Csúcsfilm A harmadik és a nyolcadik epizódok között a Daiei Stúdió ügyelt arra, hogy mindig legyen valami apróság a főhőshöz kapcsolódóan, amely valami pluszt ad a tulajdonságaihoz. Visszahozták a rendezői székbe Kendzsi Miszumit, akinél a masszőr sosem legyőzhetetlen hős, hanem közönséges, hétköznapi ember, csak éppen az átlagnál több finesszel a fejében és nagyobb erkölcsi érzékkel. Miszuminál a természeti képek az átlagnál nagyobb szereppel bírnak, néha kisebb vizuális költemények, amik ráerősítenek az emberi tulajdonságokra. Azt már tudja a néző, hogyha Zatoicsi valamit megígér, azt mindenképp végrehajtja. Az sejthető, hogy egy kisbaba erős érzelmi kötődést válthat ki, tulajdonképp bárkinél. Viszo... több»
A majdnem Superman színre lép Mindössze három év alatt ez már a hetedik Zatoicsi történet lett. Milyen messze volt már az eredeti, magányos, hibázó, szánandó, de mégis szerethető ember figurája. Masszőrünk nyomát hullák sokasága, köztük 4 elhullott bandafőnök jelzi a fejére változatos okokból pályázóknak. A stáb nem vacakolt, egyből az események közepébe vágnak. Egy puskagolyótól még a rendkívüli fürgesége sem képes (teljesen) megmenteni a kedvelt vak hőst, aki az angol címből könnyen követhető villanó kardjával tanítja rendre a „rakoncátlankodó” jakuzákat. Új szín, az eddigi karakterében még nem látott könyörtelen, precízen mérlegelő, igen dühös és bosszúszomjas Zatoicsi alakja. És micsoda emberfeletti tulajdonságokkal ... több»
Miután a Zatocsi sorozat meglódult az előző filmek sikere folytán, a stúdiónak el kellett gondolkodnia a következő minőség javulást hozó lépésen. Megtalálták a megoldást, a masszőrt „nagykorúsították”. Eddig önmaga védelmében, vagy pár szimpatikus emberért húzott kardot, ezúttal egy egész faluközösségért. Ráadásul abban a kemény helyzetben, hogy az ott élők szemében ő a fő gyanúsított a beszedett adópénzt tartalmazó ládika ellopásában. Jó ötletnek bizonyult a Japánban közismert Kuniszada Csuji jakuzafőnök bevonása történetbe, aki arrafelé afféle „helyi Rózsa Sándornak” számít a szegények melletti kiállása révén. Hogy simán ne menjenek a dolgok, arról a forgatókönyv gondoskodik. Csuji pár emb... több»
Akcióhalmaz némi logikátlansággal A fordulatos negyedik film után a Daiei még inkább akciódúsabb új történetet akart. Az biztos, ezen a téren a néző nem szenved hiányt a megnézés közben. Kivégzési paranccsal rendelkező szamurájok, három, új területre hajtó jakuza főnök, bosszúállásra áhítozó feleség, és sok ezer kecsegtető aranypénz. Motivációs indok bőven van a kardok előhúzására. Sintaro Kacu ezúttal nem holmi habozó japán Hamletként tűnik fel, hanem fülelő, szaglászó, gondosan tervező vak masszőr, aki szakképzetten öl, ha az kell. (A nemzetközi „On the Road” átkereszteléstől sokkal többre utal a japán eredeti cím, amely erős harci jelentést hordoz.) Kacu láthatóan élvezi a szerepet. A saját természetétől sem állt messze... több»
A Sinszen (~hűség) csoport (~gumi) történelmi szerepének megítélése máig vitatott Japánon belül. Egyesek szerint válogatott torokmetszők voltak, akik meglátták az esélyt a felemelkedésre egy zavaros társadalmi korszakban, és könyörtelenül végeztek mindenkivel, aki az utukba állt. Mások szerint derék hazafiak voltak, akiknek a tragédiáját az okozta, hogy nem ismerték fel, egy idejétmúlt államforma mellé álltak. Számos művészeti alkotásban bukkannak fel mindmáig. Természetesen a filmek sem maradnak ki a sorból.
