és a rendező összehívta a haverjait: "- gyerekek, kellene csinálni egy sorozatot, átlagos emberekkel, olyan sztorival ami akár játszódhatna valamelyik amerikai városban is, na de azt ki a lófax nézné?? Szóval arra gondoltam, hogy van az az izé, az a szifi vagy micsoda, tudjátok olyan űrhajós szarság, arra nagyon vevők az emberek, tegyük ezeket az amugy totál sablonos karaktereket ki valahová az űrbe, legyen benne ilyen világűrös dolog meg minden, aztán ott adják elő a hétköznapi műsorukat, tuti zabálni fogják a nézők!"
kb. ennyi...szóval lehet itt repkedni az űrben, meg űrhajókkal villogni, meg felmutatni a jövő lehetséges vivmányait, de a történet szimpla földhözragadt, semmi köze az iroda... több»
Patikamérleggel összeállított etnikai összetétel, bár én hiányoltam a borneo-szumátra embertípust a sorozatból, ez így eléggé főrasszsoviniszta lett...
Ez egy másik szint...nem a széles tömegek számára készült, különleges hangulatú és mély intellektuális tartalommal bíró, az emberi gondolatok, érzelmek, erények, bűnök széles skáláját felvonultató remek alkotás, és nagy szomorúsággal tölt el, hogy be kellett fejezniük idő előtt, de ez várható volt. Az átlag sorozatfogyasztó ezzel a tartalommal fájdalmasan nem tud mit kezdeni, emészthetetlen a számára, és a tömeg ereje és akarata sajnos mindig elsöprő, a többieknek pedig marad az újra nézés szellemi táplálék gyanánt, egyébiránt, nem folytatni ezt a sorozatot kulturális bűncselekmény...
Akkor röviden a sorozat lényegéről annak, aki még nem látta volna: fehér férfi rohadék; fehér android férfi jó; fehér nő jó; fehér női android eleinte rossz, mert a fehér férfiak rohadékok, de aztán jó; fehér nőnek nem kell fehér férfi, mert az egy rohadék, ezért egy androiddal fekszik össze; fehér csajnak fekete android kell inkább… És van egy rohadt idegesítő főszereplő csávó, aki végignyögi, -szenvedi, -haldokolja az egész sorozatot. Nézzétek! :D
Gyerekkorom fekete-fehér, vasárnap délelőtti imádása, oda voltunk érte annak idején....
Nos, senkinek nem ajánlom, hogy újranézze régi kedvenc filmjeit, sorozatait, mert nagy-nagy lelki fájdalmat tud okozni ezzel magának. Úgy összességében az egész akkori korszak jelentősége semmisül meg, és benne a nosztalgiába tévedt ember önnön ifjúsága. Ezeknek a dolgoknak szépen be kell rendezni egy szobát a lelkünkben, képek, érzések, fantáziák, mindnek legyen benne hely, de az ajtót zárjuk be, és a kulcsot hajítsuk el jó messzire, hogy minden annak maradjon meg, ahogyan megőrizte az emlékezetünk. Hogy miért 5 csillag mégis? Legyen ez egy utólagos respekt, megérdemli, amiért szerethettük.
Az a baj az efféle valóságalapú filmekkel, hogy hajlamos a néző úgy megtörténtnek elfogadni a sztorit, ahogyan a rendező tálalja neki. A szpojlerezést elkerülendő csak megemlíteném, hogy sok mindent úgy írtak bele a forgatókönyvbe, ahogyan az még véletlenül sem történt meg, és így ez sajnos történelemhamisítás.
Kiválóan hozza a korstílust, a gesztusok, az audiovizuális megvalósítás teljesen autentikus, igazi csemege azoknak, akik alapból is kedvelik a régi korok eredeti mozgóképeit. Maga a sztori nem egy pszichológiai alámerülés, inkább csak a megvalósítás az, ami igazán figyelemre méltó. Valószínűleg nem kevés munka állhat mögötte, hogy ennyire varázslatosan fel tudják idézni a századelő képi világát és hangulatát. Már csak ezért is érdemes megnézni.
