Aki nem érti az orosz lelkivilágot, az ezt a filmet sem érti, hálivúdi filmeken nevelkedett embereknek kerülendő kategória. Itt lentebb írta valamelyik emberke kínos meg nem értésében, hogy gyenge trükkökkel megáldott film. :D Na erről beszélek, a zsigeri gyűlöletről.
Hát nem is tudom, ez az „Aquaman” nem igazán volt ebbe a filmbe való. Megérkezik a repülővel vagy űrhajóval vagy tudom is én, mivel, és odaszól a kiszolgáló személyzetnek, hogy „túl lazák a stabilizátorok”. Milyen stabilizátorok, te? Huhhh… gondolom, csak a női nézők miatt rakták be ezt az észlényt a filmbe húzónak. Amúgy a film rendesen beültet a székbe, a popcorn sem annyira fontos, kussban ülöd végig. Amin változtattam volna, az az Arrakis bolygó lévő város, kicsit grandiózusabbra csináltam volna, végül is a főhelyszín, ahhoz képest amolyan starwarsos-halálcsillagos papírmaséra sikeredett, ez sokadszorra megnézve is hiányérzetet ébreszt. Az meg, hogy szupertávoli jövőben az Atreides ház k... több»
Na, ehhez kell tehetség, hogy egy ilyen párszereplős, többé-kevésbé zárt világú történetet ilyen székhez kötően meséljenek el. Erősen gondolkodásra késztető, érzelmileg megfogó alkotás, ahol mindenkinek igaza van, és senkinek nincs. Simán végig lehet ülni egy fenékkel, mert nincs üresjárat, minden perc szól valamiről, amit kár lenne kihagyni. Az előttem szólóakkal ellentétben nem éreztem low-budget produkciónak, a helyszín rendben volt, a CG nem látszott különösebben, a technika precíz és igényes volt, a szereplők is rendben voltak, még Swank is belefért, bár nem nagyon csípem az agresszív maszkulin fejével. Anya nagyon jól megalkotott szereplő volt, kellemes szívmelengető hanggal és a rász... több»
Egy méltatlanul alulfinanszírozott alkotás, hatalmas mozit lehetett volna belőle csinálni, de az, hogy még így, low-budget üzemmódban is rendben volt, mutatja az értékeit. Nehéz engem mostanában végigültetni egy-egy film előtt. Utoljára a Dűnének sikerült, de az Archive fogva tartott, hogy aztán a végén akkorát üssön, hogy fel se tudjak állni...
Ilyenből jöhetne egy szekérderéknyi is akár, akkor talán visszatérne a hitem a filmiparba.
Üres, száraz, élettelen. Ripacskodó tehetségtelen színészek, fájdalmasan ócska hang, mint minden magyar filmben. A büdös életben nem érjük el legalább a külföld alapszínvonalát, de nem jönnek rá. Egyszerűen nem tudok mondani az utóbbi évtizedekben egy olyan filmet, amire azt mondhatnám, hogy hű, ez igen.
Keke Palmer miatt nagy önuralom kell, hogy ne hagyd ott a francba a filmet, az a rohadt idegesítő harsánysága simán leüt két csillagot a minősítésből. Sajnos ez alapvetően igaz szinte minden fekete szereplős filmre, arcpirítóan túljátsszák magukat.
Mindig elgondolkodom, hogy miként lehet filmeket olyan szélsőségesen megítélni, mint esetünkben is látszik. Mi az, ami megérint egyeseket, miközben másokat teljesen hidegen hagy. Mit veszünk észre mi, akiknek tetszett a film, mit látunk bele és benne? Észre veszi más a ruhákat, az erőszakos vadnyugat földig érő kabátjait, a környezetet, a társadalmi szétesettség fizikai valóságát, az ember eredendő jóságát és aljasságát, a mindennapokba szervesült robotika elszomorító realista képeit? Feltűnt valakinek a zene tökéletes összefonódása a cselekménnyel? Banderas ebben a filmben nagyszerűen játszott, bárki bármit is mond, ami jól mutatja, hogy igen sokoldalú tehetség. A játéka, a gesztusai, a bel... több»
tipikus PC film hófehér lány beleszerelmesedése a csokiszínű fiúba, manapság szokásos interracial propagandafilm. Exogám hajlamú csajoknak kötelező darab...
73 Prityazhenie (2017)