Cash

A Daiei sara
A Daiei Stúdió az 1950-es és '60-as években a nagy és sikeres vállatok közé tartozott Japánban. Ám végül viharos gyorsasággal megbukott, ugyanis a vezetősége később óriási pénzmennyiséget pazarolt el rosszul kivitelezett, blockbusternek szánt alkotásokra. Nemuri nyolcadik kalandja korántsem tartozik az említett kategóriába, ám az „állatorvosi ló” mintájára az összes „betegséget” hordozza, ami a kudarc felé vezet. A siker éppoly csalfa, mint Fortuna istenasszony. Az előző rész jól teljesített, mire a Daiei fölöttébb gyorsan elő akart állni a folytatással. Viszont alaposabb elemzés nélkül tették. Sőt, igazából valódi elképzelés nélkül. Van egy ügyes alaphelyzet, ami végül kuszaságok sorozatába... több»

Nemuri, a detektív
Japánban az elzárkózás idején a csempészet jövedelmező, ámbár fölöttébb veszélyes foglalkozás volt. A külföldi árukra hatalmas volt a kereslet. A hatóságok viszont csak egyféle büntetést ismertek rá – sejthető, mi volt az. Az „üzletbe” bejutni veszélyes volt, kiszállni meg pláne, mert a bűntársak nem bíztak meg a „visszavonulni” szándékozóban. Icsikavának ezúttal remek szerepet írtak. Nemuri „detektívnek” fanyar a humora, rámenős a természete, és a célhoz jutáshoz sűrűn használja kardját. A végső megoldására bizony felszisszentek a korabeli nézők. A főhős kettős személyisége nyilvánvalóvá válik. Ő maga cinikus és gátlástalan is lehet, ugyanakkor vonzza az emberi tisztaság, és az ilyen személ... több»

Rendhagyó szamurájdráma
A szamurájokat általában magabiztos, elszánt harcosokként látjuk a filmvásznon. Nagy ritkaság az olyan ábrázolásuk, amikor haboznak, tétováznak, és nem bírnak megküzdeni valami lelki sebükkel. Pedig minden bizonnyal léteztek ilyenek közöttük. Kendzsi Miszumi számára a rendezői áttörést egy ilyen főhős szerepeltetése hozta meg. A felszínen csupán egy sima jidaigeki történet, amelyben a főhős próbák sora elé kerül, és sokáig győzedelmesen vív meg. Van benne tragédia, bosszú, látványos leszámolás. Ám elejétől a végéig ott van egy súlyos traumával küzdő szamuráj lelkivilágának apró rezdüléseit bemutató apróságok sora. Miszumi szinte teljesen elhagyja az erre utaló szóbeli megfogalmazásokat, mind... több»

Rejtett finomságok
A sorozat igazán jó epizódjai akkor születtek meg, amelyekben a főhős a sóguni udvartartás előkelőségeivel kerül ellentétbe. Hat film után ez elég nyilvánvaló lehetett, így az alkotók visszahozták az egyik legjobban sikerült karaktert, aki a rónin vesztét akarja. Ezúttal még összetettebb a lelki problémája, mint előzőleg volt. Egy lebomló elme lenyomatának ábrázolása pedig pompás lehetőség a rendezőnek a tehetsége megvillantására. Inoue Akira élt is vele. Nem a szövegre bízta a kivitelt. Ahogy a film során Nemuri egyre közelebb kerül a hercegnő kastélyához, úgy alakul át a természet, a megszokott japán táj.. Eltorzult, csavaradó ágak és indák az erdőben jelzik a tulajdonos önmagából kifordu... több»

A ló túlsó oldala
A Nemuri sorozatot azért indították útnak, hogy egy szokatlan hős kalandjait vigyék nagy vászonra. Ebbe a történetbe ötletek sorát szőtték bele. Jönnek a rónin ellen bosszúszomjas szamurájok, van haszonleső klánvezér, akadnak elszánt, jó szándékú harcosok, sátánisták és más titkok, no meg persze nők. Túlzsúfolt a forgatókönyv. Eleve kb. húsz perc kell, amíg eligazítják a nézőt a forgatagban. A cselekmény pereg, de úgy hullanak a mellékalakok, hogy igazi szerepük a mesében alig akad. Jaszuda Kimijosi rendező ezúttal eltért a szokott stílusától, inkább a művészfilmekre jellemző félközeli beállításokat erőltette, de ebben a stílusban nem volt erős. Annyi azért kiderült, hogy Icsikava a színészi... több»

Egyik etalon a szamurájdrámák között
A rendező, Hideo Gosha az 1960-as években a csambara műfaj egyik megújítója volt. Ezzel a filmjével – és a Tenchu! (Hitokiri) drámáival – Japán legjobb mozgóképeinek párosát alkotta meg. Ő maga volt a téma ötletgazdája, és még Tosiro Mifunével, a „császárral” is hajlandó volt összerúgni a port, hogy a saját elképzelései szerint valósíthassa meg ezt a filmet. (Mifune haragosan hagyta el a forgatást, ahol a főszerepet játszotta volna.) A helyébe lépő Tacuja Nakadáj viszont éppoly zseniális szamuráj lett benne, mint a „császár” volt számos másik történetben. Remek, számunkra gyakorta egzotikus részletekből összerakott, kiválóan eljátszott és fényképezett, de nem könnyű film. Lassú, sűrűn vissza... több»

