Gyerekként nem láttam, most került először a szemem elé. Közelebb van a gyengéhez, mint a közepeshez. A „közönség” (nem tudom, itt valós volt-e, vagy később hozzáadott) már azon nevet, hogy az egyik szereplő egy hellóval köszön. A másik visszaköszön, és hangos nevetés tör ki a nézők felől. Már itt éreztem, hogy ez nem nekem való lesz, és két rész után el is engedtem.
Az első sorozatot nagyon szerettem, frankó szörnyek és történet volt benne. A többit már nem láttam (felnőttem). De az original sorozatból mikor el-el kapok egy-egy részt, akkor simán leköt.
A régi CN műsorán ez volt a kedvencem, egy részt sem hagytam volna ki, sokszor este megnéztem a reggeli rész ismétlését is. Az sem zavart, hogy akkoriban csak az angol CN-t tudtuk fogni, imádtam.
Pár napja, harmincas fejjel előkaptam pár epizódot, azt kell mondanom, ez így még elborultabb, mint 11-12 évesen. Továbbra is a régi CN egyik legjobbjának tartom.
70 Kaliforniába jöttem (1990)