Valakinek örökre Bilbó marad, másoknak Ash, de nevezhetjük akár Napóleonnak vagy Vito Cornelius atyának is. Ian Holm milliók kedvenc brit színésze volt, aki éppen ma 3 éve távozott az élők sorából. Pályafutása közel hatvan évet ölelt fel és számtalan díjnyertes alakítást hozott számára. Születésnapja alkalmából rá emlékezünk.
Idilli, de tragédiától nem mentes gyerekkor
Ian Holm 1931-ben született Essexben, apja skót származású pszichiáter, anyja ápolónő volt. Apja a közeli West Ham Corporation Mental Hospital elhivatott orvosa volt, aki részt vett a sokkterápia kifejlesztésében is. Ian Holmnak volt egy bátyja is, ám ő meghalt, amikor a színész 12 éves volt. Saját bevallása szerint ennek ellenére is idilli gyermekkora volt. A színészettel akkor kezdett ismerkedni, amikor szüleivel együtt Worthingbe költöztek.
Szép sikerek a színpadon
Hamar rájött, hogy a színészet érdekli a legjobban, ezért különösen jót tett neki, amikor megismerkedett a híres Shakesepeare-színésszel, Henry Bayntonnal, aki segített neki bejutni a Royal Academy of Dramatic Art iskolába az ’50-es években. Tanulmányait azonban kétszer is meg kellett szakítania, először amikor besorozták és Klagenfurtba vezényelték, később pedig 1952-ben, amikor önként vállalkozott egy amerikai színészi turnéra. Egy évvel később végül lediplomázott, majd 1954-ben már az Othello című darabban szerepelt a színpadon.
Színházi karrierje során elismert tagja lett a Royal Shakespeare Companynak és főleg a ’60-as években olyan szerepeket játszhatott el, mint Rómeó vagy a Lear király. Alakításaiért többször is díjazták, a Homecomingért, amelyben Lennyt játszotta, Tony-díjat is kapott.
Ám a ’70-es évek derekán egy előadás közben súlyos lámpaláz tört rá, amelyről később úgy nyilatkozott, hogy egész életében emlékezni fog rá. Egy kisebb idegösszeroppanásról lehetett szó, amely után hosszú időre felhagyott a színházi színészettel. Ekkor jött el a filmezés igazi ideje, habár már korábban is állt kamera elé olykor.
Androidtól a hobbitig
Ian Holm filmes karrierje olyan, amire bárki igazán büszke lehetne. 1979-ben két nagy sikerű filmben is szerepelt. Előbb a Nyugaton a helyzet változatlan című háborús drámában, majd A nyolcadik utas: a Halálban. Utóbbiban Ash-t, az androidot játszotta, aki a legénység testi épségével nem törődve próbálta meg az idegen fajt eljuttatni a Földre. A kimértsége és ridegsége legalább olyan hátborzongató volt mint az idegen lény.
Két évvel később játszotta el Sam Mussabinit a Tűzszekerek című klasszikusban, amiért BAFTA-díjat kapott, valamint élete egyetlen Oscar-jelölését. Ugyanebben az évben Napóleont alakította az Időbanditákban. 1985-ben következett a Brazil, amelyben Kurtzmann urat játszotta. Ezekben az években rendszeresen foglalkoztatott színész volt, de erős, kissé különc jelleme és harciassága miatt többnyire inkább mellékszerepeket kapott.
A ’90-es években olyan filmekben láthattuk, mint a Frankenstein, Az ötödik elem vagy az Eljövendő szép napok. Majd elérkeztünk az ezredforduló környékére és jött a talán leghíresebb szerepe, aminek volt némi előzménye is.
Bilbó, a hobbit
Hogy miért éppen Ian Holmra esett Peter Jackson választása, amikor Bilbó szerepére keresett színészt? Nem véletlen, ugyanis Ian Holm már 1981-ben eljátszotta Zsákos Bilbót. Igaz, akkor csak egy rádiójátékban, de valószínűleg ez is vastagon közrejátszott abban, hogy a rendező őt választotta ki.
Összesen négy filmben játszhatta el a kalandor hobbitot: először A Gyűrűk Ura: A gyűrű szövetsége, majd A Gyűrűk Ura: A király visszatér elején és végén láthattuk őt. Később A hobbit első és második részében is felbukkanhatott, de csak néhány perc erejéig.
Súlyos betegség után békében távozott
Ian Holmnál már 2001-ben prosztatarákot diagnosztizáltak, de ez nem hátráltatta abban, hogy tovább folytassa színészi pályáját. A 2000-es években olyan filmekben játszott, mint a Holnapután vagy az Aviátor, de a hangját kölcsönözte a L'ecsó című animációs filmhez is.
Az aktív színészettől 2014 után vonult vissza. Parkinson kórral küzdött. Végül 2020 nyarán egy londoni kórházban békében távozott. Halálakor családja, utolsó felesége és ápolója is vele volt.