puszpang

Lökött társaság.
Szeretem azokat a filmeket, melyek a zenéről szólnak. És ha az egy remek vígjáték, akkor nálam betalált. Szimpla kis történet, ismerős nevekkel. Nyilván nem tombol a filmben a realitás, de fontos - sok évtizedes - üzenetet hordoz. Az lehet, hogy a zene mindenkié, de hogy mi az a zene és kiktől, az már kötöttebb. Még mindig. Ahogy mindenbe ebben a világban, itt is belerondít az a fránya üzleti szféra a feltörekvő fiataljaink életébe. Furán, de megoldották. Kellemes, vicces film hatalmas szövegekkel. Erősen ajánlott kategória egy laza esti szórakozáshoz a képernyő előtt.

Nyomul, de csak egy kicsit.
Az emberi önzés és az elfuserált egó méltó bemutatása. A film kivitelezése elfogadható, de nem ez a fontos. A sztori fura. Nekem az utolsó harmad sántít. A vége képtelenül hat. Van egy banda egy jó számmal. Elindulnak, sőt beindulnak, aztán pitiáner dolgok miatt szétcsúszik minden. Talán nem ez volt az álmuk? Akkor miért kezdődött minden úgy, hogy mindenki boldog a legapróbb előrehaladástól? És a poén az, hogy tulajdonképpen mindenki megtalálta a számítását, csak máshol és máshogy. Lehettek volna híresek és gazdagok, ehelyett híresek lettek és gazdagok. Mézes cseberből mézes vederbe. Ez csak nekem tűnik értelmetlennek? Meglehet. Nyilván nem kell a legelső dologba örökké kapaszkodni, de ha e... több»

Fiatalság, bolondság.
Én szeretem ezt a filmet. A megjelenésekor is imádtam. Remek, könnyed történet, óriási zenékkel; melyek egyensúlyban vannak. Ez ritka ám. Minden karaktert lehet szeretni. Kicsit lázadós, kicsit ugrálós, kicsit lelkizős, de nem nyálas. Jó volt megint megnézni. Ajánlom. Megy a kedvencek közé.

Szex, drog és rock and roll
Meg sok korabeli zene. Két véglet jelenik meg a filmben. A halálosan unalmas civil élet, és a szabadságnak aposztrofált, megannyi káros szenvedéllyel átitatott vergődés. A megoldás valahol a kettő között van félúton, de valahogy soha nincs sehol egyensúly. A Pusztító című filmben dobta a megfelelő konklúziót John Spartan: "Maga legyen egy kicsit koszosabb, te meg tisztább! Valahogy középúton." A film maga szerintem túl hosszú. Dugig van olyan jelenetekkel, melyek nagyrészt ötlettelen pótcselekvések a semmilyen dialógusokkal együtt. Azon kívül, hogy van zene, cigi, együttlét, meg egy minimális sztori, a többi jelenet eléggé súlytalan. Elég lett volna feszesebbre vágni. De ehhez nem értek. Néz... több»

Méltó a film?
Teljes mértékben. Természetesen lesznek nézők, akiknek hiányérzete lesz vagy egyéb kifogásuk. Lényeg, hogy van egy filmünk Michael Jacksonról. Van egy történetünk, melyben visz egy erős szálat az apa, aki ül a fia nyakán. Van egy zenei vonulat, amibe sűrítve is alig férnek bele a legnagyobb slágerek. És van a főszereplőnk életének egy szakasza. Hogy mi a legnagyobb baj? Hogy ezek a legendák túlságosan hamar elmentek. És sok ilyen van. Nem akarok neveket sorolni. Régen minden jobb volt? Igen. Ebben az esetben a zene. 70-es, 80-as, 90-es évek? Vegyünk egy metszéspontot. 80-as évek. Mindenki, aki számított, benne volt ebben az évtizedben. Legyen az film vagy zene. Ha kívánhatnék valamit, amit ... több»

Az évtized akciófilmje.
Amikor először láttam, ezt gondoltam. És most is ezt gondolom. Pedig ugrottunk egy évtizedet. Színészóriások benne. Ennyit számítanak az évek és a rutin. Annyira magával visz a történet, hogy megannyi apróságot észre sem vesz az ember a jelenetekben. Megéri több fordulót adni a filmnek. A városképek, a hangulat, az erdő, a vasút; lenyűgözően használták fel a környezetet. Pár akciójelenetnél befigyelt egy kis Piszkos Harry-életérzés. Tessék megkeresni. Az utolsó képkockáig rendben van itt minden. Mindenki odafigyelt a feladatára. Erőteljes akciók, érzelmek, civil élet, gengsztervilág. Nem ment át csöpögősbe. Komor a hangulat. Ha fegyvert szorítanak a fejemhez, hogy negatívumot is írjak, talán... több»

Kellenek a hősök.
Mi az alapja egy jó filmnek? A jó legyőzi a rosszat, megvédi az ártatlanokat bármi áron. Jó érzés nézni ilyen filmet? Igen. Izgalmas, folyamatosan adagolja az adrenalint. Sok hasonló alkotás van. Helyes. A készítők szépen lehozták. A szereplők szépen lehozták. Liam bácsi itt is profi volt. Miért kapna kevesebb csillagot?