A sorozat tizenegyedik filmjét nyugodtan nevezhetjük vérbeli Nemuri-darabnak, mert szó szerint és átvitt értelemben egyaránt megfelel neki. A szamurájkor emberi állatkertjének jókora szeletét vonultatják fel, lelki nyomorúsággal, perverzióval, vérfertőzéssel, és a mindenütt jelen lévő, kiszámíthatatlan veszélyforrásokkal. Sötét kórkép ez egy végét járó, lezüllött társadalomról. Az előkelőek világa korrupt, szolgalelkű, mindenre kapható, jó karakterek csak a szegény, kiszolgáltatott köznépben tűnnek fel. Kjosiro számos méltó ellenfelet kap, így történet fordulatos és érdekes. A rendezés, a kiállítás, az operatőri munka és a színészi játék egyaránt magas szintű. A sorozat egyik legjobb epizód... több»

Meglódulnak a dolgok
A negyedik történet hozta meg azt a kasszasikert, amit a Daiei stúdió kezdettől fogva remélt ettől a sorozattól, Icsikavát pedig valódi szupersztárrá emelte. Minden fél elégedett volt, még a közönség és a kritika is. Tulajdonképp nincs min csodálkozni. A stúdióvezetés ezúttal felvállalta a kockázatot, szabad kezet adott a stábnak a maga korában rizikósnak tartott dolgok bevetésére. (Kellett hozzá a főszereplő elszántsága és tekintélye.) Így aztán kapunk ördögimádást, meztelenséget, szexuális devianciát és rámenős harci jeleneteket. A Lone Wolf and Cub filmek kiváló operatőre, Csikasi Makiura garancia volt akkoriban egy jó kalandfilm képre vitelére. A rendező, Kazuo Ikehiro szintén ismert vo... több»

A saga első két filmje nem lett kirobbanó siker, viszont annyit bőven hozott a Daiei stúdió számára, hogy a harmadik történet költségvetését jócskán megnöveljék. Ez önmagában lehet a siker kulcsa, de mellé jött, hogy egy korabeli kalandfilm specialista került a rendezői székbe. Jaszuda Kimijoshi jó munkát végzett, összerakta a Nemuri filmek szerkezeti egységét – beleértve a főhős különcségeinek felerősítését –, amely aztán megmaradt a saga utolsó darabjáig. A nagy áttörést ugyan nem a mostani, hanem a következő történet hozta el, viszont ezt a harmadikat a „stílusos kalandfilm” jelzővel tudom leginkább jellemezni. Ami azért biztató, ugye, kedves olvasó?

Minőségi munka
A sorozat a kezdeti sikerek után kezdett leülni, pár film félrement. A stúdió az első történet veterán rendezőjét újra csatasorba hívta. Tokuzo Tanaka a kalandfilmek elismert mestere volt, és ezúttal szép summát kapott a kivitelezésre. Operatőrnek sikerült megnyerni a korszak kiváló mesterét, azt a Fudzsio Moritát, akinek a munkássága nemzedékekre hatott Japánban. Ő a szokatlan képbeállításaival szavak nélkül képes volt jellemezni egy helyzetet vagy személyt. A tudásával egy „sima” kalandfilmen is szintet tudott emelni. Ezúttal sem volt másképp. A végeredmény egy stílusos, akciódús történet lett, viszont a főhős karaktere ezúttal kevésbé „nemuris”, inkább a régi idők jótevő szamurájait idézi... több»

A saga egyik csúcsa
Kidolgozott, összetett kalandtörténet, tetszetős kiállítással és művészi értékű képi világgal. Egyben az Icsikavával készült klasszikus filmek legkeményebb darabja. Sajnálatos módon az elkészülte után őt viharos gyorsasággal elragadta rák. A film jól öregedett, állja az idő próbáját, máig élvezetes darab.

Változó kor változó hőse
Az 1960-as években Japánban nagy társadalmi változás zajlott, a haladás hívei küzdöttek a hatalomba bebetonozott őskövületek szemléletével. Mindez a filmezés szintjén is megjelent. A II. világháború utáni „aranykorszak” daliás és jótevő szamuráj hőseit a filmvásznon elkezdték felváltani a kiszámíthatatlan, veszélyes, de ennek ellenére mégiscsak kedvelhető harcosok. Nemuri Kjosiro karaktere már régebben megszületett, de ekkortájt lett igazán népszerű a filmesek körében. A sikere mindmáig tart. A történet nagy része a hagyományos szamurájfilmes sablonokra épül – kevés az eredetiség benne – a magányos igazságosztóval, aki szembeszáll mindenféle ellenséggel. Ez tisztességgel működik, mert a kala... több»

Felvezető mese
A Raizo Icsikavával készült tizenkét filmből álló sorozat második darabja. Látszik, hogy a Daiei stúdió még nem igazán döntötte el a történetek stílusát. Nemuri karaktere a jó és nemes szamuráj harcosok időszakából átvezet a furcsa természetű, különc, korántsem ideális főhősök felé. A rendező a kiváló kalandfilmjeiről neves Kenji Misumi (Miszumi Kendzsi) volt, ám ez az egyik legvisszafogottabb munkája, amely kevéssé kalanddús, inkább a régimódi, 1950-es évekre jellemző, mesélős történetvezetést helyezi előtérbe. Ám mégis érdemes megismerni, mert a főhősről olyan részleteket közölnek benne, amik a saga további filmjeiben magyarázzák Nemuri viselt dolgait. Már létezik magyar felirata.