Egy barátom ajánlása miatt kezdtem el 2012-ben. Kellett néhány rész mire belerázódtam, de aztán a második évadtól már a sorozat nagy rajongójaként tartom számon magamat, és mindig nagyon izgatottam várom az új részeket. Az egyik legjobb és leglátványosabb sorozat amibe valaha belekezdtem. Kíváncsian és egyben kissé csalódottan várom az utolsó évadot.
Azon túl, hogy vérszegény a cselekmény, más nem nagyon jut róla az eszembe. Sem jó, sem rossz. Minden téren egy gyenge közepes film, ami egyszeri nézésre alkalmas.
Szintén egy olyan film ez, ami a háború borzalmait mutatja be. Azon belül pedig első sorban azt, hogy az emberek (főként a katonák) milyen mélyre képesek süllyedni az ilyen időkben. Úgy egyébként is egy elszomorító film, de így, hogy igaz történet alapján készült meg pláne.
Sok jót hallottam róla ezért izgatottan álltam neki, de sajnos óriási csalódás lett a vége. Gondolom már mondanom sem kell, hogy nagyon nem azt nyújtotta a film, mint amit előzetesen vártam tőle. Kétszer is elindulhatott volna a sztori egy olyan irányba, amivel akár egy nagyon erős drámát is összehozhattak volna a készítők, végül viszont hagyták a középszerű, B kategóriás filmek tengerében elsüllyedni.
Nem egy nagy film, hiába akar annak tűnni. Az elején érdekesnek bizonyult, de hamar átváltott egy dögunalmas drámába. A színészek jók voltak, viszont csak Ők maguk, eléggé kevesek voltak ahhoz, hogy megmentsék ezt a filmet a középszerűségtől.
Jónak ígérkező film, és sajnos az is maradt. A színészekre nem panaszkodom, mert mindenki oda tette magát. De sok volt a 6 főszereplő 2 órára. Ha mindegyik pároshoz készítettek volna egy külön filmet, akkor lehet, hogy jobban bejött volna, mert mindenkire elég idő jutott volna.
Nem tartom túl jó sorozatnak. Voltak jó pillanatai, de többnyire baromira nem tudott érdekelni, hogy éppen mi történik a képernyőn. A kevés pozitívum egyike, az egyik kedvenc koreai színészem, Kang Ha Neul játéka volt.
Ez volt a legelső koreai sorozat amit láttam. A nagy népszerűsége miatt eset rá akkoriban a választásom. Először nagyon furcsa volt nézni, mivel ez volt az első alkalom, hogy találkoztam a koreai nyelvvel, és időre volt szükségem, hogy megszokjam. Rengeteg olyan dolog volt benne ami engem - valószínűleg a kulturális különbségek miatt - szokatlanul ért. Például a sok balhé olyan dolgokon, amikre Én, meg valószínűleg sok más nyugati ember is csak legyintene egyet. Ettől függetlenül nagyon élveztem. Kicsit nyálas volt, de még éppen hogy kibírható mértékben.
A leggyengébb Ghibli alkotásnak tartom. Számtalanszor kellett elkezdenem, mire sikerült befejeztem. Ez az egyetlen olyan Miyazaki film, amin bealudtam.
Ez de beteg egy film... Ami jelen esetben nem hátrány, hisz egy mozgalmas, vicces filmről van szó, amit több alkalommal is újra lehet nézni. Már ha bírja az ember gyomra.
Speciel sokkal jobbnak tartom ezt a részt az elsőnél. Sokkal tanulságosabb, és a komikus jelenetek is viccesebbek. Nem biztos, de úgy érzem ezt a részt jóval többször láttam. És ez nem véletlen.
Az a gondom, hogy nem jut eszembe sok minden már ebből a filmből. Csak az, hogy nagyon tettszett, és még néhány látványos jelenet is rémlik. Az egyik ha minden igaz, akkor pont a végén volt, egy csata jelenet. Újra kellene néznem. Mert tudom, hogy jó élmény volt, csak hát nem mostanában...
A koreai háborús filmekkel ellentétben japántól még nem sok jót láttam. Ez viszont egy remek alkotás. Kicsit szégyenlem is magam, hogy a múltban annyiszor elsétáltam mellette.
Mint sokan mások, Én is annyiszor láttam már, hogy kívülről tudom oda-vissza az egészet. Annak idején nagyon bírtam Kevin és a flúgos betörők történetét, mostanában viszont már annyira nem. Elmúlt a varázs. Ettől függetlenül karácsonykor újra megnézem majd, mert már hagyomány.
92 Trónok harca (2011)