Szórakoztatásra tervezve Lám, Zatoicsi átrándult Kínába. Persze, nem szó szerint értve, de az nyilvánvaló, hogy melyik filmes karakter ihlette a vak kínai fejvadász alakját. A címszereplő nem lát, szereti az itókát, az érzékei rendkívül élesek, erős az igazságérzete, és a kiszolgáltatottak védelmében hajlandó kardot húzni.
Akinek így egyben nem ismerős, javaslom, nézzen meg néhány filmet Icsi masszőr kalandjaiból. Megéri.
Szerencsére a karakter szolgai másolásáról nincs szó. A rendező-forgatókönyvíró eléggé "adoptálta" kínai környezetre az őt megihlető vak masszőr alakját. Kezdve ott, hogy időben közel ezer évvel elcsúsztatta a történetet. Ám itt szintén egy leépülőben lévő társadalmi rendszerben járunk. Továbbá en... több»
A bosszúálló Zatoicsi Azt, hogy a 13-as szám korántsem mindig balszerencse hordozó, ez a film jól igazolja.
Az évek során szépen haladt előre a saga, eljött a tizenharmadik történet. Tanaka Tokuzo rendező aligha volt babonás, mert habozás nélkül vállalta a leforgatását. Ő egyébként egyfajta „Jolly Joker” volt a stúdión belül, akire a kaidan zsánertől a yakuza filmeken át a klasszikus szamuráj drámáig mindent rá lehetett bízni, és hozta a színvonalat. A vak masszőr már többször volt a közösség védelmezője, így némi újdonságként belép a filozofikus hajlama. A forgatókönyv kevéssé akciódús, inkább a tűnődő Zatoicsi kerül az előtérbe. Hogy a közönség mégsem unatkozik, abban megmutatkozik a rendező tehetsége, aki reme... több»
Próbajáték Bár a film nem a Shaw Brothers égisze alatt született meg, a kezük nyoma egyértelműen rajta van a történeten. Továbbá néhány, akkoriban kezdőnek számító színészük itt kapott lehetőséget, hogy teszteljék őket, miként mutatnak a filmvásznon. Ilyenek például Chen Kuan Tai (Boxer from Shantung) és Jason Pai Piao (Heroes Shed No Tears), de van még néhány pár ismert arc is.
A történet sokkal alaposabban megírt, mint az átlagos SB-produkciók esetében. Hozzá mutatós harci koreográfiát, szép fényképezést és korrekt alakításokat kapunk, annak ellenére, hogy akkoriban kifejezetten sztárnak számító színész nem került be a castingba. Ritkaságszámba menő film, nem túl régen bukkant fel a raktárak mélyéről... több»
Az 1960-as évek közepén elindult vu-hszia hullám cunami módjára járta körül a világot. Európában talán a németeknél csapott a legmagasabbra az 1970-es, '80-as években. A VHS kazettákon tucatjával adták ki a jobb és gyengébb filmeket, mindre volt vevőréteg. A „Fekete kard” hozzánk is eljutott, és kelendőnek bizonyult. No nem hivatalos kiadásban, hanem „klasszikus alámondásos” verzióra tessék gondolni. Számomra ez a film volt az egyik első találkozás a vu-hszia stílussal, és megnyert magának. Szokatlan, mesefilmekbe illő fegyverek és helyszínek, keveredtek a látványosan tálalt, akrobatikus küzdelmekkel. A karakterekről messziről lerítt, kik a jók, és kik a rosszak. A séma még nem volt ismerős.... több»
Egy legendás színésznő csúcsfilmje Angela Mao azon kevés hölgyek közé tartozik, akik a küzdősportos filmek férfiak uralta világában komoly tekintélyt vívtak ki maguknak a tudásával. „A megszegett fogadalmat” tartják az életműve legjobbjának. Aki már látta, az tudja, hogy Mao kisasszony kétségkívül nem kispályás volt a kungfu terén.
Maga a történet iskolapéldája bosszúfilmeknek. Rövid alaphelyzet-vázolás, pár kisebb csavar a mesében, majd a magas képzettséggel rendelkező fő karakter megmutatja a magabiztos gonoszoknak, hány hét a világ. (Azoknak nem túl sok, ahol ő feltűnik.) Azért a zsáneren belül a forgatókönyv a jobbak közé tartozik. Nem elnagyolt, amelyben csak azért mondanak pár szót a szereplők, hogy két bunyó között kif... több»
Sztár születik Ez az a film, ami Fu Shenget a Shaw Brothers vezető színészei közé emelte. Alig múlt 18 éves, amikor megkapta a szerepet, elsősorban a filmeken remekül érvényesülő, látványos és akrobatikus kungfu stílusa révén. Bíztak benne, de azért mellé állították húzónévül Csen Kuan Tajt, akit akkorra már sztárrá emeltek az előző munkái.
