Az a baj az efféle valóságalapú filmekkel, hogy hajlamos a néző úgy megtörténtnek elfogadni a sztorit, ahogyan a rendező tálalja neki. A szpojlerezést elkerülendő csak megemlíteném, hogy sok mindent úgy írtak bele a forgatókönyvbe, ahogyan az még véletlenül sem történt meg, és így ez sajnos történelemhamisítás.
Kiválóan hozza a korstílust, a gesztusok, az audiovizuális megvalósítás teljesen autentikus, igazi csemege azoknak, akik alapból is kedvelik a régi korok eredeti mozgóképeit. Maga a sztori nem egy pszichológiai alámerülés, inkább csak a megvalósítás az, ami igazán figyelemre méltó. Valószínűleg nem kevés munka állhat mögötte, hogy ennyire varázslatosan fel tudják idézni a századelő képi világát és hangulatát. Már csak ezért is érdemes megnézni.
Kétféle megítélése lehetséges ennek a filmnek. A látvány és a történet. A vizuális munka a kornak megfelelő színvonalú, de valahogy nem ütött akkorát, mint az Avatar 1-nél. Ott brutális mélységeket mertek belerajzolni, itt néha győzködnöm kellett magam, hogy de igen, 3D filmet nézek, nem kétdimenziósat. A karakterek eddig is lehetetlenül vékony alakja talán még karcsúbb lett, szétfrusztrálva a molettebb nézők seregét a székekben. A világ szép színes, a vízalatti jelenetek kiemelkedően szépek, gondolom, ez cél is volt. A sztoriba nehéz belekötni. Kellett dobni valami új felállást, ezt a családregényt ötölték ki a szerzők – a latin-amerikai bevándorlók nagy-nagy megelégedésére –, határeset, de... több»
Egészen pöpec kis szakmunka lett belőle. Kicsit aggódtam, amikor megjelent a színen Ornaldo Bloom, azt hittem, innen átmegy valami romantikus nyálba, de szerencsére tévedtem. Fordulatos, meglepetésekkel teli, egyben végigülhető sztori, kicsit kémregényekbe illő történettel, de azért nem rossz. Viszont John Malkovichot képtelenség komolyan venni, mindig mindent könnyűre vesz, amolyan cirkuszi bohóc számomra, ebbe a filmbe sem illett a stílusa. Van egyáltalán rossz filmje ennek a lánynak amúgy? :)
Peter Hyams rendezőn vagy kifogott a 2001: Űrodüsszeia, vagy csak úgy adtak neki pénzt, ha emészthetőbb filmet csinál, így született meg a 2010: A kapcsolat éve, ami alapjában teljesen rendben levő munkának tűnik. Mások véleményétől eltérően szerintem nincs különösebb gond a látvánnyal, a CGI terén semmi szörnyűség nem történik, jó a fizika, az effektek, hozza az elvárt realitást. Erős pluszt ad a kétnemzetiségű személyzet összeeresztése, ahogyan ütközik a két kultúra. A történet nem ül le, vannak izgalmas momentumok. A sztori megértéséhez nem kell vért izzadni, általános sci-fi kedvelői szinttel felfogható, végig követhető. A film fináléja nagyot szól annál, aki rezonál az ilyen dolgokra. ... több»
Korszakváltó technikai bravúrok és erős szimbólumok a 2001: Űrodüsszeiában Az a baj, hogy emberek úgy ülnek neki egy mozinak, hogy nincsenek tisztában a saját beállítottságukkal. Úgy vannak, hogy „na, megnéztem én a Csillagok háborúját meg az Avatart is, nagy sci-fi-rajongó vagyok, azok bejöttek, meglesem ezt a 2001-et is!” Aztán, amikor 20 percig nem történik semmi, csak az őskori táj felmutatása, feszengeni kezdenek, mert már a kukorica felét felzabálták, de még nem volt semmi izgi a filmben. Nos, attól, hogy a Csillagok háborúja című űrfantasyt végigörömködted, nem leszel legbelül a tudományos fantasztikus művészet tisztelője, mert arra ugye születni kell, nem elhatározás kérdése. Akit nem tud lekötni a film kezdete, aki nem érzi át, hogy te jó ég, ez most a kor... több»
Számomra nézhetetlen kategória. Na nem autós üldözést meg vicces, proliszintű beszólásokat vártam, bírom a nyomott hangulatú, elvont filmeket, de ez semmi újat nem tudott mutatni. Oké, 10 éves film, de ez az elidegenedés téma már lerágott csont lett napjainkra, ami annak jön be, aki átaludt 30 évet, és most felébredve rácsodálkozik a világra. Ja, és a főszereplőtől mondjuk eleve rosszul vagyok, de ez legyen a saját nyomorom, nem bírom a pasit. Berongyoltak ide jó páran okosakat mondani, mert ez olyan film, amit kötelező hájpolni, mert különben azt hiszik, hogy valami kultúrbunkók vagyunk, ha nem tetszik.
