A kissé magas homlokú Cage sokadik rossz mozija. Jessica Biel plusz Julianne Moore, na és Peter Falk, hát őket sajnálom. Cage egy rossz színész, így őt inkább nem értékelném.
Rob Cohen egyik gyenge és unalmas, szupermacsós, trutyivúdos, csöpögős, mindig győzős filmje. Ezerszámra van ilyen, és hálistennek egyik rosszabb, mint a másik.
Hogy Trier normális-e? Talán. Tud-e rendezni? Valószínűleg. Rendezett-e már egy értelmes, sokak igényét kielégítő filmet? Nem, és ez most sem jött össze. Annyira elvont alkotás, hogy az ember feje belefájdul, hogy történjen már valami. De sajnos semmi, és már ez is valami.
Hofi Géza és Koós János zseniálisan előadott duettje hét teljes percben a házat teljesen ellepő egerek miatt. Laza, könnyed és gyönyörű. Egyszer mindenkinek hallania kell. Ja, és persze közben néznie sem árt.
Kesztyűs bábtechnikával készült remekmű, ami a mai napig aktuális és megunhatatlan. Mondanivalója, látványvilága, szereplői, minden-minden tökéletesen klappol. A két fő szinkronhang Bodrogi Gyula (Süsü) és Sztankay István (királyfi). A zene természetesen Bergendy. Az írója Csukás István, a rendezője Szabó Attila volt. Nekem is az egyik legnagyobb kedvenc. Örök és klasszikus.
Egyik nagy kedvencem volt, aztán később, felnőtt fejjel tudtam meg, ez is az úgynevezett "papírkivágásos" technikával készült. Bánffy György és Gálvölgyi János tolmácsolásában főleg zseniális.
A Bergendy együttes nagyon kellemes zenéjére az aranyos kis gyurmafigura átváltozik, kilapul, megnyúlik, esernyővel, macskával játszik. Egyszóval aranyos kalandokat él át. Kis lurkóknak kötelező.
Marais mint Angyal. Megnéztem, és nem is csalódtam benne. Korának megfelelő, komikumokkal, bunyókkal átszőtt krimije, ami ma már nem úgy hat az emberekre, persze a mai tempó már más, de kicsit szakmai szemmel nézve semmi gond vele. Egyszóval, ha látjuk valahol, ne kapcsoljuk el!
Csinos a szoknyád, kedves felügyelő! Louis de Funés visszatért. Mint ahogy társai is, a gyönyörű Myléne Demongeot, Jean Marais és a többiek. Mivel Fantomas is feltűnt a színen, hőseink ismét akcióba lendültek. Csatlakoztak újak is, például Henry Serre (André Berthier), a csalárd titkár, továbbá Jean-Roger Caussimon (Lord McRashley) és Francoise Christophe (Lady McRashley), a kastély úrnője, aki bizony összeszűri a levet a titkárral. Akinek a karaktere nagyon tetszik, pedig tényleg minimális szerepe van a filmben, az Guy Delorme (maffiafőnök).
Na igen, valamit a filmről is, amit ugyanúgy André Hunebelle és Marcel Grignon hozott össze. Sokak szerint ez már egy kissé erőltetett film, de szerintem abszolút nem az, hiszen amúgy is ... több»
A rém visszatér! Hőseink újra itt vannak, és szinte semmi sem változott. A stábban maximum annyi, hogy nem egyedül André Hunebelle rendezte a filmet, hanem betársult mellé Haroun Tazieff is. Elöljáróban elmondom, talán még ütősebbre, komikusabbra sikerült, mint a trilógia első része. Már a kezdés sem semmi, ahogy Juve felügyelő átveszi a kitüntetést. Zseniálisra sikeredett.
Van egy nagyon jó karakter, akit kihagytam, vagyis pontosabban kettő, akiknek a szerepük nem számottevő, de valahogy mégis ott vannak, jelen vannak, hozzátartoznak a filmhez. Ez Henri Attal, aki Fantomas egyik katonája vagy testőre; a másik egy szintén kissé bugyuta tekintetű rendőr, akit Michel Dupleix személyesít meg. Nekem mind a két ... több»
Melanie Griffith egy bombasztikus csaj volt ebben az időben, vele és persze Peter Falkkal el lehetett adni egy igencsak közepesre sikeredett krimi-vígjátékot. Olyan egyszer nézős, de megmondom őszintén, láttam már sokkal rosszabbat is.
Az ezerarcú rém 1964. Franciaországban Jean Marais csillaga lassan leáldozóban van, hiszen a képernyőn és mozivásznon feltűntek a fiatalok, Delon és Belmondo. De azért még letett egy varázslatos, újító, mindeközben zseniális alapművet, a Fantomast. Persze ehhez kellett egy jó rendező, Andre Hunebelle, fantasztikusan simuló vagy élénkítő, szomorkás vagy vicces, de a filmhez passzoló zene, melynek szerzője Michel Magne, és persze a zseniális színésztársak. Koruk meghatározó nagyjai, a szöszi bombázó, Mylene Demongeot (Helene), Louis de Funés (Paul Juve felügyelő), Jacques Dynam (Bertrand felügyelő) és Robert Dalban (főszerkesztő). Nélkülük nem lett volna a francia filmgyártás egyik oszlopos műve ez a film.
S... több»
Egy kifejezetten jól sikerült adaptáció, ahol a színészek is partnerek voltak. A mai napig kifejezetten nézhető mozifilm, plusz nekem nagyon tetszenek a fekete-fehér filmek. Egyfajta bájuk van.
Van benne egy bombanő, Claudia Cardinale és a zseniális Delon, aki a mimika nagymestere. A film egy kifejezetten erős, drámai mondanivalót sugárzó mű, amit a francia filmek kedvelőinek kötelező megnézni.
Nyálas és csöpögős, természetesen trutyivúd elalélt tőle, na hát én nem. Nick Nolte próbálta menteni a menthetőt, de sajna neki sem ment igazán. Lapos, sekélyes, siralmas.
Schwarzi tovatűnt, Farrell is nagyot álmodott Az 1990-es Total Recall Schwarzeneggerrel a főszerepben, na és megtámogatva egy Sharon Stone-nal és egy Michael Ironside-dal elég izmos kis film volt, valljuk be, így nagyon kíváncsian ültem le az otthoni, jól megszokott környezetemben, hogy megnézzem, mire jutott Len Wiseman a sci-fi thrillerrel.
A szerintem kissé alulértékelt film nekem nagyon bejött. Mind a sztori, mind a digitálisan összegyúrt, de mégis zseniális képi világ, a kamerakezelések és a színészi munkák is. Őszintén szólva szerintem mindenki beleadott apait-anyait, úgy istenigazán. Harry Gregson-Williams szuper kis zenét komponált, majd tett a film alá, ami tökéletesen belesimul a történetbe, és fantasztikusan kiegészíti a moz... több»
72 Next - A holnap a múlté (2007)