Két nagy név jelzi téma fontosságát a filmen belül. Icsikava a karrierje csúcsán álló vezető színész volt Japánban. Mellé csatlakozott Tomiszaburo Vakajama, aki ígéretes kezdőnek számít... több»
A saga végképp beindul A gyengébbre sikerült második mese után nyilvánvaló vált, hogy a Daiei hatalmasat fogott a vak masszőr karakterével. Gyorsan reagált is vezetés, a harmadik film már bőven kapott anyagiakat, így színesben lett leforgatva. Miután a nézői kíváncsiságot tesztelték, a harmadik részt arra szánták, hogy a néző megtudja, hogyan lett Zatoicsi mesteri vívóvá. Így az országjáró útját az egykori mestere házába vezették vissza, ahol a masszőrt egy rejtett szerelem várja, mondhatni „fiúkéréssel.” A mester-tanítvány kapcsolat felborulása sem volt elkoptatott téma. Ezek jó ötletek voltak, viszont a részletekbe már számos hiba csúszott. Érthetetlen, hogy Zatoicsi miért megy mindig a baj közepébe. (Na jó, va... több»
Az első Zatoicsi történet sikere arra ösztönözte a pénzszűkében lévő stúdiót, hogy mihamarább folytassa a vak masszőr kalandjait. Kazuo Mori kapta meg az új történetet rendezésre, aki tökéletesen alkalmazkodott a Daiei feszített munkatempójához. (Volt olyan éve náluk, hogy 5 filmet vezényelt le!) Viszont az első történet kimunkált drámai történetét és képi világát ismételten prezentálni képtelenség volt, így az egyszerűbb csambara vonalra terelték át a folytatást. (Azért Mori szép apró részletekben tiszteleg az első film előtt a helyszínekkel, és a természet szerepe éppoly fontos nála, mint Kendzsi Miszuminál volt.) Sintaro Kacu már kidolgozta Zatoicsi elhajlásokra, pördülésekre és gyors köz... több»
Felemás lezárás A harmadik filmben a főhős belső változásain túl a másik nagy fordulat az volt, hogy Kendzsi Miszumi helyett a stúdió másnak adta a trilógia lezárást. Talán azért, mert őt a kalandfilmekre specializálták, míg a sátáni kard meséjének utolsó darabja a legösszetettebb mű a háromból. Erős benne a társadalom bírálat, az uralkodó harcosi réteg korántsem jó színben lett bemutatva. Elhagyták az egykori erényeiket, korrumpálódtak, népnyomorítók. Rjúnoszuke belső vívódásai szintén előtérbe kerülnek, a harci képességeit ritkábban kell csillogtatni. Meglehet, valóban nem Miszumira szabott a történet. Kazuo Mori stílusa viszont nem illik az előzményfilmekéhez, igazából nem is érezte át a folyamatot. Pers... több»
Egy legenda útnak indul Az 1900-as évek szamurájfilmes aranykora után a japán közönség érdeklődése egyre csökkent, visszaesett a nézőszám a témában született művek iránt. A stúdiók ezt észlelve gyorsan új hősöket kezdtek keresni. Shintaro Kacu állt elő a vak jakuza masszőr ötletével, és sikerült hozzá támogatást szereznie. A társadalom krémjét jelentő szamurájok helyett az ellenpont antihőse az alvilágból érkezik, és korántsem gáncstalan lovag. Esendő, néha gyarló, utálja azt, amiben élnie kell, de mindenkor kész kardot húzni az elesettek védelmében. Pont emiatt nem találja helyét a hagyományos jakuza bandák tagjai között, és örök kívülállóként, gyakran üldözöttként járja a végtelennek tűnő útját Japán rejtett alvi... több»
Látványos lezárás Tipikus csambara történet, annak számos sémáját használva. Japánban számos film által lett kidolgozva a hasonló történetek felépítése, így aztán mindig garantált a néző szórakoztatása, viszont az is igaz, hogy nincs meg benne az az eredetiség és hangulat, ami az első film varázsát adta.
