Egy kutya négy élete (2017)

Nekem nagyon tetszett,nagyon megható jelenetek voltak benne. Férfi szemmel énis megkönnyeztem. A történet egy részét minden gazdi átéli. Humor és dráma nagyszerű keveredése.Ez a film nem kidobott pénz! :)

Szerencsére csak utólag értesültem a film körüli botrányról, ha ezt előtte tudom, lehet, hogy más szemmel nézem a filmet, ám én még mindig szeretném hinni, hogy az állatkínzásos sztori nem igaz. Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy ez egy gyönyörű film, megfelelő mennyiségű cuki faktorral, amelyet olvasva és látva is imádtam. Nem igazán értettem, hogy az alapvetően könyvhű adaptációt miért kellett egy pontban teljesen megváltoztatni (a Maya-s részre gondolok, amiben lényegében költöttek egy a könyvtől teljesen eltérő új sztorit) A magyar cím így bebukott, hiszen a filmben a kutyusnak e miatt a módosítás miatt nem 4, hanem 5 élete van. (ez picit ciki!) Így, hogy még túlzottan frissek a könyves emlékeim, nem tudok elvonatkoztatni attól sem, hogy nem lett megfelelően kiemelve az, hogy kutyahősünk minden egyes életében más-más erényt tanul meg, amit aztán tovább visz egy újabb életbe (azzal, hogy Bailey Ethan-el életmentőset játszik a vízben, elősegíti Ellie-t, hogy rendőrkutyaként megmentse a vízbe esett gyereket a haláltól, s hogy Ellie érzi rendőr gazdiján, hogy magányos, segíti Cimbit abban, hogy rádöbbenjen, hogy Ethan-nek társra van szüksége...). Ez szerintem egy fontos momentum, amely a filmben nem lett kellően kidolgozva. A végeredményen azonban ez nem változtat sokat. Ahogyan a könyv is, úgy a film is ügyesen kezeli a szomorú és vidám jelenetek hirtelen váltakozását, hiszen amint el kell búcsúznunk a kutyustól, akit megkedveltünk s már-már egy-egy könnycseppet is elmorzsolnánk, jön a következő jelenet egy újabb, tündéri kiskutyával, akinek örülni kell, így nincs is időnk túl sokat szomorkodni. Elképesztő, hogy mennyire az arcára van írva az állatoknak az, hogy mit gondolnak éppen, a narráció pedig tökéletesen kiegészít minden kedves/éhes/vicces/játékos/kérlelő vagy éppen szomorkás arckifejezést. A film közben azon kezdtem el gondolkodni, hogy milyen jó lenne néha hallani a kis állataink gondoltait, persze valószínűleg egy jó gazdinak nem is kellenek szavak, mert elég ránéznie az állatra és tudja mit szeretne. Egy igazi feel-good mozi (egy igazi feel-good könyv), ajánlom megnézésre (és olvasásra) egyaránt.

Nem ez lett álmaim netovábbja az egyszer már biztos. Azt hiszem engem ez a film kevésbé érintett meg mint a többséget de sajnos nálam nem hozta el a várt hatást és untatott. Ilyen is kellhet és biztos van olyan aki vevő is eme alkotásra de az nem én voltam sajnos.

Kedves, szerethető film. Érzékenyebb lelkű egyéneknek a megtekintése csak 100-as zsepi jelenlétében ajánlott. A történet alapján nekem a Fekete szépség című film jutott eszembe. Ott is egy jólelkű állat szemével ismerhetjük meg annak hol vidámabb, hol szomorúbb mindennapjait. A különbség az, hogy míg az inkább dráma és felnőttesebb, addig itt sok viccesebb jelenet is látható és a fiatalabbak számára is könnyebben emészthető. A négy történet nem egyformán érdekes és érzelmes. Az egyértelműen kijelenthető, hogy az első a legjobb mindkét tekintetben. Én is hallottam erről az állatkínzásos sztoriról, láttam a botrányt keltő videót, de erről nem szeretnék nyilatkozni. A lényeg az, hogy a film szépre sikerült, persze azért elég sablonosra is. Én személy szerint örültem volna, ha a történetek jobban köthetőek lettek volna egymáshoz, de ezért ez is megteszi.

Vártam ezt a filmet, de csalódtam. A kutyák ugyan nagyon szépek és aranyosak voltak, de sablon sablon hátán. Néha a monitoron keresztül kicsordult a nyál, könnyen összetéveszthető volt valamely sokadik Beethoven folytatással. Hallströmnek sokkal jobb filmjei vannak, pl. Árvák hercege, Gilbert Grape, stb. Az utóbbi években nem sikerül a régebbi színvonalat hozni. Nagy kár érte. A kutyák castingje kitűnően sikerült, mindegyiket elfogadtam volna, legjobban Bailey tetszett. Hozzájárult a nemtetszésemhez, hogy a forgatás során állatkínzás is előfordult.