Kissé fárasztó, hogy képtelenség manapság egy olyan produkciót találni, ahol a szereplők és a történet logikusan működne. Már az első részben olyan inkonzisztenciákba futottam bele, hogy abba is hagytam. Tessék elvégezni a háttérmunkát - nem írhatunk bele egy forgatókönyvbe olyan dolgokat, amik nem történhetnek meg a valóságban csak azért, mert úgy gondoltuk, milyen menő lesz.
Aaaa, ezt vártam. De közben kicsit csalódtam. Harlin tényleg tud horrorban mozgósítani hangulatot (jobb kamerabeállítás, árnyék, csend + beinduló járműrobbanás ill. üldözés), és Petsch karaktere beleáll a túlélésbe, szerettem. De a történet időnként darabos, néha mintha csak átvezetés lenne a következő részre, nem pedig önmagában erős horrorélmény. Ha csak egy részt látnék ebből a trilógiából, nem ez maradna meg.
Tényleg leginkább a Maffiózókhoz tudnám hasonlitani, ami ebben az esetben egyáltalán nem probléma. Sötét, kemény témák, remek hangulat, de mégis odapasszoló komikus pillanatok is jellemzik, engem már az első résszel megfogott, alig várom a folytatást. Colin Farrell pedig csodálatos benne.
Ami nekem tetszett, az a történet idővonala és érettsége. Minél idősebb leszel, annál tisztábban látod a múltat - tudod, hogy az az egy ember, aki tönkretette a lelkedet, bár esküszöl, hogy igaz szerelem volt. Ismered azt a szeretőt, aki nem volt egészséges számodra... de visszamennél/vissza tudnál menni azért a múló érzésért?
Ez egy nagyszerű film volt! Amy Poehler csodálatos munkát végzett! Nagyon szívhez szóló és megható volt, és egyszerűen összességében egy csodálatos alkotás. Igazán elragadó volt Lucy & Desi élete együtt és külön-külön is.
Először kicsit szkeptikusan álltam hozzá, viszont méltó folytatása az elsőnek és azáltal, hogy nem áldokumentumfilmnek csinálták meg, mélyebb a történet.
A sztori alapból erős volt, de Sorkin bravúros írói vénája csak még jobbá tette, és a rendezés pedig nagyon magabiztos volt. A főszereplő gárda valami fenomenális, le a kalappal az alkotók és a Netflix előtt!
Igazság szerint én azért valamivel többet vártam volna. Azt nem mondanám, hogy rossz volt, de az előzetes alapján meg úgy általában végigfutva a stáblistát azt hittem, valami igazán nagy dobás lehet ebből. Jó, jó, de kissé íztelen.
Szép történet, de meglehetősen egyszerű és irreális. Ha ettől a kis hibájától eltekintünk, egész kellemes film, fárasztó nap utáni kikapcsolódáshoz tökéletesen megfelel.
Hát ennél a filmnél azt érzem, hogy nem vált volna a kárára, ha színes maradt volna. Lehet, hogy csak én godnolom, de ez a fekete-fehér képi világ manapság nagyon kevés film esetében indokolt, és bár értem a helyét, túlságosan beszűkíti nekem a teret, amiben rá tudok nézni (nem tudom, érthető-e, amit mondani akarok). Mindenesetre Cilian Murphy nálam nagy kedvenc, így nem volt kérdés, hogy adok egy esélyt a filmnek.
Mindig elfelejtem, hogy milyen nehéz végignézni egy olyan filmet, amiben egy szerethető vagy szimpatikus karakter sincs - és ez film pl pontosan ilyen. Mégis nézi az ember, mert tudni akarja, hogy mmindenki megkapja-e, ami neki jár.
Nahát, mostantól húsvétra is megkapjuk a kötelező romantikus film csomagot? Semmi extra a történet, szerethető, aranyos, amolyan tipikus. Azt hiszem, műfajon belül megérdemli a jó értékelést.
67 Jéghideg hajsza (2025)