Berto49

Ezzel a filmmel pontosan úgy vagyok, mint a „Waterloo Bridge” esetében. Nekem már egy kicsit túlságosan romantikus, érzelgős, erősen közelít a giccshez, de Marlene Dietrich szépsége és játéka miatt érdemes megőrizni. Talán leszek majd egyszer olyan érzelmes hangulatban, hogy újra megnézzem. Annyit teszek hozzá, hogy Dietrich ebben a filmben tetszett legjobban, bár azt újra alá kell húzni, hogy a történet inkább mesébe illik. A von Sternberg-Dietrich páros hetedik, utolsó együttműködésében készült.

Vittorio De Sica sok-sok remek filmet készített. A "brüsszeli tizenkettő" listáján harmadik a "Biciklitolvajok", de ezt a filmjét én egyenértékűnek tartom azzal. Carlo Battisti a mi Rajz Jánosunk hangjával a legszebb, legmaradandóbb filmélményeim közé tartozik.

Talán vannak jobb, filmművészeti szempontból kiválóbb, korszakalkotóbb filmjei Fellininek, de ez az alkotása számomra felejthetetlen. Maga a történet is egy csoda, de Masina alakítása Gelsomina szerepében utolérhetetlen. Számomra a szeretet mindent legyőző erejét jelenti ez a film.

Erről a filmről nekem a legemlékezetesebb a Mateuszt játszó színész alakítása, minimum megérdemli, hogy ideírjam a nevét; Dawid Ogrodnik, teljesítménye valóságos csoda. Érdekes jelenet volt a film végén, amikor a főszereplő színész „beszélget” az igazi Mateusszal.

2011 után újra megnéztem. Alejandro González Iñárritu korábban készített filmjei (Korcs szerelmek, 21 gramm, Babel) nagyon tetszettek. Ez is nagyon jó, csak rettenetesen depresszív. Viszont a később rendezett filmekhez képest (Birdman, A visszatérő) remekmű. Bardem játéka egyedülálló, az ember szíve megszakad érte. Szerencsére én nem a filmen látszódó Barcelonát láttam, bár biztos, hogy van olyan vetülete is a városnak. Az eleje meg a vége keretbe foglalja az egész filmet, én arra gondolok, hogy a valóságon túl az apjával beszélget. Hosszúsága ellenére komoly filmélmény.

Javier Bardem a legnagyobb színészek közé tartozik. Számos filmben bizonyította ezt, elég, ha csak a „Nem vénnek való vidék”, illetve a „Biutiful” címét említem. Ez a filmje nagyon megosztja a nézőket, van aki így értékelte: „Tökuncsi, oszkárhajhász melodráma”, viszont vannak olyanok – köztük én is – akik zseniálisnak tartják. Az eutanázia problematikájával foglakozik, a néző elgondolkodhat azon, hogy a 28 évre ágyhoz kötött, tehetetlen ember élete valóban emberi lét-e, vagy csak puszta vegetálás. Ramón/Bardem kűzd a megváltó halálért, de amíg az meg nem adatik neki, azért, hogy ezt a létet el tudja viselni (más nem is tud tenni!) a belső tengerhez menekül. Viszonylag sok film foglalkozik a ... több»

Össze sem lehet hasonlítani Mann „Szemtől szembe” című filmjével. Meseként kell nézni, mert olyan események vannak benne amelyek realitása a nullával egyenlő. Vegyük például a taxival való felborulást, négyet pördül az autó, de Vincent (Tom Cruise) aki be sem volt kötve, sértetlenül kimászik a kocsiból, leporolja magát, aztán mint egy futóbajnok elszáguld megölni az ötödik „feladatát”. Egy 17 milliós városban az is gyakran megesik, hogy az utolsó megölendő személy pont a taxi Vincent előtti utasa, Annie, akit a taxisofőr ment meg. Eltekintve a rengeteg többi említetlen bárgyúságtól, a két főszereplő alakítása miatt értékelem jóra a filmet, mert Tom Cruise a rezzenéstelen arcú szuper bérgyilk... több»

