Üres, száraz, élettelen. Ripacskodó tehetségtelen színészek, fájdalmasan ócska hang, mint minden magyar filmben. A büdös életben nem érjük el legalább a külföld alapszínvonalát, de nem jönnek rá. Egyszerűen nem tudok mondani az utóbbi évtizedekben egy olyan filmet, amire azt mondhatnám, hogy hű, ez igen.
Keke Palmer miatt nagy önuralom kell, hogy ne hagyd ott a francba a filmet, az a rohadt idegesítő harsánysága simán leüt két csillagot a minősítésből. Sajnos ez alapvetően igaz szinte minden fekete szereplős filmre, arcpirítóan túljátsszák magukat.
Mindig elgondolkodom, hogy miként lehet filmeket olyan szélsőségesen megítélni, mint esetünkben is látszik. Mi az, ami megérint egyeseket, miközben másokat teljesen hidegen hagy. Mit veszünk észre mi, akiknek tetszett a film, mit látunk bele és benne? Észre veszi más a ruhákat, az erőszakos vadnyugat földig érő kabátjait, a környezetet, a társadalmi szétesettség fizikai valóságát, az ember eredendő jóságát és aljasságát, a mindennapokba szervesült robotika elszomorító realista képeit? Feltűnt valakinek a zene tökéletes összefonódása a cselekménnyel? Banderas ebben a filmben nagyszerűen játszott, bárki bármit is mond, ami jól mutatja, hogy igen sokoldalú tehetség. A játéka, a gesztusai, a bel... több»
tipikus PC film hófehér lány beleszerelmesedése a csokiszínű fiúba, manapság szokásos interracial propagandafilm. Exogám hajlamú csajoknak kötelező darab...
80 Pókember - A pókverzumon át (2023)