zaphirisz

Nekem tetszett. Igaz egyedi a hangvétele, és klasszikus értelemben nem vígjáték, de mégis szórakoztató. Egy olyan ember nézőpontjának, világhoz való viszonyulásának bemutatása, aki látszólag ugyanabban a világban él, mint mindenki más, de valójában mégsem. Mindig érdekes és tanulságos betekinteni olyan emberek elméjébe, akik a megszokott sémákhoz képest másként tudnak tekinteni önmagukra és a körülöttük lévő világra. Ez a film egy ilyen tökéletes betekintési lehetőség. Csak azoknak ajánlom, akiket tényleg érdekel, hogy milyen lehet "Wilsonnak" lenni, és kellően elvárásoktól mentesen és nyitottan tudják kezelni a látottakat. Ellenkező esetben valószínűleg csalódást jelent majd. Mivel valószí... több»

Ízlésesen megcsinált, valódi lélekerősítő, inspiráló film, hiteles színészi alakításokkal. Ha úgy érzed, hogy olyan feladat előtt állsz, ami talán meghaladja az erődet, ez a film jó választás lehet, hogy másként tudj rátekinteni. A valódi, mély elkötelezettség és hit csodákra képes.

Kedves, aranyos történet minden különösebb extra nélkül. Pont olyan, amilyenre a leírás alapján számítana az ember. És néha pont ilyenre is van szükség. Ha valaki ki szeretne "mozdulni" a saját korából és problémáiból, de mégis emberi mértékek és értékek között maradna, akkor ez a film egy tökéletes lehetőség erre. Megadja az időt és a teret hozzá.

Az első rész kicsit infantilisre sikeredett, ami nem tudom, hogy a filmkészítők gyermeki ártatlanság, mint fogalom félreértelmezésének köszönhető-e vagy a hiteles ábrázolásnak. A második része már jobban tetszett. Ott valahogy jobban sikerült átjönnie a lényegnek. Olyannyira, hogy képes volt elengedni az első rész kapcsán felmerült ellenérzéseimet. A történet tényleg nem bonyolult, de aki szereti a gyermekekkel jól kijövő, őket istápoló egyházi személyekről szóló filmeket, annak ez is tetszeni fog. A maga műfajában a jobbak közül való. Ezért kapott négy csillagot.

Nem kedvelem kifejezetten ezt a műfajt, de olyan sokan dicsérték ezt a filmet, hogy végül kapott egy esélyt. Kár volt. Klisé halmaz, kidolgozatlan, logikátlan történettel. És persze tökéletesen kiszámítható, ami kifejezetten hátrány egy olyan filmnél, ami a feszültség fenntartására hivatott. Szóval felejtős...

Szürreális élmény volt végignézni, de volt a hangulatában valami egészen magával ragadó, ami nem hagyta, hogy félbehagyjam. Egyébként hosszú ideig kerülgettem a filmet a gépemen, aztán egyszer véletlenül egy pillanatra belenéztem. Utána hetekig vissza-vissza tért az érzés, hogy meg kéne nézni. És végül engedtem neki, amit nem is bántam meg. Nem hasonlított semmire, amit korábban láttam. Aki szereti a sci-fi-t, és nem kifejezetten a látványvilág miatt, annak mindenképpen megnézős.

Szerintem véletlenül össze lett keverve a tartalomleírás. Ez a film az alábbiról szól: "Anatolij fiatal katonaként nehéz választásra kényszerül, amikor a nácik fogságába esik: saját élete megmentése érdekében meg kell ölnie parancsnokát. E szörnyű tett után ortodox szerzetesek mentik meg, és adnak neki otthont, Anatolijból pedig szerzetes lesz. A férfi még harminc évvel a szörnyű események után sem képes szabadulni a bűntudattól, pedig közben - különleges képességének hála, híres gyógyító, sokak számára valóságos szent lesz. Egy nap aztán váratlan vendég érkezik a szigetre, ahol Anatolij él." Egyébként jó kis film, bár egyedi a hangvétele és a képi világa, ami sokak számára nehezen befogadha... több»

