Berto49

A velem egyidős film hősei bizakodással tekintenek az erősen rózsaszínű, de inkább vörös jövőbe. A sematikus filmek előfutára ez a darab, minden megoldódik, a gazember nyugatimádók elnyerik méltó büntetésüket, mi pedig egy szuper hegesztő eljárással építhetjük fel az országot. Már rögtön a legelején egy óriási történelmi hamisítás látható; a valaha jobb napokat látott nagyságos asszony (Tolnay Klári) az egy lóval húzott szekérrel a Balatonról a rommá lőtt Budapest felé tart, de kiesik a szekér kereke. Milyen szerencse, hogy éppen arra tart egy szakasz hős szovjet katona, akik se perc alatt megjavítják a szekeret. Igen, ez számtalanszor előfordult, nem pedig az, hogy minden nőt – kortól függe... több»

Nagyon jól szórakoztam ezen az 1942-ben készült René Clair filmen. Mostanában a fantasy kategóriájába sorolják az ilyesfajta filmeket, erre a mozira valóban illik is a besorolás. Habkönnyű történet, elsősorban a szexszimbólummá vált Veronica Lake szépsége miatt élvezhető ma is. Hozzájárul az 1964-ben készült remek szinkron is, sajnos a szereplők többsége (Somogyvári Rudolf, Váradi Hédi, Csákányi László, et al.) már csak az égi szinkronstúdiókban szerepelhetnének. Lake védjegyévé vált a különös hajviselete, amelyet nők tömege utánzott. Eléggé viharos magánéletet élt, harmadik férje nyolc évig a makói születésű Andre DeToth (születési nevén Tóth Endre Antal Mihály) filmrendező volt. Gondjait a... több»

Mindkét főszereplő CSODA volt, az a hihetetlen tánctudás amit produkáltak az megismételhetetlen! Fred Astaire szólója a táncoló cipőkkel filmtörténeti unikum, és mindezt 68 évvel ezelőtt készítették, hol volt még akkor a számítógép és a CGI (első megjelenése 1973-ban). Ginger Rogers a színésznői tehetségéből is bemutatót tartott, na jó, lehet, hogy nem érte el Sarah Bernhardt szintjét, ezt ugyan nem tudom biztosan, hiszen egy szerepében sem láthattam. Két nagyon ismert zenei klasszikus (Hacsaturján: Kardtánca a „Gajane” utolsó felvonásából, és Csajkovszkij B-moll zongoraversenyének részlete) is színesíti a filmet, lenyűgöző a virtuóz zongorajáték.

Miért van az, hogy egy igazi mesefilmet több filmes oldalon is „fantasy”-nak titulálnak? A mesefilm degradáló kategória, vagy a fantasy megjelőlés több nézőt vonz a moziba? Mindegy, az angol nyelvet népszerűsíteni kell(?) A film megnézése előtt úgy gondoltam, hogy a tragikusan fiatalon, általam nagyon kedvelt Wilhelm Hauff meséjéből 1953-ban az NDK-ban készített Staudte-filmet nem láttam. Nagyot tévedtem, mert amikor az „Itt sincs semmi, itt sincs semmi…” jelenet következett, jött a felismerés, hogy valamikor az őskorban bizony láttam, sőt akkor nagyon-nagyon tetszett, de most is élvezetes mozinak bizonyult. A sok gagyi animációs szemét helyett inkább ilyen filmekkel szórakoztatnák a gyerek... több»

Véleményem szerint ennek az Agatha Christie novellának és belőle készített színdarabnak az újrafeldolgozása kimeríti a bűn fogalmát! A színdarab sikere ugyan nem vetekedhet a szerző „Egérfogó” című darabjának sikerével, hiszen azt Londonban az 1952-es premier után még 2016-ban is játszották. Mégis ez a darab is klasszikussá vált, köszönhetően az 1957-ben készített filmváltozatnak, amelyet nem lehet túlszárnyalni. Igaz, hogy az újat TV-játéknak szánták, a szereplőgárda a nyomába sem érhet a W, Wilder féle változatnak. Abban olyan „nagyágyúk” szerepeltek, mint Charles Laughton, Marlene Dietrich, Tyrone Power. Volt egy kis pikantériája a filmnek, mert Laughton felesége, Elsa Lanchester alakítot... több»

Nem tartozik a legkiválóbb Preminger-filmek közé (Egy gyilkosság anatómiája, Laura) ez az 1965-ben forgatott darab, azonban a felügyelőt alakító Olivier miatt érdemes megnézni és végigizgulni, hogy valójában mi is történt a képzeletbeli, vagy valóságos Bunnyval. A végső fordulat eléggé körmönfont és kevéssé hihető, ezzel együtt láttam már sokkal rosszabb filmet is.