Vártam ezt a filmet, de csalódtam. A kutyák ugyan nagyon szépek és aranyosak voltak, de sablon sablon hátán. Néha a monitoron keresztül kicsordult a nyál, könnyen összetéveszthető volt valamely sokadik Beethoven folytatással. Hallströmnek sokkal jobb filmjei vannak, pl. Árvák hercege, Gilbert Grape, stb. Az utóbbi években nem sikerül a régebbi színvonalat hozni. Nagy kár érte. A kutyák castingje kitűnően sikerült, mindegyiket elfogadtam volna, legjobban Bailey tetszett. Hozzájárult a nemtetszésemhez, hogy a forgatás során állatkínzás is előfordult.

Jó dolog néha megnézni egy-egy régen látott filmet. Anno az eredeti regényt is olvastam, nagyon tetszett. A film is, bár sokan alul értékelik. Ők biztos nem olvasták a remek regényt, nem díjazzák, hogy megelevenednek a regény lapjain szereplő alakok. Spacey alakítása kimagasló, magyar hangja Szakácsi Sándor. Ez az első olyan általam látott film, amelyben Judi Dench nagyon jó. (A Bond-filmekben rettenetesen ellenszenves.) A fiatal J. Moore is említést érdemel, de nála a „Megmaradt Alice-nek” az etalon. Amit abban a filmben játszott, az csúcs! Azért is néztem meg, hogy lássak egy jó filmet Hallström rendezésében, mert az „Egy kutya négy élete” katasztrofális.

Nem tudok elvonatkoztatni Lisa Genova professzor asszony remek könyvétől, de a film is nagyon tetszett. Jó volt a megismerési sorrend, először a remek könyv, aztán az igazán jó filmadaptáció. J. M. nem a kedvencem, de el kell ismerni róla, hogy nagyon nagy színésznő, teljesen jogos az Oscar!

A szóban forgó darab "Jégkeblek" címmel jelent meg DVD kiadásban. A film készítésének idején M. Darc és A. Delon házasok voltak. Darc egy pszichopata gyilkológépet játszott, aki minden közelébe kerülő férfit megöl. Indítékról semmilyen információt nem tudunk meg, legyen annyi elég, hogy őrült. Néhány filmes fórum hozzászólója az „Elemi ösztön” hősnőjének, Catherine Tramell előképeként említi, de Darc és Stone alakítását egy napon sem lehet említeni. Szerintem Stone fényévekkel jobb! Igaz, hogy Darc sem szégyelte a testi adottságait abban a jelenetben amikor Brasseur „megborotválását” tervezte.

„Szódával elmegy” blödli, csak Emma Thompson miatt, akit egyre inkább megkedvelek, mert annyira természetesen viselkedik, nem lehet látni rajta, hogy szerepet játszik. Nem úgy, mint Pierce Brosnan, a vészesen öregedő bájgúnár, őt még fiatalon is utáltam, pláne így! Néhány grimaszból állt nála a színjátszás. Játszott még benne Timothy Spall is, a Mike Leigh filmek gyakori főszereplője, akit szintén nem kedvelek, de ebben a filmben jól hozta a komikus figurát. Az az igazság, hogy a szerepe erősen emlékeztetett az „Irma, te édes” csapos alakjára, akinek a bemondása: „…de az egy más tészta”. A filmbéli Jerrynek (jól eltalált szinkronhangja Csuja Imre, őt nem túlságosan gyakran, de el tudom visel... több»

Talán az általam legtöbbször látott magyar film 1982-ből, természetesen a legnagyobb kedvencek egyike. Kész csoda, hogy a rendezője, András Ferenc rendezte, mert az ezt követő filmjei csapnivalók! Ez a film azonban minden ízében tökéletes. A szereplők, a történet (Munkácsi Miklós tollából), a kísérőzene, egyszóval minden: szuper.

Fantasztikus lélektani horror, kitalálhatatlan csavarral a végén. Bette Davis (Tolnay Klári) és Joan Crawford (Sütő Irén) két, illetve négy színészóriás, mert a szinkron is klasszikus!