Berto49

Chrichton könyv alapján készült igen jó sci-fi, megőrzésre "archiváltam". Ugyanúgy tetszett, mint valamikor a hetvenes évek elején a moziban. A zöld valamikre emlékeztem, de másra nem. Végig lekötött, nem hiányzott a manapság divatos és követhetetlen akciódömping. Ebből is látszik, hogy mennyire öregszem, hiszen úgy tűnik a régi mindig jobban tetszik, mint az új.

Marlene Dietrich 1933-as filmje, ebben 32 évesen igazán gyönyörű volt. A történet elég sekélyes, a vége meg egyenesen bosszantó (igaz, milyen más véget lehet várni egy korabeli hollywoodi filmtől?!) de a látványa nehezen felejthető. Csodálatos dekoltázsa volt és még jól is játszott.

Oscar Wilde „Lady Windermere legyezője” c. műve alapján, csak a cselekményt – azt a keveset – áttették 1930-ra. A film nem az én stílusom, kosztümös, szinkronizált és Wilde bonmotjai korántsem szórakoztattak. Egyetlen eredmény: némi fogalmat alkothattam arról, hogy milyen csodálatos lehet Amalfi.

Emma Thompson miatt döntöttem úgy, hogy megnézem ezt a filmet, és nem is bántam meg. A vége előtti feliratból derült ki, hogy a nem mindennapi életet élő Hans Fallada „Halálodra magad maradsz” című regénye alapján készült. Mindkét főszereplő remek volt. Brendan Gleeson (a „Kálvária” c. filmben ő volt James atya) medvés alkata ellenére is rokonszenves. Emlékezetes film, érdemes volt megnézni.

Egy a maga korában botrányt keltő, de mára meglehetősen avittas Schnitzler színdarab filmre vitelét ragyogóan oldotta meg a rendező, Max Ophüls. Ráadásul 1950-ben, úgy, hogy egy kicsit sem lehet érezni a színpadra szánt szöveg színházi jellegét. Gérard Philipe is kapott benne egy apró szerepet. A film után kíváncsian várom a Körmagyar megnézését, hogyan tudta Kornis Mihály aktualizálni és magyar viszonyokra alkalmazni.

Ettore Scola 1995-ös drámája. Alberto Sordi zseniális benne, nemkülönben a magyar szinkronhangja, Szersén Gyula. Végtelenül pesszimista darab, de Sordi alakítása ragyogó.

Gyenge TV-játék színvonal, amit csak erős jóindulattal lehet thrillernek nevezni. A baj ott kezdődik, hogy számomra a két hősnő közül egyik sem rokonszenves, papírmasé figurák, nincs kisugárzásuk. Erről nagyrészt a már százszor látott és elpufogtatott patronokkal operáló forgatókönyv tehet, rögtön az elején lehetett tudni, hogy mi lesz a vége, az utolsó jelenettől sem dobtam hátast, nálam a ház ajtaján becsöngető szereplő nem okozott semmilyen meglepetést. A filmkészítésről sokat kell még tanulnia az eddig csak producerként tevékenykedő rendezőnek, mert ez a debütálás kevés színvonalas filmmel kecsegtet.

Második olyan Ozon-film amelyik tetszett, bár nem annyira, mint a „Házban”. A napokban olvasott remek francia regény (Pierre Lemaitre: Viszontlátásra odafönt) idejében játszódik, mielőtt még a beígért filmes változatot látni lehetne, kellett egy kis képi megjelenítés a kor hangulatáról. Ernst Lubitsch 1932-es „Broken Lullaby” című filmjének újrafeldolgozása. Számomra a legemlékezetesebb jelenet az volt, amikor az idős Hoffmeister a volt baráti körében összefoglalva a tényeket, lényeglátóan elemezte a háború totális értelmetlenségét. Nagyon érdekes megoldás volt a fekete-fehér és a színes felvételek váltakozása, fontos dramaturgiai szerepük volt. A casting kitűnően sikerült, Adrien szerepébe... több»

Egy klasszikus, amelyikben nem is csalódtam. Delon legjobb filmjei közé tartozik, a kíméletlen gyilkos, szerepében. Jean Gabin a gengszterklán idős vezetőjeként a szokott magas színvonalat hozta. 1969 óta pergőbb akciófilmekhez szoktattak a rendezők, most úgy éreztem túl sok benne a töltelék jövés-menés, többet kellett volna a szereplőket mutatni, vagy legalább több akciót láttatni, de 45 évvel ezelőtt ez a film volt az etalon, és még ma is igazán élvezhető. A zene nagyon sokat tesz hozzá.

1957-ben nagy merészség kellett a film elkészítéséhez, de mára – érthető módon – eléggé megkopott. Azt meg igazán nem értem, hogy mért kellett majdnem 30 évet várni a betiltástól a bemutatóig. Emlékezetes a Rákosi (Tompa Sándor) paródia. Ez Páger hazatérése utáni első filmszerepe.

Sikerült egy jó mozit kifognom! Csodálkozom, hogy eddig még nem láttam ezt az 1987-ben készített kiváló tárgyalótermi drámát. Nem a téma miatt, mert a poént már az első húsz percben biztosan lehetett tudni (a „mostohaapuci” fürdetési manőverei), hanem Barbra Streisand zseniális játéka nyűgözött le. A legkiválóbb színésznők közé tartozik, azon kívül énekesnőként is a csúcson van. A védőügyvéd szerepében nagyon jó volt Richard Dreyfuss is. A film élvezetéhez nagyban hozzájárult a zseniális szinkron, Almási Éva és Tordy Géza remekelt. Viszont Leslie Nielsen a bevadult ügyfél alakjában súlyos szereposztási tévedés, mivel a személyéhez annyira hozzátapadt a sok paródiafilm (Csupasz pisztoly, Horr... több»

Nekem eléggé zagyvának tűnt a történet, ezek a mostani filmrendezők belebetegednének, ha normális időrendbe vágnák a filmjüket. Javier Bardem miatt azonban érdemes volt megnézni, viszont a női főszereplő számomra iszonyatos csúfság. A neve: Victoria Abril, ilyen nőt szerepeltetni valósággal bűn. A spanyolok szexuális életéről meg lehet jegyezni: mindenki mindenkivel…

Paul Newman egy jópofa magánnyomozót játszik ebben a ’66-os krimiben. Felhőtlen szórakozást nyújt, nem kell „agyalni” rajta. Kikapcsolódásnak is nagyszerű. Az öregecske Lauren Bacall is szerepel benne, Istenem milyen szép is volt úgy kb. 30 évvel ennek a filmnek a forgatása előtt!

Ez lenne a modern filmművészet?
Sikerült egy nap alatt végigszenvednem ezt a förmedvényt. Amennyiben ez a modern filmművészet, akkor köszönöm szépen, én nem kérek belőle. Teljesen életszerütlen történet, értelmetlen befejezéssel. (Olyan mindegy lett volna Joe-nak, hogy megdugja Seligman, bár a mutatott puha szerszámmal ez nem is ment volna, de ő puff!!! lelövi. Az egyik poén az, hogy a pisztolyt maga mellett tartotta az ágyban, miután összerugdosva és lepisálva fetrengett az esőben és S. megszánva hazavitte.) Már a címből is lehetett tudni, hogy nem egy rózsaszín lányregény témájáról szól a film, de azért azt nem gondoltam, hogy egy szinte mindenre kiterjedő Krafft-Ebing illusztráció lesz, ugyanis néhány kivételtől elteki... több»