Kétféle megítélése lehetséges ennek a filmnek. A látvány és a történet. A vizuális munka a kornak megfelelő színvonalú, de valahogy nem ütött akkorát, mint az Avatar 1-nél. Ott brutális mélységeket mertek belerajzolni, itt néha győzködnöm kellett magam, hogy de igen, 3D filmet nézek, nem kétdimenziósat. A karakterek eddig is lehetetlenül vékony alakja talán még karcsúbb lett, szétfrusztrálva a molettebb nézők seregét a székekben. A világ szép színes, a vízalatti jelenetek kiemelkedően szépek, gondolom, ez cél is volt. A sztoriba nehéz belekötni. Kellett dobni valami új felállást, ezt a családregényt ötölték ki a szerzők – a latin-amerikai bevándorlók nagy-nagy megelégedésére –, határeset, de... több»
Egészen pöpec kis szakmunka lett belőle. Kicsit aggódtam, amikor megjelent a színen Ornaldo Bloom, azt hittem, innen átmegy valami romantikus nyálba, de szerencsére tévedtem. Fordulatos, meglepetésekkel teli, egyben végigülhető sztori, kicsit kémregényekbe illő történettel, de azért nem rossz. Viszont John Malkovichot képtelenség komolyan venni, mindig mindent könnyűre vesz, amolyan cirkuszi bohóc számomra, ebbe a filmbe sem illett a stílusa. Van egyáltalán rossz filmje ennek a lánynak amúgy? :)
Peter Hyams rendezőn vagy kifogott a 2001: Űrodüsszeia, vagy csak úgy adtak neki pénzt, ha emészthetőbb filmet csinál, így született meg a 2010: A kapcsolat éve, ami alapjában teljesen rendben levő munkának tűnik. Mások véleményétől eltérően szerintem nincs különösebb gond a látvánnyal, a CGI terén semmi szörnyűség nem történik, jó a fizika, az effektek, hozza az elvárt realitást. Erős pluszt ad a kétnemzetiségű személyzet összeeresztése, ahogyan ütközik a két kultúra. A történet nem ül le, vannak izgalmas momentumok. A sztori megértéséhez nem kell vért izzadni, általános sci-fi kedvelői szinttel felfogható, végig követhető. A film fináléja nagyot szól annál, aki rezonál az ilyen dolgokra. ... több»
Korszakváltó technikai bravúrok és erős szimbólumok a 2001: Űrodüsszeiában Az a baj, hogy emberek úgy ülnek neki egy mozinak, hogy nincsenek tisztában a saját beállítottságukkal. Úgy vannak, hogy „na, megnéztem én a Csillagok háborúját meg az Avatart is, nagy sci-fi-rajongó vagyok, azok bejöttek, meglesem ezt a 2001-et is!” Aztán, amikor 20 percig nem történik semmi, csak az őskori táj felmutatása, feszengeni kezdenek, mert már a kukorica felét felzabálták, de még nem volt semmi izgi a filmben. Nos, attól, hogy a Csillagok háborúja című űrfantasyt végigörömködted, nem leszel legbelül a tudományos fantasztikus művészet tisztelője, mert arra ugye születni kell, nem elhatározás kérdése. Akit nem tud lekötni a film kezdete, aki nem érzi át, hogy te jó ég, ez most a kor... több»
Számomra nézhetetlen kategória. Na nem autós üldözést meg vicces, proliszintű beszólásokat vártam, bírom a nyomott hangulatú, elvont filmeket, de ez semmi újat nem tudott mutatni. Oké, 10 éves film, de ez az elidegenedés téma már lerágott csont lett napjainkra, ami annak jön be, aki átaludt 30 évet, és most felébredve rácsodálkozik a világra. Ja, és a főszereplőtől mondjuk eleve rosszul vagyok, de ez legyen a saját nyomorom, nem bírom a pasit. Berongyoltak ide jó páran okosakat mondani, mert ez olyan film, amit kötelező hájpolni, mert különben azt hiszik, hogy valami kultúrbunkók vagyunk, ha nem tetszik.
Családom, Murdochék Hölgyeim és Uraim, bemutatom a családomat, ők itt Murdochék! : ) Tartozom egy vallomással, néhány éve véget ért egy hosszabb kapcsolatom, külön költöztem, egyedül maradtam. Próbáltam túlélni a magányt valahogy, s bár szinte soha nem néztem előtte tévét, belekapaszkodtam, hátha segít. Nézegettem a szokásos mozicsatornákat, de nem sokat segítettek elviselni az egyedüllétet, aztán belefutottam egy eddig ismeretlen csatornába, az Epic Dramába, és ott is a Murdoch éppen valahol tartó szériájába. A reklámnélküliség és a sorozat nagyszerűsége sokat segített abban, hogy túléljek, és a hála, a rajongás azóta is tart. Tiszta szívből szerethető karakterek, megfojtani való gonoszok, korhű figurák, pompá... több»
Ha nem úgy nézed végig a filmet, hogy közben levegőt nem mersz venni, félve attól, hogy kizökkent az átélésből, akkor nem neked való, ilyen egyszerű ez. Sok ember azt hiszi magáról, hogy rendben van az érzelmi intelligenciája, mert képes szerelmes lenni meg a többi zsigeri evolúciós dolgok, de amikor a lélek igazi, emberi bugyraiba kell leereszkedni, ott már csak tapogatóznak vakon és süketen. Elképedek némely kommentelőn, felpróbál egy nem rászabott filmet, feszeng benne egy darabig, aztán lehajítja, de nem jön rá, hogy mi is volt a baj.
A kutya miatt számomra nézhetetlen kategória, ezek az idomított állatos filmek sajnos túlmutatnak a tűréshatáromon. Sok téves értékelés tétetik ebben a műfajban, mert aki gazdi, azonnal rányom a fullcsillagra.
86 A térség (2015)