Igazi, tőrőlmetszett klasszikus, finn módra A II. világháború poklához még nagyon közel volt az ország, amikor már megjelent róla egy kiváló regény, ámbár akkor még cenzúrázva. A megfilmesítés sem sokáig váratott magára. A közkatonák világát középpontba állító alkotás elképesztő sikert aratott Finnországon belül, de nemzetközileg szintén nagyon jól fogadták. Bár már akkoriban is kissé kevésnek bizonyult annak a képre vitele, ami a zsáner fő témája – maga a háború –, de az emberi rész művészi szintű bemutatása ellensúlyozta a puskapor hiányát. Mára megérdemelten áll a klasszikussá lett mozgóképek magas polcán.
Részletesebb bemutatás a Filmkritika menüpontban.
Szokatlan, de jó Ahhoz képest, hogy egy debütáló rendező munkája, különösebb szó nem érheti a művet. Látszik, hogy egy igazi mester mellett segédkezett, mielőtt önálló munkára kapott lehetőséget. A kornak megfelelően inkább a borzongási faktorra játszik, a néző fantáziáján át, nem a mostanság elvárt erős képi megjelenítésre blazírozik. Nálam külön jó pont a hatásos zene, amely nagyon megy a sejtelmes környezet színpompás világához. Miután a rémmacskás történetek már Japánban is kikoptak a vetítőtermekből, nemhogy ezen a földrészen, lassan kordokumentum jellege lesz a filmnek. Ahhoz elsőrangú, hogy valaki általa kóstoljon be az ilyen emberi és állati „hősök” világába. A nosztalgiafaktorról nem is szólva...
Az... több»
Korrekt ábrázolásmód és technikai kivitel A film meglepően korán mutatta be az akkor még közelinek számító háborús időszak kényes eseményeit. Még rengetegen éltek azok közül, akik testközelből élték át pusztítás korát. Nincs is benne dicsőítő háborús propaganda. (Némi hazabeszélés persze akad.) Inkább azt próbálják visszaadni, mit élt át a kiszolgáltatott civil lakosság, és mit érezhettek, miket gondolhattak az országukat igazából reménytelenül védelmezni próbáló pilóták. A technikai részletek ma már kissé avíttasak a modern kamerák képeivel összevetve, de korántsem élvezhetetlenek. Teljesen korrekt háborús történet.
Részletesebben a kritikai résznél.
Sztárkeresés Bruce Lee sikerei miatt a Shaw Brothers bizalma megingott az addigi sztárjukban, Jimmy Wang Ju személyében, akit bizony túl gyorsan leírtak. (Ezért is lépett le később tőlük némi szóvihar közepette.) Majd rohamtempóban nekiláttak keresni az utódját. A Shaolin templom viszontagságairól szóló sorozatuk esélyt kínált az új sztárok felkutatására. Többek között Fu Sheng, Ti Lu, Chen Kuan Tai és még mások is a jelöltek között voltak. A „Heroes Two” történetében már találkozhattunk velük, itt pedig közülük hárman már élhettek az előlegezett bizalommal. Bár csak részben, mert a percidőt elosztották köztük. A történet részben ott folytatódik, ahol az előzménydarab abbamaradt, és részben visszapillant... több»
Lassú léptekkel a vihar közepébe Izzó feszültség, élet-halált jelentő döntések, lenyűgöző színészi alakítások és viharos erejű kardpárbajok szegezik székhez a nézőt ebben az erőteljes társadalmi drámában, amely a szamurájkort elhagyni készülő Japán átalakulását mutatja meg szuggesztív karakterek sorát felvonultatva.
Részletesebben a kritikai résznél.
Megbízható egyveleg, különböző kultúrákból mazsolázva Az 1920-as években a piacra lépett, majd bő 10 év alatt megerősödött, az 1960-as évek vége felé a nemzetközi piacon szintén tényezővé váló Shaw Brothers stúdió 1971-re már érezte a változó idők szavát. Filmezési stílusváltás? Új sztárok felkutatása? A közönségigény kiszolgálása, vagy épp ellenkezőleg, a művészibb megoldások felé történő elmozdulás hozhatná a megújulást? Kétségtelen, igyekeztek lépni, és figyelték, melyik kísérletnek szánt filmjüket miként fogadja a piac. Így jött létre a „Hat merénylő”, amely esetében még a szokottnál is tovább mentek. Értem ezalatt, hogy tajvani filmeseket – igen, a nagy riválisok közül a kisebbeket :) –, sőt, koreaiakat vontak be ebbe a projectbe.
