Mark

Nagy-nagy fenntartásokkal nézzétek! Van az a korosztály meg érdeklődési kör, ahol ez betalálhat, de az nem én vagyok. :/

Egy posztapokaliptikus, egészen érdekesen összerakott, sötét sci-fi. Nem tudom, de őszintén szólva én kimondottan bírtam, abszolút kellemes csalódás volt. Hármas fölé, négyes alá, de a legjobb szívvel. Tegyetek vele egy próbát!

Én nagyon szerettem az első részt is, de szerintem ez az új messzemenően túltesz rajta. Egyszerűen remekül meg van csinálva az animáció, a sztori remek, és LeBron James alakítása is egészen tűrhető.

Egyedi és friss narratív nézőpont, érzelmi mélységek, remek karakterfejlődés, szép operatőri munka és kiváló színészi alakítások - ez egy nagyon jó első filmes bemutatkozás :)

Jim Parsons tényleg nagyszerű alakítást hozott, de a film eredeti változata nekem őszintén szólva jobban bejött. Kicsit lassabb a tempója, és néhol vontatottá válik, de alapvetően nem rossz.

Hát én még ilyen gyenge adaptációt komolyan mondom, hogy nem láttam. Ez valami rettenetes volt, olyan messziről kerüljétek, ahogy csak tudjátok.

Woody Allentől ez az egyik kedvencem, különösen a párbeszédek miatt. A Süti, nem süti egy remekül megírt, annál egy kicsit gyengébben rendezett film, amiben benne van minden, amiért Allen filmjeit szeretni lehet.

A film hangulata még csak-csak rendben van, de a kivitelezés valahogy nagyon olcsónak tűnt. Jó szívvel nem igazán tudnám ajánlani.

Pont olyan, amilyenre számítunk: kicsit gyermetes, kicsit esetlen, de hát gyerekeknek készült, úgyhogy ne várjunk tőle nagy dolgokat. Ettől függetlenül teljesen rendben van.

Az ilyen gyilkos babás 'horrorokból' ezer és egy jobbat láttunk már. A Dolly nem igazán tesz hozzá a műfajhoz, ez inkább a B-kategória mezőnye, aminek tudom, hogy megvan a közönsége, csak éppenséggel biztos nem én vagyok az.

A történet mondjuk nem igazán győzött meg, de a hangulata és a zenéje kellemes. Nem tudom, hogy ez mennyit javít az összképen, de részemről ezt most egy közepes.

Nagyon cuki, nagyon személyes és nagyon más, mint amit mostanában a tévében adnak. Szerintem érdemes megnézni.

A történetmesélés magasiskolája, bravúros operatőri munkával. Ha ismered Pema Tseden munkáit, ezt sem érdemes kihagynod, ha pedig még nem találkoztál a rendezői korábbi filmjeivel, akkor feltétlenül adj neki egy esélyt!

Nagyon egyszerű, nagyon lírai, és annyira visszafogott, hogy ennél már nem is lehetett volna óvatosabb mind a témával, mint a vizuális megjelenéssel, de pont ezért üt nagyot.

Nem tudom - engem nem igazán kötött le a dolog, de lehet, hogy csak azért, mert nagyon messze van tőlem minden, ami ebben a filmben szerepel, és annyira nem éreztem átütően általános, nagy értékeket megfogalmazónak, hogy azonosulni tudjak vele.

Van egy kis hiányérzetem, ebből a témából azért ennél többet is ki lehetett volna hozni, legfőképp a cinizmust lehetett volna kicsit kiélezni. Ami viszont tényleg óriásit rontott az egész filmélményen, az a zene. Hát nem is tudom, láttam-e már olyan filmet, amiben a zenei háttér annyira elütött volna a párbeszédektől és jelenetektől, mint itt. A forgatókönyv elég eredeti, na de épp emiatt nem tudok rá közepesnél jobb értékelést adni, eredeti elgondolást nem szabad átlagos pályán hagyni.

Miután láttam a 2013-as, azonos című filmet, ami szerintem nagyon jól sikerült, nem értem ennek a sorozatnak a létjogosultságát. Egyszerűen nem tesz hozzá semmi pluszt a történethez, és nem tudja felülírni a film emlékeit.

Ha bugyuta történetre vágysz, ettől a filmtől megkapod. Szerintem maximum a Bruce Lee rajongóknak fog tetszeni, én semmi értékelhetőt nem találtam benne.