Itt kezdődik a jó túlélős sci-fi.
Ez persze szubjektív. Én mindenesetre többre értékelek egy lakosság szemszögéből feldolgozott és bemutatott posztapokaliptikus hangulatú sci-fi-t, mint egy űropera-jellegűt. Erős hangsúlyt fektettek az emberi kapcsolatokra, viselkedésre és azok változására, ahogy megy előre a történet. Külön örültem neki, hogy nem hanyagolták el az alapvető életben maradáshoz szükséges teendők jeleneteit. Itt küzdenek rendesen és ott van még az esemény is, ami megborította a földi életet. Minden szereplő nagy utat jár be mind fizikailag, mind pedig mentálisan. A sorozat hangulatára nagyon ügyelt a rendező. Ezt szeretem. Az utolsó képkockáig a képernyő elé ragasztotta a figyelmem. Nem dobok hátast az idegenek... több»

Aprópénzből egy nézhető film.
Nincs sok újdonság a történetben. A kivitelezést viszont nem húznám le annyira. Rendben, nem volt rá nagy keret, de abból sikerült rittyenteni egy izgalmas filmet. Érezhető volt, hogy melót tettek bele, a hangulatot stabilan tartották a készítők. Nekem tetszett az űrhajó és a belseje is. Az effektek már kevésbé. A szereplők jól vizsgáztak. Azért elég kemény volt a vége felé. A lezárás kicsit sietősre sikeredett. Egy picit több pénz kellett volna ide. De ami volt, azt jól használták fel. Gratula és megy az ajánlás a részemről.

Vannak a nagyok és az óhatatlan veszteség.
Bár a valóság is olyan lenne, hogy akik rossz fát tesznek a tűzre odafent, azok meg is égetik magukat. De addig is a kisember szív. Liam Neesonnak jól áll ez a szerep. Egy bevált sztori és jó kivitelezés. Csak túlzásokból építkezik, de ez ilyen. Rutinmeló. Nézhető, izgalmas, teljesen rendben van egy esti mozihoz.

Amikor nemesebb a cél.
Nem először látom a filmet. Elsőrangú rendezés. A hangulat végig megvan. Ez ritka. A történet elég kemény. Persze tele lehetne pakolni olyan "hollywoodi" jelenetekkel, melyek nyelik a pénzt, de ide nem kell. A tempója szépen be van lőve. Nem mondom, hogy nincsenek kérdéseim a sztorival kapcsolatban, ám fontosságuk elenyésző. Szépen lehozták és ez a lényeg. Ajánlom.

Amikor a címszereplő egy mellékes karakter.
"Csináljunk valamit" típusú folytatás lett ez is. De azt legalább sterilen, súlytalanul, unalmasan sikerült legyártani. (Ezt tényleg gyártották. Lélektelenül.) Itt minden jelenet, mozdulat egyenlő a semmivel. Ha valaki baltát fog, sújtson le. Ha megindul, csináljon valamit. Nem. Minek? Ami erősen kezdődik, a semmibe foszlik. Eloszlik, mint a kifújt dohányfüst. Nagy egyes alá a rendező(k)nek. És a karakterek... Ott kimerül minden, hogy indokolatlanul arcokat vágnak, grimaszolnak és szemeket meresztenek. Fester bácsi és Izé volt a legjobb. Az öregek hozták, amit kellett. De nem kértek sokat tőlük... Enid karakterét az elejétől fogva kinullázták. A készítők be voltak rezelve? Vártam, hogy legye... több»

Nem üt nagyot.
A sztori elmegy. Inkább videójáték jellegű. És sok megoldás benne is az. Főleg a végéhez közeledve. Fura lesz a sok irányított cselekedet. A hangulat elmegy. Az animációk sok helyen unalmasnak hatnak, amikor ezredjére is azokat látjuk. Nagyjából megvolt az igyekezet. Egyszer nézhető, aztán felejtős.

Többet kaptam, mint ami rám várt.
Belemerültem volna az alapokba, erre kaptam egy nagyon ütős sztorit. A befejezéstől leültem, de ahhoz kell a teljes film. Én többször is megnéztem. Nem mondom, hogy hibátlan, mert nem az. Kicsit féltem, hogy a hangulat is szét lesz szabdalva, de pozitív csalódás ért. Összetartozik minden. Nagyon jók a karakterek. Hogy volt-e fejvakarás? Első megtekintéskor sem. A rendező képben volt, hogy mit akar. Nem könnyű darab, de furán bájos. Ajánlom.

