háttérzajok és zenei motívumok megmaradnak a fejemben. Nagy kedvencem a „Rosamary gyermeke”, hasonló hatású filmsorozat. Két éve még közepesnek láttam, de az egyre gyengébb felhozatal mellett határozottan felértékelődik, illetve vannak olyan filmek, amik nem katartikusak, de ha pár év után újra tudom élvezni, bekerülnek a „gyűjteménybe”.

Kihagyott ziccer
Egy kultikus történetet sikerült levinni egy átlagos sorozat szintjére. Aki nem ismeri, és csak egy kis kikapcsolódást keres, annak érdemes megnézni, tetszeni fog. Cixin Liu felvetései, fordulatai biztosítják ezt. Sajnos a Netflix alkotói, bár becsületesen próbáltak nyomvonalon maradni, amit „hozzátettek”, az komolytalanná tette a végeredményt. Fiatal tudósok alkotta baráti társaságnak adni a főszerepet nem rossz ötlet, csak idő híján unalmas, ha nem éppen ellenszenves, de mindenképp élettelen karakterekkel töltötték meg. (Szegény Salazar fizikusnő kifejezetten logikátlan és hisztérikus, főleg egy tudós elméhez képest.) Kivétel csak a vicces fiú, aki szerethető és szórakoztató John Bradley a... több»