Cash

Volt jobb
A három főhőssel már találkozhatott az, aki Chang Cheh Shaolin sorozatát követte a Shaw Brothers keretein belül. Így a "feltámasztásuk" igazából nem volt indokolt. A forgatókönyvet persze kibővítették, de nem erőltette meg magát a Ni Kuang-Chang Cheh kettős. A történet közepe szinte egy az egyben az előző két filmből van átemelve, helyenként még a szereplők szájába adott mondatok is, minimális eltérések akadnak csupán. A lezárást ugyancsak lelőtték a saga második történetében, most csak egy aprósággal "fejlesztettek" rajta. Ami ráadásul egyáltalán nem illik az eddig látottak szellemiségébe. A "lényeg" azért megmaradt. Az alaposan széttagolt mese rendíthetetlenül halad előre a nagy bunyók ál... több»

Thrillerbe oltott korrajz
Gyorsan leszögezem, ha valaki netán egy igazi hideglelős thrillerre számítana néhány, a neten keringő, erősen eltúlzott tartalmú fülszöveg miatt, gyorsan adja fel az álmait. Vigasztalásul közlöm, cserében egy minőségi alkotással töltheti a szabadidejét. Florida, az 1970-es évek közepe. A vidéki kisvárosokban még él a délen pláne erős álomkép arról, hogy ha valaki szorgalmasan teszi a dolgát, becsületesen él, templom látogató és tisztes erkölcsre neveli a gyermekeit, az talán kissé unalmasan, de nyugalomban élheti az életét. Isten, a társadalom és a rendőrség egyaránt vigyáz rá. A vietnámi háború képre sem kerül, de azért lehet tudni, valamiképp onnan szabadultak el a gyér erkölcsű, kétes hős... több»

Régi stílus, de működik
Japán legnevesebb, mondhatni celeb szintig jutott kísértete a helyi stúdiók egyik kedvenc alakja. Több tucat filmben „sztárkodott”. Már a japán filmgyártás kezdeteitől felbukkant a vetítőtermekben. Tai Kato neves direktor volt, persze hogy kipróbálta magát a témakörben, mint sokan mások előtte és utána. Értett a fekete-fehér képekben rejlő lehetőségek megvalósításához, így a végeredmény máig fogyasztható lett. Többet a kritikai részen.

Bombasztikus kiállítású, pergő harci akciókkal teli forgatókönyv, látványos kosztümökkel és erősen visszafogottnak sajnos joggal mondható tartalommal. "Mindent a szemnek, de keveset az agynak," - ráillik az elkoptatott szlogen, mely a film minőségi megítélésére ugyancsak igaz. Azért egy laza kikapcsolódásra szánt estére teljességgel megteszi, ha valaki kedveli a történelmi környezetbe ágyazott harci bemutatót. Többet erről a kritikánál.

Dráma és kalandfilm
A szamurájkor alkonya kifogyhatatlan témaforrás a japán filmesek számára. Különösen az olyan helyzetek ábrázolásához, amikor kiderül, az egykor nemes harcosok már elvesztették a tartásukat, és az erkölcsi elvek inkább csak elméletben élnek, mint a gyakorlatban. Persze, ha felbukkan egy értékeket őrző harcos, abból remek történetek születhetnek meg. Ezúttal viszont kissé felemás lett a mese. Hogy miért? Lásd a kritikai részt.

Látvány és tartalom felbillent egyensúlya
A második világégés egyik részterületén, a finn–szovjet fronton játszódó eseményeket kevéssé ismeri a világ. A Tali–Ihantala körzetében vívott döntő ütközet nagy fontossággal bírt az északiak számára. Dávid még egyszer kivonult a síkra – vagy inkább a mocsaras erdőkbe –, hogy ismételten megállítsa Góliátot. Akik szeretik a korhű haditechnikai bemutatót, azok jókorákat csettintgetve nézhetik a filmet. Ám az igazsághoz hozzátartozik, hogy a trilógia záró történetének forgatókönyve jócskán elmarad az elődeitől. Inkább kapunk egy látványos tablót, mint kimunkált karaktereket, hadi helyzetekben mutatva. Kevés az ilyen jelenet, bár akkor elég jól sikerültek. Részletesebben: Lásd a kritika rovatot.