Érdekes, rejtélyes.
De nem a film. Csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz. Nem az van, hogy a filmgyárnak volt két projektje, és az a stáb, mely ezt a művet alkotta, eredetileg a Boomer, a csodakutyát kellett volna megkapnia vagy valami kincskeresős ifjúsági filmet? Már majdnem elkezdtem énekelni, hogy: "Utánam, srácok, vár egy új nap, / Újabb barátok, újabb varázslat." A sztori óriási lehetőség volt. Itt a time trap lehet, a készítőket érte. Pottyantak és puffantak. És még azt hittem, hogy nincsenek gyengébb dolgok az életben, mint a gyerekkori matekdogáim. Ez a hajó elúszott. De az is egy másik óceánon bolyongott. "- Utánam, srácok, jó a játék!/ - De mi komolyabbat szeretnénk!"

Kutyaszorítóban.
Itt mindenki egérfogóba kerül, ám senki nem fogja menekülőre. Sokkal nagyobb az arc, mint ami mögötte van szürkeállomány. A fényképezés, a hangulat jól el van találva. A színészek hozzák, ami ide szükséges. Maga a történet eleve abszurd és túlzás; nem beszélve a non-stop teátrális lövöldözésről. Ennek ellenére szórakoztató film. És külön tetszik, hogy becsúszik pár jó poén.

Nem emlékszem, de érzem.
Kereső dobta fel a filmet, témára szűrés közben. Már az eleje gyanús volt, hogy ez nagy eséllyel nálunk készült. Ez plusz pont nálam. A helyszínek, a járművek, az épületek, a díszletek mind remek hangulatot adtak. A szereplők szépen végezték a dolgukat. Nem így a rendező. Izgalmasan indul. Rejtélyek tömkelege. Senki nem tud semmit. A környezet, az erdő brutális. A harmadánál megereszkedik minden, mint a régi ágyam. Az utolsó negyed, ahol válaszokat kapunk, az újra használhatóvá teszi a filmet. Nem pont a válaszok miatt. Lehet, felébredtek a készítők, hogy le kell zárni a filmet, mert mindjárt készen vagyunk. A két pont között csak kínlódás van. Egy kicsit színesebbé lehetett volna tenni a f... több»

Mi a bánat ez?
Előrebocsátom, hogy két részt bírtam. Elképzelhető, hogy a különböző értékrendszerek miatt állok értetlenül a sztori előtt. Szegény csávó. Az első epizód elején elmenekültem volna a világ elől. Egy helyzetet tudok elképzelni, hogy valami pénzt fogyasszon, ha küzdeni kell, mint hero. Videójáték-automata. Szórom bele, hogy szuperhős lehessek, bár az is csak digitális. Meg olcsóbb. Kicsit olyan az egész, mintha azért, hogy menjek valahova, elveszítem a lábaim, viszont láb nélkül meg hogy menjek bárhova is? A hasonlat nagy eséllyel nem fogja fedni azt, ami a következő epizódokban várható. Ha igen, azt sem szeretném megtudni.

Fura.
A film előrehaladtával valahogy elvesztettem az arcokat benne, hogy ki kivel volt van és lesz. Ez ne legyen már az én hibám... Ide kevésnek éreztem a film hosszát. Volt hiányérzetem is. A pörgősséggel nincs gond. A jelenetek összefűzésével annál inkább. A végén csak a fejem vakartam, hogy most melyik ki... és ugye rakjam vissza a sakktáblára, hogy ki hol volt. Nyilván megtettem, de ez így hmm... fura. A filmmel sodródni kell, nem pedig azzal szívni, hogy melyik ki és milyen rokonságban áll stb. A poszteren van 3 csávó, majdnem ugyanolyan a képük. Ha egy van, az világít. Ha több ugyanolyan, akkor jellegtelen. Mindegy. Maradok a csajnál. Vagy a rendezés szerencsétlen, vagy én szorulok injekció... több»

Óriási színészgárda.
Ha megnézzük a neveket, garantált a minőség. Nem is csalódtam. A történet annyira nem vágott földhöz. Érdekes a környezet. Van minden. Itt a '60-as évek "atomkorszak" életérzés, és a '70-es '80-as évek zenéi keverednek a mai elemes autók adta ürességgel és a végtelenül steril hatású utcákkal. Ha direkt ez volt az ötlet, akkor oké. Egy kicsit lehetett volna még a díszleten és az összhangon dolgozni. Ami fura, hogy a zenék - melyek kicsit feloldó jellegűek - akkor jelennek meg, mikor nagyobb izgalom lenne. Nyilván nem minden esetben. De ez elég arra, hogy kizökkentse a nézőt. Amúgy rendben vagyunk.