Oicsi ezúttal a tipikus jótevő szamurájhős alakjára hasonlít leginkább. A második részhez hasonlóan ismét megérinti a szerelem, mert azt azért sejtették a szerzők, hogy valami személyes dolog is kell a történetbe a segítőkészségen túl. A saga legmozgalmasabb része, változatos próbatételekkel mutatva be a vak lány erkölcsi fölényét az ellenfeleivel szemben. Ügyesek a részletek, a korra jellemző gondokból fakad... több»
Miután az irodalmi alapmű a lélekfejlődés és a valós történelem keveréke, egy jó forgatókönyv bőven ad módot érdekes történet kreálására. Japánban három stúdió készítette el a regényfolyam feldolgozását, és nyugodtan ki merem jelenteni, a Daiei második filmje közülük a leginkább nézőbarát. Mozgalmas, igen látványos – külső és stúdiófelvételek ügyes keveréke –, és gondolati tartalomban sem szűkölködik. Rjúnoszuke a gonosz szimbóluma helyett kezd emberi arcot kapni. Számos történelmi alakkal találkozik a bolyongásai során, míg a fiktív elemek a belső út küzdelmeihez tesznek hozzá. Az antifőhős kezd ráébredni, hogy a bajainak fő forrása nem más, mint önmaga. Icsikava remekül érzékelteti a játék... több»
Nagy fordulatok A Socsiku filmvállalat 4 kalandot prezentált a vak leányról. Érdekessége, hogy főhősnő minden történetben más jellemként jelenik meg. A második részben már egy határozott, a férfias munkáját nagy hidegvérrel végző profit tálalnak fel a vásznon, hogy aztán középtájon a szerelemtől elgyengült nő lépjen a helyébe. A stúdió véletlenül sem akart önismétlésbe bocsátkozni. Azt közvetítik, hogy ha a férfi lélek békés, a legharciasabb nő is megszelídíthető. Egy darabig csak, persze, mert hát mégis kalandfilmről van szó, sokáig nem ülhet a cselekmény. A forgatókönyv ügyesen bánik az érzelmekkel, beleértve a nézőnek szánt fogásokat is. A vidéki japán életmódot követőket jól ellensúlyozzák a kisváros al... több»
Eseményfolyam a lélek útjairól A Great Buddha Pass rendkívül népszerű, és maratoni hosszúságú regényfolyam volt Japánban. A filmgyárak hamar lecsaptak rá. Elsőnek a TOEI készítette el a 3 filmét, Ucsida Tomu, arrafelé félistennek számító rendező kezére bízva a dolgot. A Daiei Stúdió 1960-ban választotta egy trilógia anyagává az anyagot. A legnagyobb sztárjuknak szánták az antihős szerepét, ügyelve rá, hogy az előző trilógiát ne másolják. Icsikava testileg másféle alkat volt, mint a papírra vetett főhős, így bizonyos részleteket át kellett alakítani a sikeres megformálásához. Korántsem robusztus alkat, hanem kígyó simaságú és pillantású gazember, aki mellett a királykobra szinte szelíd teremtés. A gyilkos ösztöne révén min... több»
Csambara klasszikus A japán filmipar a 19-es években kezdte felfedezni, hogy az arrafelé rendkívül népszerű mangák milyen kiváló filmes alapanyagok. Pláne, hogy az addig szigorú cenzúra szabályai olvadozni kezdtek, és egyre több rámenős jelenet úszta meg vágóollót. A Nikkatsu cég mindig szerette a trenditől eltérő alkotásokat, és különösebb gátlásaik sem voltak a rázósak mozzanatok képre vitele okán. Így aztán „Az űzött szamuráj” még a szigetországban is feltűnést keltett a rámenősségével, bár az igazi robbanást két évvel később Kendzsi Miszumi „Lone Wolf and Cub” filmjei okozták. Magyarországon ez a film lett az első fecskéje az új áramlatnak. Nagyot is szólt akkoriban, hiszen előtte még a szelídebb erőszak áb... több»
Két kezdő A Jocuja kísértet Japán egyik leghíresebb, számtalanszor feldolgozott legendája. Kendzsi Miszumi ezt a egyik korai rendezését azért kapta meg, hogy az akkoriban nagy sztárnak számító Kazuo Haszegavát segítse a váltásban. Ő ugyanis unta már a jótevő szamurájuk népszerűséget hozó, de színészileg korántsem kielégítő munkakörét. A stúdió belement a váltásba, de abba már nem, hogy a sztár igazi gonosztevő legyen. Nem csodálom. Haszegava mint rossz ember még a finomított változatban sem lett meggyőző. Színészileg megbízható, de a kinézete nem teszi alkalmassá a valódi aljasság megjelenítésére. A mesén belül sokkal inkább egy tétova, befolyásolható ember, aki nyilvánvalóan bukásra ítéltetett. A fős... több»