Maga a történet nem túl eredeti, és közepesen kidolgozott. Logikai törések nincsenek benne, de különösebben magas színészi tehetséget nem igényelt a karakterek eljátszása. Annál inkább kemény feladat volt a harci jelenetek megvalósítása. Fu Sheng és Csen Kuan egyaránt egyedi harci technikával rendelkeztek, amiket bőven kiaknáznak az egyik párbajtól a másikig gyorsan hal... több»
Harc és etika Az 1970-es évek tipikus kínai harcművészeti filmje, azok bravúros harci jeleneteivel bőven ellátva. Ennek ellenére inkább a gondolati tartalma teszi még most is fogyaszthatóvá. Kiderül, hogy a küzdelem mesterei sem mindig éles eszűek, vagy gáncstalan erkölcsbajnokok. Nagy kérdés, hol van a bosszú határa, vagy az, lehetséges-e mindörökre elmenekülni a múlt bűnei elől. Szun Csung, a rendező, az akkoriban jóval sikeresebb Csang Csiától eltérően, a látványosan koreografált összecsapásokon túl ügyelt az épkézláb történetre is. Ezen kívül nála a női karakterek valóban részei a mesének, nem csupán biodíszletek. Szun hősei nem lépnek át az égi magasságokba, megmaradnak esendő embereknek. A képi mego... több»
A kínai történelmi eposzok új hullámának egyik szép kiállítású darabja, amely ráadásul olyan eseményeket dolgoz fel, amiről az európai nézők alig hallottak. A forgatókönyv tele van kidolgozott, szerethető karakterekkel, fordulatos, számunkra pedig egzotikus. A büdzsével nem takarékoskodtak, a kosztümök éppoly látványosak, mint a forgatási helyszínek. Szerencsére a az arrafelé népszerű vu-hszia vonal nem lett erős, nincsenek ide nem illő, lassított repkedések a főhősök nagyszerűségének ábrázolására. (Néhány gyorsított felvételű harc azért akad.) Inkább visszaadják a kor könyörtelenségét, a győzelem-vereség változó tragédiáit és örömét. A statiszták nagy száma illik a történelmi léptékhez. A t... több»
Igazi kosztümös parádé Hatalmas létszámú statisztéria, pazar kosztümök, látványos ütközetek, mi kell még egy jó történelmi filmhez? Természetes egy érdekes sztori. Az szintén adatott. Láthatjuk a drogellenes harc indulását, megismerjük a korabeli angol udvar gondolkodásmódját, a kereskedők érdekérvényesítő képességét. Természetesen bő játékperc jut a magánéletnek, hogy legyen kinek szurkolni a mesében. Egyik fél sincs idealizálva. A kínai császárság beleszédült az egykori ragyogása fényébe, de mit sem tud a külvilágról. Hiába vannak önfeláldozó emberei, a középkor nem mérkőzhet a kapitalizmussal. A britek nem gonoszok, de kétségkívül a koruk gyermekei, amelyet viszont a haszonszerzés vezérel. Ha kell, mindenkin át... több»
Rendhagyó elemek Az új hullámos szamurájtörténetek egyik érdekes darabja. Mindent tartalmaz a régimódi jidaeki filmek elemeiből. Van árulás, szerelem, dráma, önfeláldozás és jól koreografált vívójelenetek. A kiállítás látványos, a helyszínek pazarok, a szerepeket a fiatal japán színész nemzedék már befutott sztárjai alakítják. Ugyanakkor a rendező amerikai – nyilván a jobb nemzetközi eladhatóságra játszott a stúdió –, és ez meglátszik a filmben. Kissé eklektikus az ott kiforrott megoldásokhoz képest. Nem volt eldöntve, hogy humoros, drámai vagy akciódús legyen a végső kivitel. Mindenből akad egy kicsi, ami megtöri az egységet, és rengeteg a karakter, egyeseknek kevés filmidő jut. Ez néha összekuszálja a tör... több»
Az eredetileg trilógiának tervezett Shinobi no Mono sorozat sikere felvillanyozta a Daiei Stúdiót. Goemon alakjáról már lehúzták az összes bőrt, de volt még pár híres „árnyék” abban a korszakban. Például „Füstös Szaizo”, aki a különös nevét az általa mesterien használt, álcázást biztosító bombáiról kapta, amelyek számos szorult helyzetben megmentették a bőrét. Míg a bevezető trilógia történetei sokszor valós eseményeken alapultak, az új film már inkább a harcokra épül, kevés történelmi hűséggel. Szaizo persze nem kitalált figura. Viszont egy igazán mozgalmas nindzsa háborúskodást vittek képre, látványos trükkökkel, és a kiállításon sem spóroltak, hogy minél több nézőt csalogassanak be a ve... több»
