A Mindhunterre tehát nem mondanám, hogy az év legjobban kitalált, legütősebb koncepciójával bíró szériája, de az biztos, hogy 2017-ben kevés ilyen magas színvonalon elkészített sorozatot láttunk. Ha újabb CSI-klónok helyett szeretnél a sorozatgyilkosok (és a velük szemben álló nyomozók) elméjének mélyére ásni, akkor mindenképpen ez a te sorozatod. De akkor is, ha csak szereted az olyan műveket, amelyek inkább képletesen, mint szó szerint másznak bele szereplőik agyába.
Bigelow határozottan többet hozott ki a Detroitból, mint A bombák földjén-ből vagy a Zero Dark Thirtyből, de azt nehéz lenne megfogalmazni, ez a "több" pontosan mi is volna. Ez pedig a faji feszültségek újbóli felhorgadásával kifejezetten elpocsékolt lehetőségnek tűnik.
Remek történelmi sorozat, amelynek ugyan vannak gyengébb epizódjai, de ennél nagyobb bajunk ne legyen, összességében egy kiváló évadhoz volt szerencsénk, fantasztikus színészi alakításokkal (Claire Foy és Matt Smith mellett John Lithgow Churchill-ként lenyűgöző, de még a legkisebb epizódszereplő is belead apait-anyait a karakterébe), jöhet a második évad! több»
Összességében van annyira egyenetlen, nehezen emészthető, hogy ne az év jobb magyar filmjei között emlegessem (bár április vége óta nem készült ennél jobb hazai produkció...), de a háromból egy történet, illetve a koncepció sajátossága miatt akár még ajánlani is tudom.
Megjött apuci 2. részéről nem kell és nem is szabad sokat elvárni, de nagyon kellemes kikapcsolódás lehet az év végi hajrában; ha pedig a színészek éneklése még több embert sarkall majd tapsolásra a mozikban, már megérte elkészíteni a folytatást.
Egyszerű valójában hatékonyan éri el, hogy együtt érezzünk a szereplőkkel, és komolyan izguljunk a városi "puhányok" és a "természetközelibb" gazfickók összecsapásán. Nem kínál nagy truvájokat, nem vegytiszta horror, de drámai erejű thrillernek nagyszerű. 7,5/10 több»
Az év horrorfilmjének abszolút nem nevezném ezt az alkotást, vagy ha igen, akkor ma már teljesen mást jelent a horror műfaj, mint amikor én megszerettem. több»
A Viszkis tehát ugyanazt a tételt bizonyítja, mint a Kincsem: tudunk sok pénzből hollywoodi módra látványos és hollywoodi módra üres filmet készíteni, amely nem tud, de kicsit nem is akar túllépni a rablásokon csámcsogó Blikk-írások színvonalán, mert inkább termék, mint alkotás. Antal Nimród műve még azt a sokak által megelőlegezett bűnt sem követi el, hogy egy bűnöző ünnepeljen hősként, mert ahhoz állás kéne foglalnia, valamit meg kéne fogalmaznia. De A Viszkis csak továbbértékesíti azt a a Viszkis rabló-brandet, amit a média és Ambrus módszeresen épített fel az elmúlt két évtized folyamán.
Mondhatni, a 120 dobbanás percenként annyira hűen és módszeresen szeretne emlékeit állítani az ACT UP küzdelmének, hogy filmként ezen kívül más funkciót nem is tölt be. 7/10 több»
A góré egy sokkal jobban befogadható, összeszedettebb, és jóval "hollywoodiasabb" alkotás, mint a Brawl... viszont pont ezek miatt kevésbé őszintének is hat.
91 Mindhunter - Mit rejt a gyilkos agya (2017)
több»