Oicsi, a rónin A kissé ráérős tempójú második kaland után a Socsiku Stúdió villámgyorsan piacra dobta az új filmet. Mozgalmas, fordulatos történetet kreáltak, de kevéssé ügyeltek az epizódok közötti egybefüggésre. Meglepő módon a főszereplő mellé vagy 3 egyformán erős karaktert vonultattak fel. Humor is akad, ami az első két filmből igazából hiányzott. A vak lány előző történeteit joggal lehet eredetinek nevezni, de a mostani az igaz, hogy inkább vándor róninokra építő kalandfilmek részelemeiből csemegéztek, kevés önálló gondolattal. Szóval, a szerkezet hepehupás úton jár, viszont a harci jelenetekkel egy szál gond sincs. Oicsi néha szinte szárnyal, egy férfinek is becsületére válna a látvány. A népszerű G... több»
Az 1970-es évek közepén lement a magyar tv-ben egy Kuroszava sorozat, nagy sikert aratva. Ezen felbuzdulva a Mokép 3 japán, igazi kalandfilmet hozott be az országba. Az egyik ez a történet volt, amelyhez hasonlót előtte mifelénk nem vetítettek. A film szokatlan világa, színes képi harsánysága és egyedi harci jelenetei révén elnyerte a nagyérdemű tetszését. Az utóbbiak kellemesen borzongatóak, rámenősek, viszont nem lépik át az öncélú vérontás határvonalát. Úgy hatásosak, hogy nem visszataszítóak. Nagyon bejött a korabeli nézőknél a mix, hosszú sorokban álltak az emberek, hogy jegyet kaphassanak rá. Merőben más volt, mint Zorro, Lagardere lovag vagy éppen a Tenkes kapitányának kalandjai. Az e... több»
A 13. Daiei film „The show must go on.” Nem csupán az amerikai szórakoztatóipar osztja ezt a nézetet, Japánban sincs másképp. Miután komolyabb összeget öltek bele a produkció előkészítésébe, az elhunyt addigi főszereplő helyére kineveztek egy másikat, annak minden aggodalma ellenére. Ezúttal jól döntött a Daiei vezetése, ami korántsem mindig volt jellemző rájuk. Ők is tudták, nagy a kockázat, ezért merészet húztak. A közkedvelt Icsikava helyére egy kevéssé ismert arcot hoztak, aki bár korántsem volt (még) képzett aktor, de vívni már jól tudott. Nemuri sokban arculatot váltott, sötétebb karakter lett. Veszélyesen él, néha csúnya dolgokat, máskor jót tesz. Az ilyen kettős életű férfiakra mindenkor buknak a nők... több»
Véres finálé Icsikava gyors és váratlan halála miatt a Daiei kénytelen volt új színészt keresni a főhős szerepére. A pályája elején álló Matsukata Hiroki vonakodva lépett a be a projektbe, joggal tartott attól, hogy a közönség által rajongva szeretett elődje miatt csak bukás lehet a váltás vége. Az szintén joggal aggasztotta, hogy a színészi tudása nem ér fel Icsikaváéhoz, ráadásul a vívóstílusa is egész más volt. Nem véletlen a címben a „Fylfot Swordplay” megjelenítése, amely mintegy felkészíti a nézőt, hogy nem az addigi „Telihold technika” lesz látható. (Az új keresztvágásokon alapuló vívóstílust jelent, a kard körzésén alapuló régi helyett.)
Az új Nemuri veszélyes, kiszámíthatatlan alak, aki gátlás ... több»
Kalandhalmaz A Daiei gyorsan reagált az előző film kudarcára. A monoton hangulatú, egy helyhez kötött részt egy fordulatos, változatos helyszíneken forgatott „road movie” követte. Történelmileg is megalapozott, a Kjúsú-szigeti lázadás gyújtópontja a keresztények felkelése volt, de a valóságban mindenki, aki a Tokugava uralommal elégedetlenkedett, csatlakozott hozzá. Talán ebben a történetben jön ki legjobban az eredeti író szándéka, amely az emberben élő jó és rossz kettősségnek, továbbá a rejtett belső mozgatórúgók feltárását célozta meg. Nemuri megmutatja, hogy képes szeretni is, nemcsak cinizmus él benne, miközben a származása homályos részletei után nyomoz, nem csupán a „Sátán fia” óhajt lenni.
A tör... több»
68 Zatôichi kesshô-tabi (1964)
A harmadik és a nyolcadik epizódok között a Daiei Stúdió ügyelt arra, hogy mindig legyen valami apróság a főhőshöz kapcsolódóan, amely valami pluszt ad a tulajdonságaihoz. Visszahozták a rendezői székbe Kendzsi Miszumit, akinél a masszőr sosem legyőzhetetlen hős, hanem közönséges, hétköznapi ember, csak éppen az átlagnál több finesszel a fejében és nagyobb erkölcsi érzékkel. Miszuminál a természeti képek az átlagnál nagyobb szereppel bírnak, néha kisebb vizuális költemények, amik ráerősítenek az emberi tulajdonságokra. Azt már tudja a néző, hogyha Zatoicsi valamit megígér, azt mindenképp végrehajtja. Az sejthető, hogy egy kisbaba erős érzelmi kötődést válthat ki, tulajdonképp bárkinél. Viszo... több»