Szaporodó fikciók Míg az első két történetben sok valós, történelmi eseményt láthattunk, mint például az Iga tartomány lerohanását a szamuráj seregek által és a nindzsák elkeseredett harcát a falvaik védelmében, a trilógia lezáró részében előtérbe kerültek a kitalált esetek. Goemon a „két nagy”, vagyis a Tojotomi és a Tokugava klánok egymás ellen vívott, titkolt ellenségeskedéseinek központjába kerül. A felek még nyájasan mosolyognak egymásra, amikor találkoznak, de a háttérben már fenik a kardokat. Intrikák, merényletkísérletek zajlanak, akad dolguk az „árnyékoknak”. Goemon a sorozat elején látott tapasztalatlan ifjoncból sok szenvedést átélt, megkeseredett felnőtt lett. Teljesen kiképzett nindzsaként türelm... több»
Zatoicsi, a nyomozó Miközben a sorozat szépen haladt előre, egyre kidolgozottabb lett a részleteiben és a stílusában, új probléma ütötte fel a fejét a siker útján. A közönségréteg kiszélesítésére tett kísérlet csak valami új vonás bevetésével lehetett sikeres. A stúdió egy már-már visszavonult forgatókönyvíró nagymestert vetett be az ügy érdekében. Ito Daiszuke még a némafilmek korában szerzett magának hírnevet, de a kora miatt csak elvétve vállalt új történeteket. Valahogy azért csak meggyőzték. Nem okozott csalódást.
Zatoicsi ezúttal minőségi ellenfelet kapott egy paranoiás szamuráj személyében, aki megszállott versengő, és pokolian rossz vesztes. Minden hétköznapi dologban fogadási tétet lát, ám ha valaki le... több»
A Daiei tovább kereste a sorozatot megújító ötleteket. A gyerekek bevonásáról hamar letettek, elvégre minden történetben elég magas volt az elhullottak száma, ami vajmi kevéssé családbarát szórakoztatási forma. Viszont a humorban láttak még fantáziát, persze csak korlátozott mértékben adagolva. Kanbi Fujiyamára osztották az imposztor Zatoicsi szerepét, aki láthatóan élvezte a vak masszőr hírnevével visszaélő jakuza karakterének eljátszását. A film legjobb pillanatait a „két Zatoicsi” közös jelenetei adják, amelyekben csak az egyik tudja, melyikük kicsoda. A hamis masszőrnek tetszik az addig nem ismert tisztelet, amit a név hoz neki, de fogalma sincs a veszélyeiről. Vívni pedig nem tud. Még j... több»
Ígéretes folytatás Nobunaga sok százezres seregével a filmen mutatott időszakban csak kevés másik hadúr mert szembeszállni. Viszont a fejére pályázó ellensége akadt bőven. Így a merényletek sora teljesen hitelesnek tűnik. Számos új és látványos sinobi praktikával bővül a támadások sora. Goemon családalapításával bővül a mese folyama, a szerzők nem ragadtak le a harcok bemutatásánál. A Tojotomi és a Tokugava klánok ekkor még kivárásra játszanak, és buzgón szolgálják Oda nagyurat a saját jól felfogott érdekükben. Mozgalmas, feszült helyzetekkel jól ellátott az új epizód. Követni azonban néha nehézkes, aminek az oka a korszakra jellemző, könnyen alakuló és felbomló szövetkezések sora. Határozottan előny, ha vala... több»
Nindzsa realitás A titokzatos nindzsák élete sokáig csak fantasy szinten jelent meg a japán mozikban, különösen a filmezés kezdeti időszakában. Leginkább a fantasztikus filmek varázslóihoz hasonlítottak, akik gyakorta villámmal sújtottak le az ellenségeikre. Ez a film hozott változást a róluk kialakult képben. Az új megjelenítés hátterében az állt, hogy a korabeli nindzsa mesterek először voltak hajlandók felfedni filmeseknek a „mesterségük” egyes titkait, megtévesztő praktikáikat vagy a behatolási módok addig rejtett technikáit, amiket az őseik a szamurájok ellen alkalmaztak.