Örkény viszonylag rövid novellájának adaptációja. A film rendezésének idejében nem nagyon volt illendő a személyi kultusz szörnyűségeit felemlegetni, ezért a merész témaválasztásért is Fábri Zoltán remek filmjei közé sorolom. Nagyon rossz, homályos kópia volt, de átsütött belőle Frajt Edit szépsége. Igazán nem értem, hogy miért nem szerepeltették többet, hiszen a ragyogó fizikai adottságai mellett jó színésznő, meglehetősen „bevállalós”, számos jelenetben meztelenül mutatkozott, valóságos esztétikai élmény volt a látványa. Jó volt látni fiatalon Balázsovits Lajost, meg Gálffi Lászlót, bár egy időben még a vízcsapból is ő folyt. A szakállas Kálmán György mintha előképe lett volna a krakéler ... több»

Ez a svéd film sem lesz a kedvencem! Egy férfi házaspár (szerintem ez a házasság megcsúfolása, bár már sok helyen törvényes, az alkoholista, kopasz Sven, aki egy ideig „normális” házasságban élt és van egy degenerált emós teenager lánya, (látására is émelygés fogott el) helyesírási hiba miatt egy másfél éves Patrik helyett egy 15 éves fiatalkorú bűnözőt „kap” örökbefogadásra. Idealizált befejezés, a toleranciát, mint helyes magatartást hírdető meleg propaganda-film. Erősen felejthető!

Fiatal koromban nagyon kedveltem Poe írásait, talán ezt a novelláját is (Dr. Kátrány és Toll professzor módszere) olvastam, bár nem emlékeztem rá. Úgy gondolom, hogy kinőttem már az ilyen vadromantikus történetekből, vagy a film nagyon rossz, mert csak több részletben kínlódtam végig. Ben Kingsley, Michael Caine, Kate Beckinsale hiába szerepeltek, számomra roppant unalmas volt. Halványan rémlik egy Jókai novella, amiben szintén megfordult a világ, vagyis az őrültek az ápolók és fordítva.

Egy sikerről minél több bőrt kell lehúzni. Ez az elv érvényesül a producerek tevékenységében. Csak az a baj, hogy nagyon nehéz az eredeti sikert megismételni, ami az esetek többségben nem is sikerül. A harmadik próbálkozás erre kitűnő példa, mert a film csak halvány utánérzése az első ragyogóan szellemes darabnak. Hiába azonos a két főszereplő (Michel Serrault, Ugo Tognazzi) szinte minden jelenet kópiája az első, vagy a második résznek. A csökkent hatásnak az is az oka, hogy halálesetek miatt nem az eredeti zseniális szinkronhangok (Márkus László, Sinkovits Imre) hallatszódnak. Szombathy Gyula derekasan próbálkozott, de sokszor túlzásba esett Albin magyar hangjaként. Egy sikeres darab nem t... több»

Márai drámájának szinte nézhetetlen adaptációja. Már maga a színdarab sem egy szuper darab, de ez a film a szereplők miatt nagyon pocsék. A darabot 1940-ben mutatták be, 18 magyar darab közül ezt díjazták a legjobbnak – milyen lehetett a másik 17? – színházban IGAZI színészekkel akár hatásos is lehet, de ez a filmadaptáció tömény unalom. Marozsán Erika: a magyar filmekben manapság ügyeletes szép nő, egy csepp tehetség nélkül. Csányi Sándor: ahogy öregszik, egyre csúnyább és kövérebb lesz, érthetően beszélni viszont sem régebben, sem most nem tud. Vajon mi predesztinálta Gerd Böckmannt, hogy ő legyen a főszereplő ebben a magyar(?) filmben. Hirtelenjében öt különb magyar színészt tudnék mondan... több»

Tizenévesen mennyire szerettem volna megnézni ezt a 18 éven felülieknek szóló filmet, de akkoriban még nagyon szigorúan vették a korhatárt. (Igazából nem is értem, hogy miért volt „tiltott gyümölcs”, mert Nadja Tiller bájait is csak módjával mutatták. Az osztrák születésű színésznő, ahogy Hitler is, Németországban lett híres, de őt hosszú élettel ajándékozta meg a sors, talán még ma is él.) A filmben engem nagyon zavartak a Brecht-Weil szerzőpáros songjaira emlékeztető zenei betétek, mert széttöredezték a cselekményt, ugyanakkor teljesen életszerűtlenek voltak. Ezzel együtt, még mai szemmel is eléggé élvezhető mozit láthat a néző.

Részemről nem nagy jövőt jósolok ennek a sorozatnak, több okból; vontatott, közhelyes és Kenneth Branagh elviselhetetlen. Ugyanolyan zakkant, mint az apja, de az nála érthető, hiszen kezdődő Alzheimer-korban szenved. A Kurt keresztnevű nyomozó fia pedig iszákos, szinte csőlakó kinézete van, különél a feleségétől, aki – nem csodálom – már talált magának egy másik pasit. A lányával is elég rendezetlen a viszonya. Valahogy nem hiszem el, hogy zseni a maga szakmájában, csak jön-megy búbánatos ábrázattal az ügyek meg szinte maguktól megoldódnak. Igaz, csak az első epizódot láttam, még próbát teszek a következő kettővel, de K.B. a felmagasztalt Shakespeare színész/rendező teljesítménye ebben a rés... több»