Családom, Murdochék Hölgyeim és Uraim, bemutatom a családomat, ők itt Murdochék! : ) Tartozom egy vallomással, néhány éve véget ért egy hosszabb kapcsolatom, külön költöztem, egyedül maradtam. Próbáltam túlélni a magányt valahogy, s bár szinte soha nem néztem előtte tévét, belekapaszkodtam, hátha segít. Nézegettem a szokásos mozicsatornákat, de nem sokat segítettek elviselni az egyedüllétet, aztán belefutottam egy eddig ismeretlen csatornába, az Epic Dramába, és ott is a Murdoch éppen valahol tartó szériájába. A reklámnélküliség és a sorozat nagyszerűsége sokat segített abban, hogy túléljek, és a hála, a rajongás azóta is tart. Tiszta szívből szerethető karakterek, megfojtani való gonoszok, korhű figurák, pompá... több»
Ha nem úgy nézed végig a filmet, hogy közben levegőt nem mersz venni, félve attól, hogy kizökkent az átélésből, akkor nem neked való, ilyen egyszerű ez. Sok ember azt hiszi magáról, hogy rendben van az érzelmi intelligenciája, mert képes szerelmes lenni meg a többi zsigeri evolúciós dolgok, de amikor a lélek igazi, emberi bugyraiba kell leereszkedni, ott már csak tapogatóznak vakon és süketen. Elképedek némely kommentelőn, felpróbál egy nem rászabott filmet, feszeng benne egy darabig, aztán lehajítja, de nem jön rá, hogy mi is volt a baj.
A kutya miatt számomra nézhetetlen kategória, ezek az idomított állatos filmek sajnos túlmutatnak a tűréshatáromon. Sok téves értékelés tétetik ebben a műfajban, mert aki gazdi, azonnal rányom a fullcsillagra.
Aki nem érti az orosz lelkivilágot, az ezt a filmet sem érti, hálivúdi filmeken nevelkedett embereknek kerülendő kategória. Itt lentebb írta valamelyik emberke kínos meg nem értésében, hogy gyenge trükkökkel megáldott film. :D Na erről beszélek, a zsigeri gyűlöletről.
Hát nem is tudom, ez az „Aquaman” nem igazán volt ebbe a filmbe való. Megérkezik a repülővel vagy űrhajóval vagy tudom is én, mivel, és odaszól a kiszolgáló személyzetnek, hogy „túl lazák a stabilizátorok”. Milyen stabilizátorok, te? Huhhh… gondolom, csak a női nézők miatt rakták be ezt az észlényt a filmbe húzónak. Amúgy a film rendesen beültet a székbe, a popcorn sem annyira fontos, kussban ülöd végig. Amin változtattam volna, az az Arrakis bolygó lévő város, kicsit grandiózusabbra csináltam volna, végül is a főhelyszín, ahhoz képest amolyan starwarsos-halálcsillagos papírmaséra sikeredett, ez sokadszorra megnézve is hiányérzetet ébreszt. Az meg, hogy szupertávoli jövőben az Atreides ház k... több»
Na, ehhez kell tehetség, hogy egy ilyen párszereplős, többé-kevésbé zárt világú történetet ilyen székhez kötően meséljenek el. Erősen gondolkodásra késztető, érzelmileg megfogó alkotás, ahol mindenkinek igaza van, és senkinek nincs. Simán végig lehet ülni egy fenékkel, mert nincs üresjárat, minden perc szól valamiről, amit kár lenne kihagyni. Az előttem szólóakkal ellentétben nem éreztem low-budget produkciónak, a helyszín rendben volt, a CG nem látszott különösebben, a technika precíz és igényes volt, a szereplők is rendben voltak, még Swank is belefért, bár nem nagyon csípem az agresszív maszkulin fejével. Anya nagyon jól megalkotott szereplő volt, kellemes szívmelengető hanggal és a rász... több»
Egy méltatlanul alulfinanszírozott alkotás, hatalmas mozit lehetett volna belőle csinálni, de az, hogy még így, low-budget üzemmódban is rendben volt, mutatja az értékeit. Nehéz engem mostanában végigültetni egy-egy film előtt. Utoljára a Dűnének sikerült, de az Archive fogva tartott, hogy aztán a végén akkorát üssön, hogy fel se tudjak állni...
Ilyenből jöhetne egy szekérderéknyi is akár, akkor talán visszatérne a hitem a filmiparba.
62 Az 5. hullám (2016)