Stanley Kubrick neve ma már legendásnak számít a filmes világban. A rendezőről köztudott, hogy alkotásai gyakran felkavaróak és megdöbbentőek, gyakran formabontóak. Nem csoda hát, hogy Kubrick munkássága számtalan rendezőt inspirál még a mai napig.
Kubrick pályája során nem egyszer dolgozott meglévő alapanyagból, így olyan filmes könyvadaptációk fűződnek a nevéhez, mint a Lolita, a Mechanikus narancs és a Ragyogás. A rendező műveit olykor nem könnyű megemészteniük a nézőknek, gondoljunk csak bele, hogy annak idején a 2001: Űrodüsszeia premierjén már film játékidejének első néhány percét követően felháborodottan távozott a nézőközönség egy része.
Ugyanakkor a Ragyogást úgy tartják a mai napig számon, hogy minden idők egyik legjobb Stephen King adaptációja, noha nem mindenki osztja ezt a véleményt. Maga könyv szerzője például egyáltalán nem volt megelégedve a Ragyogás filmváltozatával. King nem rejtette véka alá véleményét, miszerint egyáltalán nem tetszett számára a főszerepet alakító Jack Nicholson. A szerző szerint hatalmas baklövést követtek el a casting során azzal, hogy szerződtették a színészt.
Nicholson korábbi szerepe ugyanis a Száll a kakukk fészkére című filmben volt látható, amelyben a színész a simlis R.P. McMurphyt alakította, aki annak érdekében, hogy elkerülje a börtönt elmeháborodottnak tettetve magát beutalót nyert egy intézetbe. A közönség így alapból asszociálni tudott McMurphy „bolondos” karakterére, amikor meglátta Nicholsont a Ragyogásban Jack Torranceként. King szerint a könyv határozottan az apafigura őrületbe forduló ámokfutására helyezi a hangsúlyt azzal, hogy nagyon is bemutatja azt a folyamatot, ahogy a férfi mentálisan leépülni látszik. Ezt pedig a film egyáltalán nem adja vissza a befogadó számára.
Bár alighanem van abban valami, amit King elmondott a film kapcsán, az viszont kétségbevonhatatlan, hogy mind Kubrick egyik legnagyobb rendezésének, mind pedig Nicholson legemlékezetesebb alakításának lehettek szemtanúi a nézők a Ragyogás 1980-as premierjén.
