Izgalmasan indul, sorozatnézővé tesz, hogy aztán, amikor megfogtak vele, a harmadik évadtól lenyomják a torkodon az LMBT propagandát. Ki lett találva ez rendesen.
Nem volt ez olyan rossz mozi, mint ahogy néhányan fanyalognak itt. Ennek a témának nagyjából adott a forgatási protokollja, ez fel is lett vonultatva. A szereplők nem játszották túl magukat, nekem átjöttek az emberi érzések, jó és rossz egyaránt. Persze kaptunk jó adag pécéskedést is, ahogy az mostanság „elvárt”, a fehér ember szemét, a másféle csupa jóság, de ha ezt elengedjük a látómezőből, akkor egészen izgalmas kis filmet nézhetünk. Amikor majd kikopott a memóriánkból, akár újra is nézhető, akkor is ad egy kis esti szórakozást. Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy ez a történet bármikor valóssá válhat, és meggyőződésem, hogy a valóságban pont ugyanígy lesz, vagy még sokkal rosszabb,... több»
A hangeffektek miatt nem kap több pontot, az valami gyalázat. Biztos nagyon különleges és titokzatoskodó volt annak idején, de a mai fül számára elviselhetetlen. Zenéje nincs is a filmnek, csak ez az analóg szintetizátoros gombcsavargatás, ami semmit nem ad a filmhez, csak elvesz.
Hogy mi a sznobizmus? Amikor átbaxnak egy kamu fűves cigivel de te mégis bekábulsz tőle...csak úgy a hozzászólásokról jutott eszembe. A film természetesen sz*r, pont annyira mint a Wall street farkasa volt, hálivúd régóta nem tud nagyot alkotni, kifognak rajtuk az efféle nagykaliberű látványosságoknak szánt produktumok...
Bravúros technikai megvalósítások, a technológia felmutatása részleteiben is szenzációs és autentikus, a dialógusok javarészt egészen szakszerűek, nincs amatőr süketelés meg áltudományos hablaty, a szinészek jók a történet hossza ellenére egyben végigülhető mozi. Külön büszkeség, hogy a filmet nagyrészt Magyarországon forgatták, a stáblista hemzseg a magyar nevektől, és a látványtechnika is magyar kezeket dícsér. Ilyenkor örülök, hogy annak idején beruháztam egy nagy 3D-s tévére, valami fenomenális a térhatás, élvezet nézni, az egyik legjobb 3d-s mozi!
és a rendező összehívta a haverjait: "- gyerekek, kellene csinálni egy sorozatot, átlagos emberekkel, olyan sztorival ami akár játszódhatna valamelyik amerikai városban is, na de azt ki a lófax nézné?? Szóval arra gondoltam, hogy van az az izé, az a szifi vagy micsoda, tudjátok olyan űrhajós szarság, arra nagyon vevők az emberek, tegyük ezeket az amugy totál sablonos karaktereket ki valahová az űrbe, legyen benne ilyen világűrös dolog meg minden, aztán ott adják elő a hétköznapi műsorukat, tuti zabálni fogják a nézők!"
kb. ennyi...szóval lehet itt repkedni az űrben, meg űrhajókkal villogni, meg felmutatni a jövő lehetséges vivmányait, de a történet szimpla földhözragadt, semmi köze az iroda... több»
Patikamérleggel összeállított etnikai összetétel, bár én hiányoltam a borneo-szumátra embertípust a sorozatból, ez így eléggé főrasszsoviniszta lett...
Ez egy másik szint...nem a széles tömegek számára készült, különleges hangulatú és mély intellektuális tartalommal bíró, az emberi gondolatok, érzelmek, erények, bűnök széles skáláját felvonultató remek alkotás, és nagy szomorúsággal tölt el, hogy be kellett fejezniük idő előtt, de ez várható volt. Az átlag sorozatfogyasztó ezzel a tartalommal fájdalmasan nem tud mit kezdeni, emészthetetlen a számára, és a tömeg ereje és akarata sajnos mindig elsöprő, a többieknek pedig marad az újra nézés szellemi táplálék gyanánt, egyébiránt, nem folytatni ezt a sorozatot kulturális bűncselekmény...
Akkor röviden a sorozat lényegéről annak, aki még nem látta volna: fehér férfi rohadék; fehér android férfi jó; fehér nő jó; fehér női android eleinte rossz, mert a fehér férfiak rohadékok, de aztán jó; fehér nőnek nem kell fehér férfi, mert az egy rohadék, ezért egy androiddal fekszik össze; fehér csajnak fekete android kell inkább… És van egy rohadt idegesítő főszereplő csávó, aki végignyögi, -szenvedi, -haldokolja az egész sorozatot. Nézzétek! :D
Gyerekkorom fekete-fehér, vasárnap délelőtti imádása, oda voltunk érte annak idején....
Nos, senkinek nem ajánlom, hogy újranézze régi kedvenc filmjeit, sorozatait, mert nagy-nagy lelki fájdalmat tud okozni ezzel magának. Úgy összességében az egész akkori korszak jelentősége semmisül meg, és benne a nosztalgiába tévedt ember önnön ifjúsága. Ezeknek a dolgoknak szépen be kell rendezni egy szobát a lelkünkben, képek, érzések, fantáziák, mindnek legyen benne hely, de az ajtót zárjuk be, és a kulcsot hajítsuk el jó messzire, hogy minden annak maradjon meg, ahogyan megőrizte az emlékezetünk. Hogy miért 5 csillag mégis? Legyen ez egy utólagos respekt, megérdemli, amiért szerethettük.
Az a baj az efféle valóságalapú filmekkel, hogy hajlamos a néző úgy megtörténtnek elfogadni a sztorit, ahogyan a rendező tálalja neki. A szpojlerezést elkerülendő csak megemlíteném, hogy sok mindent úgy írtak bele a forgatókönyvbe, ahogyan az még véletlenül sem történt meg, és így ez sajnos történelemhamisítás.
Kiválóan hozza a korstílust, a gesztusok, az audiovizuális megvalósítás teljesen autentikus, igazi csemege azoknak, akik alapból is kedvelik a régi korok eredeti mozgóképeit. Maga a sztori nem egy pszichológiai alámerülés, inkább csak a megvalósítás az, ami igazán figyelemre méltó. Valószínűleg nem kevés munka állhat mögötte, hogy ennyire varázslatosan fel tudják idézni a századelő képi világát és hangulatát. Már csak ezért is érdemes megnézni.
Kétféle megítélése lehetséges ennek a filmnek. A látvány és a történet. A vizuális munka a kornak megfelelő színvonalú, de valahogy nem ütött akkorát, mint az Avatar 1-nél. Ott brutális mélységeket mertek belerajzolni, itt néha győzködnöm kellett magam, hogy de igen, 3D filmet nézek, nem kétdimenziósat. A karakterek eddig is lehetetlenül vékony alakja talán még karcsúbb lett, szétfrusztrálva a molettebb nézők seregét a székekben. A világ szép színes, a vízalatti jelenetek kiemelkedően szépek, gondolom, ez cél is volt. A sztoriba nehéz belekötni. Kellett dobni valami új felállást, ezt a családregényt ötölték ki a szerzők – a latin-amerikai bevándorlók nagy-nagy megelégedésére –, határeset, de... több»
73 Mártírok (2008)