Nem szeretnék az ismerőse lenni annak, aki egy fél epizódnál tovább bírja nézni ezt a kisiklott korunk minden nyomorultságát felvonultató filmnek hazudott izét...
Azt tanácsolnám, hogy mi, magyarok fejezzük be a filmgyártást, mostanra végleg kiderült, hogy alkalmatlanok vagyunk erre a szakmára. Hajdanán még ment ez, de valahol elveszett a tudás és a minőség. Már ott bukik a dolog, hogy nincsenek kimondottam filmszínészeink, csak színpadi művészek, akik a színházi adottságok miatt nem élnek a mimikai lehetőségekkel, nagyon harsányak, és a legtöbbjük ripacs.
Én úgy vagyok vele, hogy amikor nincs semmi ötletem, hogy mit kellene csinálni, akkor pont azt teszem, a nagy semmit. Miller mester viszont ezt másként gondolta, nem jutott semmi az eszébe, de valamiért azt gondolta, ezt érdemes lesz vászonra vinnie. Van ugye egy csodálatos oázis a sivatagban, ahol csak nők élnek békében, boldogságban – gyerekeket, gondolom, a vidámparkban lőtték –, 1 napi járóútra az összes trógertól, de valahogy senki nem találja meg őket fura mód, pedig a szándék igencsak ott van, na mindegy, meg úgy általában, az egész film egy nagy katyvasz, csak kapkodod a fejedet, hogy most mi is van meg miért. Aztán jön Hemsworth, aki meg is adja a kegyelemdöfést a filmnek, sikerül ö... több»
Azért nehéz nagynevű rendezők munkáiról kritikát írni, mert amikor sz*r filmet csinálnak, egyszerűen az ember önmagával kezd el viaskodni, hogy biztos benne van a hiba, és nem értette meg, miközben a film tényleg egy rakás sz*r. Hát így jártunk most is.
Ennek a filmnek az ereje nem a brutalitásban rejlik, ahhoz már hozzászoktunk többé-kevésbé, elég magas az ingerküszöb. Ami lepadlóz, az a katarzis hiánya, a megtorlatlan bűn frusztrációja, az a lelki kín, hogy nem tétetett igazság, ettől zavarodsz össze a végén, és vet szét a düh...
Ismét egy remek példa arra, hogy miért is kellene betiltani és kulturális bűncselekményként kezelni a filmtrailereket. Amikor azt hiszed, hogy na, végre már valami jó kis nézhető mozi, akkor zanzásított bemutatóból kromofággal kioldott film nézése közben rájössz, hogy megint palira vettek a készítők. Kaptál egy egyre jobban idegesítő, állandóan idegbeteg, latin-amerikai nőből is a leghülyébbnek számító hisztérika Lopezt, akinek rátették a vállára ezt a szerepet, hogy aztán két perc alatt becsináljon alatta. mert Lopez sohasem volt jó színésznő, igazából színésznő sem. Már nem is emlékszem, miért és hogyan került be a szakmába – talán az akkori kinézete miatt –, de itt mutatkozik meg igazán, ... több»
Elfogyott a lendület Van egy egyszerű módszer arra, hogy az ember eldöntse magában, egy film tetszett-e neki, avagy sem, és az ez, hogy újra meg akarja-e majd nézni. Nos, a Dűne 2-t nem fogom. És nem azért, mert annyira rossz lenne, hanem mert nem lett annyira jó, hogy erre késztetést érezzek. Az első részt úgy 4-5-ször legalább előszedtem már, és gyanítom, hogy lesz még alkalom, mert be tud szippantani, hozza azt az élményt, amire vágyom. A második rész valahogy túl lapos lett, túltolva pszichedelikus látomásokkal, szürrealisztikus álomképekkel, vontatott üresjáratokkal. Bevallom, magát az alapregényt nem ismerem, de ha a film követi azt, akkor a regénnyel van baj. Olyan érzésem volt, mintha a rendező kifogyott... több»
Én már feladtam, soha nem lesz már jó magyar film. Ezer sebből véreznek, igazából nem is tudnám pontosan megmondani, mi a legfőbb bajuk, de ha valamit kellene róluk mondani, akkor az a silány szerepjátszás. Egyszerűen nincsenek jó filmszínészeink, színházi művészekre bíznak olyan feladatokat, ami egy teljesen más előadásmódot kíván, nincs arcjáték, szárazak a diskurzusok, fájdalmasan ócska, olvasóköri a beszéddinamika, kiáltó az utószinkron hiánya, üres tekintetek bámulnak a képernyőről, és még sorolhatnám. Nem megy ez nekünk sajnos, ami azért érthetetlen, mert szinkronban meg remekelni szoktak ugyanazok a színészek, akiket rossz hallgatni, amikor önmagukat adják...
Egy újabb kvótafilm, ahol azt akarják elhitetni, hogy Amerikában teljesen általánosak a vegyes kapcsolatok, holott aki élt ott, tudja, hogy ez egy ócska hazugság, amit évek óta sulykolnak a mozik...
Jókat szoktam kuncogni a műkedvelő kritikusokon, akik először végigolvassák a hivatásosok írásait egy filmmel kapcsolatban, hogy tudják az irányt, majd ideteszik ugyanazt sajátként eladva, hogy tudjuk, ők is a profi módon helyén kezelik a látottakat. Ezzel csak az a baj, hogy aki ismeri a szakmát tudja, tisztában van a szakkritikus réteg észjárásával, ami soha nem korrelált a nézői véleményekkel, a fordított arányosság elvét követik: minél inkább jól fogad egy munkát a közönség, annál erősebben keresik a lehúzási momentumokat, amikben bele lehet kötni. Ez legyen az ő gondjuk, ha jól érzik magukat a Parnasszus melletti akolban, én bizonyosan nem veszem el a kedvüket ettől a sznobista létezést... több»
66 Star Wars: Kóbor alakulat (2024)