Berto49

Meglepetés volt, mert jól szórakoztam. C. Diaz miatt választottam (Für Anikó remek szinkronjával), de a csúnyácska Toni Collette játéka magával ragadó volt. Sokszor láttam már őt, de csak most figyeltem fel rá, hogy milyen tehetséges ez az ausztrál születésű színésznő. Egy testvérpár története, természetesen esküvő a vége, de néha kell a boldog befejezés, sőt Maggie (Diaz) előtt is megcsillan egy leendő férj lehetősége egy orvos személyében.

Aranyos Kästner-adaptáció, amit valószínűleg már gyerekkoromban is láttam, mert az álombeli ágy kettéfűrészelése ismerős volt. Most legjobban az író narrációja (Végvári Tamás) és annak finom humora volt számomra a legszórakoztatóbb. Josef von Baky, alias Báky József az NSzK-ban, 1950-ben rendezte, de még ma is élvezhető. Az ikrek is nagyon helyesek.

Egy 30 perces Lucille Fletcher rádiójátékból (amit egyszer valószínűleg hallottam, Sulyok Mária [?] főszereplésével) másfél órás filmet csinálni nem kis feladat. A rendezőnek 1948-ban jelentős segítséget nyújtott a korabeli nagy sztár Barbara Stanwyck, akinek alakítását Oscar-ra jelölték.

Nagy merészség volt a „Medence” újraforgatása mai sztárokkal, mert engem Harry alakítója, a szakállas Ralph Fiennes halálra idegesített, viselkedésével és a végtelen pofázásával. Tilda Swanton némán is rettenetesen ronda volt, lehet, hogy más filmben jó, de ebben szörnyű. A másik szakállas, M. Schoenaerts, a legújabb rendező-kedvenc csak volt, mint egy rongybaba, a szőke csajt pedig azért tették csak be, hogy meglegyen a kvartett. Unalmas, igazi nézhetetlen film.

A lassan szokássá váló félrefordítás fordul elő a filmnél, mivel Ügynöknek kellene fordítani, hiszen több nyilvánvaló utalás, sőt jelenet is van Miller „Az ügynök halála” című drámájából. Az angol cím: „The Salesman” nyilvánvalóvá is teszi ezt az összefüggést. A darab kapcsán magyarként nekem Tímár József felejthetetlen alakítása jutott az eszembe, az az előadás olyan színházi este volt, amelyik beleégett a szerencsés színházlátogató memóriájába.

Közel sem káprázatos Philippe de Broca (Riói kaland) 1973-as Bond paródiafilmje, a főszereplője természetesen Bebel, kettős szerepben, egyrészt ő Bob Saint-Clair, a szuperkém, másrészt a félszeg Merlin, az író, aki püfölve az írógépét kiszenvedi magából a bugyutábbnál bugyutább történeteket. Folyamatos gegparádé, de az emlékezetes Rió kaland magas színvonalát nem éri el. Ugyan kedvelem Rátóti Zoltán hangját, de Belmondo hangjaként csapnivaló! Igaz, hogy a film alatt szinte állandóan cigi lóg a szájában, ami nagyban zavarja a szöveg érthetőségét

NSZK film 1957-ből, Vaszary Gábor regénye alapján. Nem sok jót tudok írni róla, hacsak azt nem, hogy a fiatal szerelmespárt Romy Schneider és Horst Buchholz alakítja, Mindketten bámulatosan fiatalok. A történet eléggé unalmas, tele van közhelyekkel, már nagyon eljárt felette az idő. Viszont szép színes volt! Kiváncsi voltam Vaszary stílusára, de nálam nem igazán nyerő.

Otto Preminger 1963-ban forgatta ezt a monstre filmet Henry Morton Robinson 1950-ben megjelent regénye alapján. A főszereplője Tom Tryon, aki 16 évig sikeres színész volt, aztán még sikeresebb íróvá lett. Legismertebb műve az 1971-ben megjelent „The Other”, amely 3,5 millió példányban kelt el, és fél évig vezette a New York Times bestseller-listáját. A film egy amerikai katolikus pap karriertörténete, akit sok családi, hitbéli és történelmi megpróbáltatás után bíborossá szenteltek. A filmben szerepel Romy Schneider is.