Bár van abban némi igazság, hogy a folytatásfilmek a legtöbb esetben nem tudják meghaladni az első részt (azért ellenpéldából is akad bőven), de arról a szintről sem érdemes megfeledkezni, amikor nem pusztán meghaladni képtelenek, de súlyosan alul is múlják az eredeti filmet. Hétvégi toplistánkban ez utóbbira gyűjtöttünk példákat, íme, minden idők 10 legrosszabb folytatásfilmje.
Sharknado 2: A második harapás
Bizony, az első rész után az alkotók úgy gondolták, nem lenne teljes a filmtörténet, ha nem készülne el a tornádós-cápás film folytatása. A Sharknado 2: A második harapás a Syfy-on debütált, de a java még csak most jön. A film 3,9 milliós nézettségével megdöntötte a csatorna összes korábbi rekordját, a Twitteren pedig 1 milliárdan említették. És ha mindez nem lenne elég, már készül a harmadik rész, melyben David Hasselhoffot is láthatjuk majd. Kell ezt tovább ragozni?
Bridget Jones: Mindjárt megőrülök!
Rendben, ez talán fájhat a franchise rajongóinak, de a második rész már mentes volt a korábbi epizód minden bájától, egyedül a koppintások működtek benne, ami egy folytatásfilmnél semmiképp sem előny. Azt a jelenetet pedig, amikor Bridget Jones egy thai börtönben Madonnát énekel, sosem fogjuk elfelejteni, pedig el szeretnénk.
A Pomádé tipikusan az a film, ami egyáltalán nem szorult rá a folytatásra, és tessék, valaki mégis jó ötletnek tartotta. A forgatókönyv közelében sem ért az első résznek, éppúgy, ahogy a dalok sem. A Grease 2 folytatásnak pocsék, önálló musicalnek pedig egész egyszerűen egy rettenetes félreértés. Az egész film egyszerűen csak kínos, melynek nézése közben egyetlen dolog motoszkált a fejünkben: miért volt erre szükség?
Transformers: A bukottak bosszúja
Nos, itt megint csak lehet némi nézeteltérés, de tisztázzuk a dolgot. Az első film hozta, amit ígért: látványos volt, akciódús, egy ízig-vérig popcornmozi, ami semmit többet nem akart, mint két órára kizökkenteni a nézőt a hétköznapokból. Aztán 2009-ben megjött a maga zavaros, lyukacsos forgatókönyvével a folytatás. A hangsúly is mintha áttevődött volna a nagy ívű összecsapásokról az odavetett vicceskedésre, nem is beszélve az erős nyelvezetről és a junkie utalásokkal. Ezzel egyébként nem lenne probléma, de egy Hasbro játékból készített adaptációban egyszerűen értelmezhetetlenek és teljesen feleslegesek. És mielőtt megfeledkeznék róla. Emlékszünk a főellenségre, a gonosz óriásrobotra, ami kisebb robotokból állt össze, és a lábai közt két óriási faltörő golyó lógott? További magyarázatra úgy véljük, nem szorul a dolog.
Így van, sokan talán még csak nem is tudták, de készült folytatása minden idők egyik legnépszerűbb és legnagyobb bevételű független produkciójának, az Ideglelésnek . A nagy költségvetés és az effektek épp az eredeti koncepciót csúfolták meg. A Transformersnél még érthető, hogy miért készült folytatás, de a Blair Witch 2 túlmutat az értelmezhetőség kategóriáin.
A Blues Brothers 2000 nem könnyű eset, de az biztos, hogy kimeríti a teljesen felesleges folytatás fogalmát. Sok évvel a Dan Aykroyd és John Belushi főszereplésével készült kultikus első rész után a rendező úgy vélte, érdemes lenne elkészíteni a második részt is. Nem akarunk igazságtalanok lenni, a Blues Brothers 2000 nem lett olyan mértékben kritikán aluli produkció, mint a Grease 2 vagy a Blair Witch 2, de legjobb pillanatiban is csak ismételni tudta az első részt, és ezekből a pillanatokból sem volt sok, arról nem is beszélve, hogy a két epizód közti 17 év eléggé rányomta a bélyegét a produkcióra, és nem feltétlenül jó értelemben.
Itt azért álljunk meg egy pillanatra! Ki gondolhatta komolyan, hogy épkézláb folytatás lehet készíteni A maszkhoz Jim Carrey nélkül? A Maszk 2 - A Maszk fia több mint 10 évvel az első rész után készült el, melynek semmi mást nem köszönhetünk, mint az elménkbe mélyen beleégett kínos CGI-csecsemőt. Ez az a film, amiről egy szót említeni is bűn, nem is kívánunk tovább vétkezni.
Ne tévesszen meg senkit a rendező, Morgan J. Freeman neve, ez nem az a Morgan Freeman. Ami a filmet illeti, valószínűleg nem meglepetés, hogy sosem került a mozikba. Ez mindenképp előny azok számára, akik egész véletlenül, az ismerős cím miatt betévedtek volna egy vetítésre. A film nem mellesleg köszönő viszonyba sincs az Amerikai pszichóval, annyira nem, hogy nem is annak folytatásának szánták. A filmet mindenesetre jobb minél messzebb elkerülni, egyedül azoknak tudnánk ajánlani, akik kíváncsiak a 19 éves Mila Kunis szárnybontogatásaira, de közülük is csak az erős idegzetűeknek.
Tizennégy évvel Paul Verhoeven eredetije után Sharon Stone visszatért Catherine Trammell szerepébe, de bár ne tette volna. A Michael Douglas és Stone párosával forgatott Elemi ösztön ugyan nem volt tökéletes film, de beírta magát a filmtörténetbe. Ez végülis a második résznek is sikerült, de nem épp úgy, ahogy azt a készítők szerették volna. Az Elemi ösztön 2 voltaképpen nem is folytatás volt, hanem remake, ez pedig még tovább csökkentette a film létjogosultságát.
Mickey Rourke és Kim Basinger az 1986-os 9 és fél héttel új mércét teremtett az erotikus thrillerek terén, de egyedül Rourke érezte úgy az eredeti stábból, hogy 11 évvel az eredeti film után vállalnia kell a folytatást. A filmet nem mellesleg az az Anne Goursaud társrendezte, aki azóta egyetlen filmet sem készített. Nincs is min csodálkozni.