Az alap ... több»
Mifelénk elég gyakori az a nézet, hogy az igazi japán film látványos és akciókkal teli. Munkában vannak benne a pisztolyok, öklök, esetleg – ha korban visszatekintő a történet – a kardok és a lándzsák. Hozzájön az európai szemnek szokatlan, színházat időző szerepjátszás, a túlzott gesztusok. Ha pedig ijesztgetni is akarnak a mesében, akkor nem takarékoskodnak a sokkolással, ügyes trükkökkel felerősített rázós jelenetek sorjáznak.
Nos, "Az ördög fogadója" egyáltalán nem felel meg a fenti "elvárásoknak." De attól még nagyon jól sikerült darab. Olyan, amely a világ bármely részén élő nézőt képes megszólítani az általános emberi tartalma révén, ugyanakkor van benne annyi egzotikum, amely a taga... több»
Humor és öklök? Működik A közismert, részeges karatemester története sok filmest késztetett hasonló történet leforgatására. A Csavargók sem kivétel ez alól, elég könnyű felismerni a forrást.
Biztatásul közlöm, nem szolgai másolást hoztak össze alkotói. Az alap természetesen az, hogy minél több fizikailag felkészült színészt kell szerződtetni a meséhez, olyanokat, akik azért a szerepformálásban sem ügyetlenek. Ez sikerült, minden jelentősebb mellékszereplő megüti a kettős követelményt. A főkaraktereket megformálók pedig méltán pályázhattak a kung-fu mesterei címre is.
A film stílusa már nem ilyen egységes. Az első felében a képi és szóbeli humort preferálták, a kézitusáknál pedig az ügyességet és vidám harci koreogr... több»
Rossz döntések nem járnak jó filmek születésével Ez a három csillag a gyakorlatban inkább kettő és fél lenne, ha engedné a technika.
Szóval a TV stúdió, amely egy évvel korábban tisztes módon próbálkozott az egyik régi sikersorozatuk újragondolásával, a mérsékelt anyagi siker ellenére belevágott még egy történetbe. Sajnos, a "mozis üzemmódra" fejben nem tudtak átállni. (Ennek részleteiről bővebben lehet olvasni a "Kritika" rovatban.) Pedig az alapötlet nem volt rossz, sőt, a színészek kifejezetten jobban jártak az új forgatókönyv karaktereivel.
Ám amikor beléptek az anyagi szempontok, a produkció rosszul járt. Hogy mást ne mondjak, mintegy negyven percnyi leforgatott anyag esett áldozatul a könyörtelen vágóollónak, majdnem szó szerint per... több»
Barokkos kivitel Az 1960-as évek nagy sikerű televíziós sorozata a finálé után mintegy évtizeddel kapott egy színpompás mozis lezárást. Az akkori ízlésnek megfelelően inkább a misztikum kerül előtérbe a mesében, kevésbé az ijesztgetős jelenetek. Teljesen épkézláb története van érdekes karakterekkel, beleértve a furcsa táplálkozású arisztokratát. Aki kedveli a gótikus stílusú vámpíros mozgóképeket, például az 1979-ben készült Drakulát, bízvást belefoghat, a kedvére való lesz. Részletesebben a filmről a kritikánál.
Az 1966-os King Hu-eposz, a Dragon Inn alaposan meglódította a vu-hszia műfaj szekerét. Számos feldolgozása született azóta, és újabb meséket inspirált. „A fekete fogadó” esetében sem tagadható, honnan van az alapötlet. A Shaw Brothers stúdió persze a saját képére formálta az eredeti történetet.
Ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy elhagyták a „fölösleges szövegelést” – az ő történetük mintegy félórával rövidebb az ihletet adónál –, és tömör párbeszédek után minél gyorsabban igyekeztek eljutni látványos összecsapások soráig. Ebben a filmben minden benne van, ami a SB-filmeket egykor népszerűvé tette.