3,5 csillagot adtam volna neki, de ilyen opció nincs, úgyhogy végül a három mellett döntöttem, de nem az átlagossága, sokkal inkább az esetlegesen nehezen fogyaszthatósága miatt. Valószínűleg ez is egy tipikusan megosztó film. Ha valaki kedveli az ázsiai kultúrát, és rá tud hangolódni a film hangulatára, valamint el tud vonatkoztatni a romantikáról alkotott elképzeléseitől, annak nagyon fog tetszeni. Egyéb esetben okozhat némi nehézséget a megtekintése. Kezdetben a Phanszori műfaj nagyon idegennek tűnt. Voltak pillanatok, amikor kifejezetten zavarónak éreztem, amit az előadó a hangjával művelt, de valahogy a felére megszoktam, és a végére, mintha sikerült volna az egész lényegére is ráérezni... több»

Az tetszett igazán a filmben, hogy nem a szokványos megközelítést alkalmazta. Péternek cizelláltabb volt a hite melletti kiállása, mint a megszokott, azért, mert így van a Bibliában érvek. Persze ebből a szempontból előnyben van, hiszen személyesen is ismerte Jézust. Tetszett ahogy az őr viszonyulásának hullámzását lekövette a film. Hiteles volt. Különösen az általam látott legtöbb keresztény filmhez képest. Akit érdekelnek a hitbéli kérdések, Jézus élete, és a hit melletti kiállás problematikája, azoknak nyugodt szívvel ajánlom. Ellenkező esetben, jobb inkább egy másik filmet választani estére.

Legalább egyszer látni kell típusú film. Többed magammal sikerült megtekintenem, és utána egy egész jó kis beszélgetés kerekedett belőle. A többség még mindig nem hiszi el, hogy ilyen dolgok csak úgy megtörténhetnek. És a legtöbben még mindig úgy hiszik, hogy ők soha, velük soha nem történhet meg ilyesmi. Vagyis még mindig hazudunk önmagunknak.:) Pedig nem egy kísérlet megmutatta, hogy az emberi elme számára nagyon is természetes tud lenni egy ilyen működés a megfelelő körülmények együttállásakor. Aki nem hiszi, olvasson utána. Különösen ajánlom Solomon Asch konformitás és Stanley Milgram engedelmességi kísérleteit. Nem kell félni. Még utána is nyugtathatjuk magunkat azzal, hogy mi biztosa... több»

Furcsa film volt. Vannak benne jó jelenetek, és néhány érdekes kérdésfelvetés, de összességében valahogy mégis lóg a levegőben. Ha valaki azt gondolja, hogy a jelenlegi világunk tökéletes, vagy hogy a megoldás a teljes kivonulással kombinált haragon, elutasításon alapuló ellenállás, akkor nézze meg, mert talán utána másként gondolja majd. De ha valaki eddig is látta a visszásságokat, és igyekezett a saját életében ezt úgy feloldani, hogy az élni és élni hagyni elvére, a példamutatás általi nevelésre, a fejlesztésre, fejlődésre helyezte a hangsúlyt, lehet kidobott időnek fogja érezni a megtekintését.

Nagyon jó kis életrajzi film egy olyan emberről, aki abban volt különleges, hogy tette a dolgát, amikor kellett, ahogy kellett. Szeretettel, megértéssel és odafigyeléssel fordult mindenki felé. És ezt egyáltalán nem egy ideológia, a mennybekerülés vagy a jó karma szerzése vagy hasonlók miatt tette, hanem mert ez volt ő, ez sugárzott a lényéből. Egyetlen dologra tett fel az életét, mégpedig arra, hogy a tőle telhető legteljesebb mértékben csökkentse az emberiség szenvedését. És tette mindezt önmagától értetődően, csendben, ítélkezés nélkül. Mert így is lehet...

Sajnos témájában nem tartozik a legjobb filmek közé, pedig a kerettörténet jó alap lehetett volna. Amivel pluszt tudott adni a korábbi hasonló filmekhez képest, hogy a háborús időkben élő emberek kiszolgáltatottsága mellett, az állatok kilátástalan helyzetére is rámutat. Egyszeri nézésre azért mindenképpen érdemes.

Aki nem szereti az abszurdot, az semmiképpen ne nézze meg, mert szenvedni fog. Aki viszont bírja az ilyesmit, az vágjon neki nyugodtan. Ez egy elég jó kis darab a maga nemében. Néhány tényleg zseniális poénnal. A vége kissé bizarr, azt el kell ismerni, de mégis remekül rámutat az emberiség párkapcsolathoz való viszonyának néhány megkérdőjelezetlen aspektusára. Sokszor a valóság semmiben sem különbözik ettől a filmtől, éppen csak a csomagolás más, és a kényszer kevésbé kézzelfogható. Torz tükör egy torz világnak, de ha ügyesen nézünk bele, talán a tiszta kép is megjelenhet.

