Szar van a lángosban, avagy egymilliárdos házibuli a dunaparti csónakházban, avagy hogyan erőszakoljunk meg nagy slágereket úgy, hogy a jó ízlés sikítva szaladjon el innen olyan messze, ahol már biztos nem lehet rá veszélyes a P. Mobilt musicalesen éneklő Nagy Feró. több»
Gobert ugyanazt a játékot játssza, amit ezeknél a több síkon mozgó filmeknél már megszokhattunk: mind a hősét, mind a nézőt elbizonytalanítja abban, hogy melyik sík is az álom és melyik a valóság. A mozi legfőbb problémája, hogy teszi mindezt egy olyan karakterrel a főszerepben, aki mindkét világban van annyira antipatikus, hogy ne izgassuk magunkat különösebben az egzisztenciális válságán. több»
A törvény nemében cselekményvezetése elképesztően döcögős, a viccesnek szánt jelenetek javarészt csak hányavetien egymás után vannak dobálva, így kicsit olyan élmény a filmet nézni, mintha az utcán egy pityókás ismeretlen állna neki viccelődni, javarészt összefüggéstelenül. több»
A látvány korrektnek mondható (pláne a szép tájakkal), de azért egy hollywoodi blockbusterhez nem mérhető, a sztárokat pedig hiába szerződtették, ha Christian Bale-nek nem írtak olyan szerepet, amiben megmutathatná a színészi kvalitásait, a nyúlfarknyi pillanatokra felbukkanó nagy nemzetközi nevek (Jean Reno, James Cromwell, Tom Hollander, Rade Serbedzija) tényleg csak azért vannak, hogy a nevük a promóanyagokra kerülhessen, a női főszereplő Charlotte Le Bonra pedig látványosan nagy ez a kabát. több»
Jobb pillanataiban széles mosolyokat, max kuncogást csal elő belőlünk a film (főként Ferrellnek köszönhetően), a rosszabbakban pedig ujjakat és karokat vagdosnak le, vért spriccelnek a szereplőkre, és Jeremy Renner is beugrott egy rövidke szerepre, mert itt volt az ideje, hogy rendesen beégesse magát. Még Alexandra Daddario járt a legjobban, mivel az ő jeleneteit mind kivágták a végső verzióból. több»
A lánya nyakán élő Juliette Binoche Metallica-pólóban borozgat a kanapén, amikor megtudja, hogy nagymama lesz. Aztán ő is teherbe esik. Binoche-sal nehezen lehet veszíteni, de a film készítői azért megpróbálták. több»
Ha csak az amerikai vígjátékokból indulunk ki, akkor biztosak lehetünk abban, hogy szar az életünk, és az egyetlen jó dolgot a haverokkal szétbulizott éjszakák/hétvégék jelentik számunkra a napi taposómalomban.
Öngyilkos trollkodásnak mondjuk nem rossz, de minden másnak szinte értékelhetetlen, hiába próbálták meg mégiscsak becsomagolni valamiféle basic-tanmesébe az outsider emojiról, akibe sokkal több érzelem szorult, mint amit elvárnak tőle. több»
Az első rész pocsék volt, de hozta a számokat. A második epizód az első előzményfilmje, pedig már az is a Démonok között prequelje volt. A rendezői székbe azt a David F. Sandberget ültették, aki már az Amikor kialszik a fényben bemutathatta, hogy az ijesztgetéshez nagyon ért. A 109 perces Annabelle 2 – A teremtés első fele csupán lassú alapozás. több»
55 Pappa Pia (2017)
több»