A szokványtól eltérő
A Shaw Brothers stúdió hatása tagadhatatlan volt a kungfu filmek világán belül. Rövid, lényegre törő jelenetek, mesteri harcok, gyakorta megfejelve a „hősies vérontás” különféle kellékeivel. De azért létezett más felfogás is. A tajvani Golden Harvest a Shaw Brothers stúdió legnagyobb vetélytársa volt. Már ez elég okot adott arra az igyekezetre, hogy különbözzenek a nagy riválistól. Ebben a filmben szép példáját adják a felfogásuknak. Összetettebb történeti építkezés, ezáltal van idő a kibontó mesélésre, nem csupán a harcokra összpontosítanak. Kerülik a „paradicsomlé” locsolását, a buddhizmus szellemiségének közvetítése fontosabb a néző elborzasztásánál. A karakterek színesebbek, a kiállítás ... több»

Igazából egyszerű Nak fiatalasszony története. A szerelem képes még a halálon is győzedelmeskedni. Legalábbis időlegesen. Született már erről pár alkotás szerte a világban. Ennek létrejötte sem volt hiábavaló. Megindító a meséje, szép és számunkra egzotikus a mutatott világ. A filozófiai része bizonnyal csak keveseket hoz lázba, de az általános emberi tartalom megérinti a nézőt. Ugyanakkor tagadhatatlanul szerények voltak a „piszkos anyagiak” a készültekor, ami azért nyilvánvaló hátrány. Igazi horrornak sem tekinthető, ami szintén lehet hátrány, mivel oda lett besorolva a filmes oldalakon. Türelmes, más kultúrák iránt érdeklődő, befogadó szellemiségű fogyasztóknak ajánlva. Részletesebben a k... több»

Nem tipikus SB-film
Kezdem ott, hogy a címmel ellentétben Shaolin-utalást leginkább mikroszkópon át nézve lehet találni a történetben. Az eredeti jelentés, ami kb. „Halálos tanítványok” formájában elég jól visszaadható lett volna, és nem is tartalmazza a templom nevét. Ám egy normális terjesztő helyett sajnos egy rókáról a sokadik bőrt lehúzni akaró egyén kezébe jutott a project a hazai megjelenés idején. Gyaníthatóan a fenti visszásság miatt nálunk gyorsan süllyesztőbe került. Pedig jók benne a karakterek, még némi jellemfejlődésük is akad. Mi több, szerethetőek, a hibáik ellenére. A rendezés, fényképezés, szerepjátszás, zene és harci koreográfia megbízhatóan egyenletes mindvégig. Chang Cheh ezúttal nem legen... több»

Igazi, tőrőlmetszett klasszikus, finn módra
A II. világháború poklához még nagyon közel volt az ország, amikor már megjelent róla egy kiváló regény, ámbár akkor még cenzúrázva. A megfilmesítés sem sokáig váratott magára. A közkatonák világát középpontba állító alkotás elképesztő sikert aratott Finnországon belül, de nemzetközileg szintén nagyon jól fogadták. Bár már akkoriban is kissé kevésnek bizonyult annak a képre vitele, ami a zsáner fő témája – maga a háború –, de az emberi rész művészi szintű bemutatása ellensúlyozta a puskapor hiányát. Mára megérdemelten áll a klasszikussá lett mozgóképek magas polcán. Részletesebb bemutatás a Filmkritika menüpontban.

Szokatlan, de jó
Ahhoz képest, hogy egy debütáló rendező munkája, különösebb szó nem érheti a művet. Látszik, hogy egy igazi mester mellett segédkezett, mielőtt önálló munkára kapott lehetőséget. A kornak megfelelően inkább a borzongási faktorra játszik, a néző fantáziáján át, nem a mostanság elvárt erős képi megjelenítésre blazírozik. Nálam külön jó pont a hatásos zene, amely nagyon megy a sejtelmes környezet színpompás világához. Miután a rémmacskás történetek már Japánban is kikoptak a vetítőtermekből, nemhogy ezen a földrészen, lassan kordokumentum jellege lesz a filmnek. Ahhoz elsőrangú, hogy valaki általa kóstoljon be az ilyen emberi és állati „hősök” világába. A nosztalgiafaktorról nem is szólva... Az... több»

Korrekt ábrázolásmód és technikai kivitel
A film meglepően korán mutatta be az akkor még közelinek számító háborús időszak kényes eseményeit. Még rengetegen éltek azok közül, akik testközelből élték át pusztítás korát. Nincs is benne dicsőítő háborús propaganda. (Némi hazabeszélés persze akad.) Inkább azt próbálják visszaadni, mit élt át a kiszolgáltatott civil lakosság, és mit érezhettek, miket gondolhattak az országukat igazából reménytelenül védelmezni próbáló pilóták. A technikai részletek ma már kissé avíttasak a modern kamerák képeivel összevetve, de korántsem élvezhetetlenek. Teljesen korrekt háborús történet. Részletesebben a kritikai résznél.