Gyors tempójú mesélés, feszült helyzetek, elszánt ellenfelek, sűrűn előhúzott fegyverek é... több»
Előbb-utóbb eljön az idő, amikor az emberiség kirajzik a világűrbe. Vajon mihez kezdünk odakint, egy olyan világban, amit nem a mi biológiai létünkre „terveztek?” Morál, belső félelem, eltitkolt vágyak és a túlélés reménye – mind-mind velünk utaznak majd.
Azt hiszem, ennyiből is nyilvánvaló, hogy „A kölyök” története vajmi kevéssé hasonló Luke Skywalker problémáihoz. A cseh filmesek egyébként is tv-re készítették a Sztrugackij fivérek művének adaptációját, nem pedig a mozitermek nagyvásznaira. Ennek ellenére akad pár remek látványi ötlet is. Viszont gondolati tartalomban bőven állják a versenyt a népszerű „hardcore sci-fikkel.” Az egyszerűsége ellenére a tv-játék nagyon korrekt feldogozása e... több»
Időtálló kikapcsolódás Joseph Kuo úr úgy találta, a „The Swordsman of All Swordsmen” fő karaktereit kár volna raktárba rakni, így megőrizve őket kreált egy új történetet számukra. A színészek közül mindössze egyet kellett cserélni, aztán indulhatott a kalandok sora. Persze a bosszúmotívum átcsúszott az új sztoriba is, de szerencsére még időben fordul a mese, így nem önismétlés folyik.
Fekete Sárkány és Árnyék Csaj karakterei nagyot változnak a fordulatok során, a főszereplő hölgyé úgyszintén, amik kifejezetten jót tesznek meseszövésnek. Kardos kalandfilm, amely tele van vu-hszia fogásokkal és szellemiséggel, bőven akad az 1970-es évek kínai kínálatában. Viszont olyan már lényegesen kevesebb, amibe a korabeli fanta... több»
Felemás alkotás Milarepa a keleti világ egyik legnagyobb hatású vallási személyisége volt... és maradt mindmáig. A bhutáni filmgyártás megpróbálta megidézni az alakját. Számomra nem teljes sikerrel. Kezdjük ott, hogy fehér holló gyakoriságú nálunk egy Bhutánból átkerült mozgókép. Nem csoda, már a név is azt jelenti, hogy „szélen fekvő ország.” (Kb.) Vagyis az elhagyatott területekhez hozzászokott helybeliek számára sem közismert világ. Ezért aztán a filmművészet terén szintén peremvidéknek tekinthető. Milarepa születése idején pedig végképp az volt.
A korán elárvult gyermek egy méltatlan rokonpár miatt hamar belekóstolt az emberi természet rossz oldalába. Megismerte kemény munkát, a szerelmet és a vallási b... több»
Konsztantyin Lopusanszkijt mindig foglalkoztatták a nagy társadalmi kérdések, a filmográfiája szinte csak ilyen alkotásokból áll. Így aztán az egykor világhatalomnak számító Szovjetunió eléggé gyorsnak mondható szétesése nyilvánvalóan az érdeklődésének középpontjában állt. Filmrendező lévén nem politikai elemzésnek vetette alá a folyamatot, hanem művészi leképezést adott róla, mely az általános és személyes felelősség kérdése köré összpontosul. Van-e, lehet-e az egyénnek ráhatása a történelemre? Különböző módokon, de az idő már jó párszor megadta rá a választ, hogy igen, lehet. Pláne, ha nagy hadvezér vagy államférfi az illető. De mi a helyzet a hétköznapi emberekkel? Tekintve, hogy oly sok... több»
Művészi erényekkel bőven megáldott film Konstantin Lopushanskiy ízig-vérig orosz értelmiségi, így aztán a filmjeinek főhősei gyakran tépelődő karakterek, számos problémával küzdő, jó szándékú emberek. Ha ehhez még hozzájön a Föld sorsa is, már sok is szegény páráknak, hogy valami optimista meglátásra jussanak. Erről született meg egy trilógiája, amiben kemény dilemmák elé állította őket. Ha valakit érdekelnek az ilyen történetek, keresse ezeket az alkotásait: A halott ember levelei/A múzeumlátogató /Orosz szimfónia. Nem kell tartani semmitől, nem akarnak kútba ugrásra buzdítani, csupán elgondolkodtatni a világunk jövendője kapcsán.
