Belmondo pap alakítása eszméletlenül jó. Nagy kár, hogy engedve a csábításnak munkásságának nagy része akció- és zsarufilmekből áll. Pedig a drámai szerepekben is megállta a helyét (Két nap az élet, Egy asszony meg a lánya, Kifulladásig). Maradjunk annyiban, hogy színészzseni. Külön érdeme, hogy mellőzte a kaszkadőröket.
Immár sokadjára néztem meg az egyik kedvenc rendezőm majdnem legjobb filmjét. Szerintem a legjobb a „Szamuráj”, de ez sem sokkal marad le tőle. Melville (felvett név, a „Moby Dick, a fehér bálna” szerzőjétől kölcsönözte, az eredeti neve: Jean-Pierre Grumbach). Kitűnő szereplőgárda, közte Alain Delon, aki a legjobb barátja, „pótfia” volt, az olasz születésű Gian Maria Volonté, Yves Montand a sokoldalú énekes és színész, valamint Bourvil, aki meglepetésre itt szakítva a vígjátéki szerepekkel Mattei felügyelő alakjában egy bulldog makacsságával üldözi a bűnözőket. A rendező szomorú filmjeiben a drámai befejezés elkerülhetetlen, legtöbbször a hős halála tesz pontot a történet végére. A sors biza... több»
Charlize Theron bámulatosan nagy színésznő! Nagyrészt neki köszönhető, hogy ilyen jó filmet sikerült készítenie a rendezőnek, aki egyébként Ivan Reitmannak (Ovizsaru és egyéb sz@rságok rendezője) a fia. Theron az alapjában véve ellenszenves hősnőt – aki elhatározza, hogy az újdonsült apává vált régi szeretőjét visszaszerzi a feleségétől – sikerült, ha nem is szerethetővé, de megérthetővé tenni. A 37 éves depressziós, alkoholista, harmadrendű írónőt remekül alakította. Rám elsősorban a szépségével hatott, meg az eszköztelenül hiteles játékával. A „Rém” óta csodáltam, azután a film után pedig az egyik legnagyobb kedvencemmé vált.
A krimik közül P. Highsmith írásai után Ira Levin könyveit szeretem legjobban (Brazíliai fiúk, Rosemary babyje, stb.) Ez a film is Levin könyvének az adaptációja, oldschool krimi, már az elején lehet tudni, hogy ki a rosszfiú, annak idején olvastam a Rakéta regényújságban, meg talán láttam is már, de lehet, hogy az ’56-os verzióját. A női főszereplő (Sean Young) szerintem nem érdemelte meg az Arany Málna díjat, mert tűrhetően játszott (no nem egy szépségkirálynő!), de mindegy.
Nem is találok rá jelzőket, hogy mennyire jó film, és hogy mennyire kedvelem! C. Isherwood „Isten veled Berlin” c. elbeszéléskötetének Sally Bowles c. novellája alapján, de az írást ezerszeres feljavították a zenével, a csodás színészekkel, a koreográfiával és még hosszan sorolhatnám, hogy mivel. Számomra ez a nagybetűs film, amely a szórakoztatás mellett kötetnyi tudnivalót mond el a bontakozó németországi fasizmusról.
Megtörtént szerencsétlenség alapján, de az esemény helyszínét és szereplőit alaposan megváltoztatva készítették ezt a filmet. Egyik érdekessége, hogy az egyik főszerepet az exkormányzó Arnold Schwarzenegger alakította, bizonyítva a sokszor kétségbevont színészi tehetségét. Erős drámai történet, hiszen 271 ember tragikus halála áll a középpontban.
A szülő mindig szereti a gyerekét? Kár, hogy Ewan McGregor rendezői munkásságát Philip Roth Pulitzer-díjas könyvével kezdte, mert ez a debütálás nem sok jót ígér. A könyv ha csak nyomokban is hasonlít a filmhez, nálam egész biztosan nem kerül az olvasmányaim közé. Egyre inkább kezdem azt hinni, hogy a különböző díjakkal kitüntetett művészeti alkotások nem felelnek meg az én ízlésemnek. Adott egy minden ízében kiagyalt történet, melodrámává alakítva. A kiagyaltság ott kezdődik, hogy egy ragyogó emberpárnak (szépségkirálynő anya, akinek mentális bajai vannak, csak ezt ügyesen titkolja, valamint egy mintaszerű férj és családapa) hogyan születhet - olyan nevelés és anyagi körülmények mellett - ilyen többszörös gyilkossá váló elfa... több»
Az biztos, hogy ez a film nem kerül a kedvenceim közé. Az a töméntelen flashback sorozat (legalább öt idősíkot számoltam össze) a végére – legalábbis számomra – nem állt össze teljes egésszé. Legalább egy-egy évszám feltűnése segítette volna a szerencsétlen nézőt, hogy most hol is vagyunk, mikor is történik a jelenet. Ilyen kis segítséget sem kaptunk az azóta már csak az égi filmstúdióban munkálkodó rendezőtől. Egyedül a két sajnos már régen elhunyt színészóriás (Ruttkai és Latinovits) szereplése miatt néztem végig, pedig a későbbi Gábor Gábor (Koltai János) savanyú ábrázata már-már arra késztetett, hogy lemondjak a film nyújtotta „műélvezet”-ről. Az "átlagos" értékelést még Latinovits alakí... több»
A főszereplő, Edward G. Robinson (született: Emanuel Goldberg 1893. december 12. – 1973. január 26. A G. az eredeti nevének kezdőbetűjére utal. 10 éves korában a szülei Bukarestből emigráltak Amerikába) romániai zsidó származású amerikai színész. Remek színészként jelentős karriert ért el, rengeteg filmben játszott, többnyire noirokban és ellenszenves figurákat. Ez a film a ritka kivételek egyike, amiben rokonszenves figurát alakított egy minden hájjal megkent ügyész, később ügyvéd szerepében. Fordulatos történet, végig leköti a néző figyelmét.
86 Biciklitolvajok (1948)