laci

Totál meglepett, mennyire jól működik ez a túlélős horror-vígjáték! Raimi visszahozza a klasszikus, túlpörgetett stílusát: brutális, vicces és egyáltalán nem unalmas. McAdams eszméletlenül hozza a badass szerepet, és a főnök-karakterből is instant valami idegesítő szörnyet csinál a film. Simán az év egyik legjobb indie mozijának érzem.

Totál meglepett, mennyire tudott beszippantani a film hangulata, nem csak egy sima romantikus történet volt, hanem egy vizuális utazás a néptánc és népzene világába. A táncjelenetek elképesztően pörgőek, és tényleg érzed, ahogy él a kultúra a vásznon.

Ha játszottál a játékokkal, akkor vannak olyan pillanatok, amikor tuti ráismer az ember, ez jó érzés. Voltak hangulatos vizuális részletek, de összességében hiányzott az igazi feszültség. A karakterek laposak, az egész olyan, hogy „na, most jöjjön valami”. De legalább van nyikorgó fémbot, villogó szemek, hogy valami legyen.

Kifejezetten hangulatos darab: a karácsonyi díszletek mellett olyan „kamasszolós” szituációk is felbukkannak, mint az otthoni bizonytalanság, szülői válás vagy az első „komoly” randevú. A tempó néhol kicsit döcögősebb, de a kamera jó pillanatokban „megfogja” azt a furcsa, amikor az ember először érzi, hogy nem gyerek már, még nem felnőtt teljesen. Nekem ez bejött.

Két szó: lelki mélyrepülés. Iszonyat érzelmes, meg mindenki meg fogja találni benne a saját sárkányát – legyen az félelem vagy álom. Azt a pillanatot, amikor Hiccup és Toothless összekulcsolják a szárnyukat, SOHA nem felejtem.