Életszagú. És ezt jó értelemben értem. Annyira hitelesen adja vissza a kort, az élethelyzetet, hogy attól még hátborzongatóbb lesz. Mert amíg egy átlagos amerikai kémtörténet annyira távoli, hogy az ember egy pillanatra sem tudja komolyan venni, és leginkább csak nevet rajta, itt nagyon is közelinek érezhetjük magunkhoz a történteket, és végig ott motoszkál bennünk, hogy ez akár velünk is megtörténhetett volna. Vagy ha fiatalabbak vagyunk, akkor a szüleinkkel. És hogy ez miért fontos? Mert csak a múlttal való szembenézés lehet az őszintébb jövő megteremtésének alapja. A németeknek sikerült. Egyszer talán nekünk is sikerülni fog...

Nem könnyű film, de értékes alkotás. A vallási alapú üldöztetés egy olyan szegmensét mutatja be a maga nyers kíméletlenségével, amely eddig nem volt a figyelem középpontjában. Azok számára, akik még nem szembesültek olyan helyzetekkel, ahol a hitük - és itt nem csak a vallásos meggyőződésre gondolok - melletti kiállás volt a tét, valószínűleg unalmasnak és vontatottnak tűnhet ez a film. De akik számára ismerős ez a fajta belső vívódás, még ha nem is az életük vagy mások élete benne a tét, biztosan képesek lesznek értékelni. Mikor árulom el magam? Mikor árulom el azt, amiben hiszek? Lehet-e elárulni azt, amiben hiszek úgy, hogy közben magamat nem árulom el? Mi számít igazán? A tett, a gondola... több»

Egyszerűen szuper ez a film. Tökéletesen bemutatja a félelem működését, és teszi ezt a lehető legkedvesebb módon, ahogy csak lehetséges. Szeretettel.:) Korosztálytól függetlenül ajánlom mindenkinek, mert amellett, hogy szórakoztató, jókat lehet nevetni rajta, egyben felvet olyan komolyabb kérdéseket is, melyeket egy darabig még forgathatunk magunkban.

Tetszett a film. A témája miatt kicsit tartottam tőle, hogy szenvelgősebbre veszik, de szerencsére a határon belül maradtak. Számomra film legérdekesebb vonulata, annak a kérdésnek a boncolgatása volt, hogy meddig önmaga valaki, és egyáltalán mitől is az. Mi marad, ha már nincsenek emlékek, nincsen intellektus, korlátozott a kommunikációs készség, és az ember a testének sem az ura? És hogyan képes ezt kezelni a környezet? Ki mit lát ebben? Úgy érzem, hogy ezen kérdésekre kínál válaszokat a film, mindazonáltal mégis meghagyja a teret a saját válaszainknak. Amit köszönök, mert így szívből tudtam mosolyogni a végén...

Nekem nagyon amerikai volt. Kapkodtak a témák között, gyorsan beszéltek. Szinte követhetetlen volt a gondolatfolyam. Egy pillanatnyi idő sem volt, hogy végiggondolja az ember a hallottakat, netán elmélkedjen rajta. Végig az volt az érzésem, hogy a készítő rám akarja tolni az elképzelését a világról, és a tudatmódosító szerek emberre gyakorolt hatásáról. És ez függetlenül annak igazságtartalmától kissé kellemetlen érzést keltett bennem. Aki az elmélyülős, egy témát körbejárós, elgondolkodtató dokumentumfilmeket kedveli, amelyekben nem akarják rátolni a kész válaszokat az emberre, azoknak nem ajánlom. Akik csak kiindulási alapot keresnek a témában való továbbgondolkodásra, azoknak érdekes lehe... több»

Tetszett az alapötlet, és színészi alakítás is kiváló volt. A kedvenc figurám a sebészorvos volt, aki ember tudott maradni még egy ilyen embertelen környezetben is. És ahogy a lányával való telefont kezelte, attól egy pillanatra megsajdult a szívem. Mármint jó értelemben. Mert olyan jó látni, hogy lehet ezt jól is csinálni, szeretettel... spoiler "Meg kéne tanulnunk lezárni kapcsolatokat." Ezt annyival egészíteném ki, hogy meg kéne tanulnunk őszintének lenni. Legfőképpen magunkkal.