Hazanavicius munkájára ismét nem lehet panaszunk, melyet egy kimagaslóan teljesítő színészgárda erősít tovább. Az érzelmeink maximumra járatása tehát garantált!
Mondandójából, színészeiből adódóan több lélektelen látványzúzdánál, de kevés ahhoz, hogy a Poszáta utoljára lángba borítsa a vásznakat, legfeljebb csak arra elég, hogy megperzselje.
A trilógia korábbi két epizódjához hasonlóan itt sem tudnám egyértelműen kijelenteni, hogy a bővítések Frodóék kalandjaihoz hasonlóan teljesebb élményt nyújtanak, mivel csak még jobban kiemelik, hogy kevés volt a 3 filmre való alapanyag, amit Jacksonék jobbára vagy plusz látványelemekkel, vagy pedig infantilis poénokkal kívántak ellensúlyozni.
Igazi meséről van szó, amely a szerelem, a veszély, a bátorság, a leleményesség és a csoda mezsgyéjén egyensúlyoz. Gillespie irányításával ráadásul majdnem tökéletes sikerrel.
Odalett a misztérium, a borzongás és ezzel együtt a rácsodálkozás, ami a sorozatnak a sajátja volt (kb. a 6.-7. évadig), mindent tényként kezel és belehajít a sűrűjébe.
70 Az utolsó boszorkányvadász (2015)