A közönség lelkesen fogadta a váltást, pláne hogy a történetből kiderül, a sinobik éppoly hús-vér emberek, mint bárki más, és a kemén... több»
Két szemlélet ütközése, de működő elegy 1965-ben Sintaro Kacu kiválóan érezte magát. Színészileg sikeres volt, kitüntették, és megszületett az első fia. A Daiei korántsem volt ennyire rózsás helyzetben, mert még a pénzcsináló Zatoicsi sorozat is akadozni kezdett. A kiváló rendezőre, Akira Inoue kapta a feladatot, hogy próbálja visszaterelni a dolgokat a kedvezőbb kerékvágásba. Ő az italo-westernek jó ismerője volt, ez gyakran meg is látszik a képbeállításokban. Kedvelte az alaposan kidolgozott forgatókönyveket, ami viszont Kacunak korántsem volt az ínyére, sokkal inkább egy alapötlet helyszíni variációira esküdött a forgatás során. Az biztos, hogy nála senki nem ismerte jobban a karakter természetét, továbbá a testbeszéde gyakorta... több»
Tőrőlmetszett klasszikus Az udvaroncok világából az alvilágba menekülő, és ott kétes hírnévre szert tevő, hamis szerzetes alakjáról készült film besorolásánál egyaránt megtalálható „komédia, tragédia, kalandfilm” címke a különféle filmes portálokon. Mindegyik igaz valamiképp, de aki egy meghatározott műfajt vár el a megnézéskor, valószínűleg csalódni fog. A magam részéről ezt az alkotást az „embermese” jelzővel illetném leginkább, ha rám bíznák a jellemzését. (Hadd szaporodjanak csak a címkéi.) Furcsa a forgatókönyve. Mintha több rövid novella indulna el egyszerre, és sehol nem volna központi elem. Az egyik sztori humorba kap bele, a másik az ifjúi hibák kérdését vesézi, miközben a háttérben ott ólálkodnak az alvilá... több»
Kalandok a címben, kevésbé a filmben 1964-ben a Daiei három Zatoicsi filmet is a piacra dobott. Az ok részben az volt, hogy meg akarták lovagolni a sikerhullámot, másrészt a kényszer, mert bizony a többi filmjük korántsem teljesített olyan jól a kasszánál, mint ez a saga. A Zatoicsi-filmek elsősorban a férfiakat célozták meg. Keresték is lázasan, mivel lehetne még új közönségréteget meghódítani. Jött a jól bevált hollywoodi recept. Mi kell a sikerhez? Írj a történetbe szerelmet, kisgyereket és kutyát – mondják az amerikaiak –, akkor biztosan nem fogsz bukni. A japán újítás csak annyi volt, hogy a négylábú kimaradt, helyette a humorra szavaztak. A rendezői székbe pedig Kimiyosi Jaszudát ültették. Már megint egy „daieis” döntés,... több»
Rejtett tartalom A „Sword Devil” látszólag egy szokványos kalandfilm, melyben sűrűn előkerülnek a katanák, de a valóságban mélyebb tartalmat hordoz. A forgatókönyvet az a Sibata Kenzaburo jegyzi, aki szívesen választott rendhagyó témákat. Például a Nemuri Kiosiro sorozat szintén ő művei alapján forgatódott.
A főhős a szamurájklán megvetett alakja, akit a hétköznapokban a többiek „kutyafi”-ként emlegetnek, ám szó szerint értve, és a legdurvább értelemben. A fizikailag rendkívüli harcos ész dolgában már korántsem áll jól, és pusztán a szolgálat érdekli. Kíméletlenül, minden gondolkodás nélkül öl, senkire nincs tekintettel. Hogy nem durva lélek, az abból derül ki, milyen szeretettel kertészkedik, a virágok szin... több»
61 Eye for an Eye (2022)
Lám, Zatoicsi átrándult Kínába. Persze, nem szó szerint értve, de az nyilvánvaló, hogy melyik filmes karakter ihlette a vak kínai fejvadász alakját. A címszereplő nem lát, szereti az itókát, az érzékei rendkívül élesek, erős az igazságérzete, és a kiszolgáltatottak védelmében hajlandó kardot húzni. Akinek így egyben nem ismerős, javaslom, nézzen meg néhány filmet Icsi masszőr kalandjaiból. Megéri. Szerencsére a karakter szolgai másolásáról nincs szó. A rendező-forgatókönyvíró eléggé "adoptálta" kínai környezetre az őt megihlető vak masszőr alakját. Kezdve ott, hogy időben közel ezer évvel elcsúsztatta a történetet. Ám itt szintén egy leépülőben lévő társadalmi rendszerben járunk. Továbbá en... több»