Dwayne Johnson filmjeit egyszerűen nem lehet nem szeretni. A szememben nagyon hiteles színész. Az erős, robosztus külső mellett elférnek az érzések és a humor. Hiába játszik mindig hasonló műfajú filmekben még sincs két egyforma filmje. Mindig tud mutatni újat ami miatt teljes mértékben leköti a figyelmet. Imádtam a Tombolást is.
Szeretem az animációs filmeket, a Nyúl Pétert is imádtam a moziban Húsvétkor. Nagyon pörgős, emlékezetes és igazán kedves film, gyerekeknek, felnőtteknek, kortól függetlenül ajánlom.
Ha röviden kellene jellemezni a filmet, három dolog jut eszembe: elcsépelt poénok, középszerű rendezés, felszínes történet. Aki látta a korábbi részeket, az azért ne nézze meg mert semmi újdonságot nem fog tapasztalni, ugyanazok a sablonos poénok térnek vissza, ugyanazzal a karakterisztikával, de még erőltetettebb formában. Aki pedig nem látta a korábbiakat, az pedig inkább nézze meg a másodikat!
Szeretem a magyar filmeket de ezúttal úgy érzem jobb lett volna a 2. után megállni.
A szabadság ötven árnyalata nekem jobban tetszett mint A sötét ötven árnyalata vagy A szürke ötven árnyalata, mert a történetben több volt a fantázia, volt egy kis megcsalás, nézeteltérés, intrika. Több gondolkodni valója van a nézőnek. Negyedik résznek már nem lenne értelme mert ebből a témakörből már véleményem szerint többet kihozni nem tud a rendező.
Érdekes módon tetszett a film. Pedig általában az első rész után a többi már egyre rosszabb. Ezúttal pozitív csalódás volt, sokkal izgalmasabb és érdekesebb mint a korábbi kettő Szerintem érdemes megnézni!
75 Rampage: Tombolás (2018)