Az idegenek által okított rút hattyúk ezúttal a gyerekek, így aztán a „külföldről hazaszakadt” íróna... több»
Egy lépés vissza Biztos sikert akarsz a filmeddel? Tegyél bele kutyát vagy gyerek karaktert. Ezúttal az utóbbi lett a nyerő a forgatókönyv írójánál, aki egyúttal a rendező is. (A kutya vélhetően nem vállalta a forgatást, mert tartott tőle, a főszereplő nyársra húzza, mint a kevésbé óvatos kígyót. :))
Mi nem változott az első történethez képest? A vak fejvadász természete, ami ha lehet, még mogorvább, mint eddig volt. A halálos veszélyessége. Ezúttal is sűrűn kattog a „bodycount machine”. Ellenség akad bőven, a főkolompos pedig még a múltkori veszélyességén is túltesz. Látványos elemek sokasága. Gyönyörű természeti képek, érdekes kosztümök és a trükkmesterek tudása kéz a kézben jár. A mese tempóját sem érheti... több»
Felemás történet A 14. epizód már szép szám egy karakter kalandjai esetében. Volt már köztük drámai, humorral vegyített, vagy éppen kalandos történet szép számmal. Mi újjal lehetne még előállni? Valószínűleg ez járt a stúdió vezetőinek eszében, amikor a minőségi, ám inkább a lelki folyamatok kibontásában, mint a kalandok világában erős Shindo Kanetót kérték fel a forgatókönyv megírására. Shindo mester egy jó ötlettel állt elő, hogy változatosságot hozzon az epizódba. Ha a saga meséit kissé távolabbról nézzük, nyilvánvaló lesz, hogy legyen bár Zatoicsi a jó képviselője, attól bizony még hullák sora övezi az útját. Az, hogy emiatt gyötrődik, illik a jelleméhez. Pszichológiailag rendben van hát az indítás, ám n... több»
Good oldie A film többféle zsáner ügyes vegyítése. Egy csipetnyi történelem (polgárháború), kalandos helyzetek sora, westernes utazás az ismeretlenbe keményfejű főhősökkel, bennszülött babonával megfejelt kísérteties hangulat, szaporodó hullák és pazar táj. A rendező gyakorlatilag kizárólag forgatókönyvírással foglalkozott a filmgyárban, ez lett az egyetlen alkalom, hogy ő ült a direktori székben. Kiemelkedő teljesítményt nem nyújtott, ám az nyilvánvaló, hogy ismerte a szakma fogásait. Így kapunk egy máig jó tempójú sztorit, látványos felvételeket, kidolgozott karaktereket és ügyesen adagolt misztikumot. Nem ül le a történet, egyre-másra történik benne valami. Ma már nagyobb a megbecsültsége, mint egyk... több»
A célját elérte a film A bombasztikus fülszöveg ellenére sem holmi durva horror a történet, hanem sokkal inkább emberi kamaradráma az egyéni hibák és közöny végső következményéről. A készítői nem akartak erőszakban kéjelegni, hanem a felelőtlen internethasználat veszélyeire akarják felhívni a figyelmet. Mindenfajta függőség képes kifordítani az embert önmagából. Az alkohol és a drog világa a legközismertebb példák rá, de a világháló sem kivétel alóla.
Az alkotók ügyes példákon mutatják a netes manipulálás különböző módozatait és fokait, remekül kiválasztott valós videók részleteit használva alapanyagul. Persze kisebb „átírások” akadnak a szövegkörítésben, gondolom, a jogi hercehurcák elkerülése végett. Akad ugyan... több»
74 Az ismeretlen katona (1955)
A II. világháború poklához még nagyon közel volt az ország, amikor már megjelent róla egy kiváló regény, ámbár akkor még cenzúrázva. A megfilmesítés sem sokáig váratott magára. A közkatonák világát középpontba állító alkotás elképesztő sikert aratott Finnországon belül, de nemzetközileg szintén nagyon jól fogadták. Bár már akkoriban is kissé kevésnek bizonyult annak a képre vitele, ami a zsáner fő témája – maga a háború –, de az emberi rész művészi szintű bemutatása ellensúlyozta a puskapor hiányát. Mára megérdemelten áll a klasszikussá lett mozgóképek magas polcán. Részletesebb bemutatás a Filmkritika menüpontban.