8 mérföld

30. születésnapomra megajándékoztam magam az egyik rám legnagyobb hatást gyakorolt, legnagyobb jelentőségű film újranézésével. Külön élmény, hogy '95-ben játszódik a sztori, és Eminem is 30 éves volt a forgatáskor. 12 évesen láttam először, szavakba nem önthető, hogy mennyire menő volt akkor. Azóta nagyon sokszor láttam, de felnőtt fejjel most először. Csapongó a sztori, Eminem nem túl kiemelkedő színész, Cheddar Bob és Future kivételével elég egydimenziósak a karakterek, ráadásul minden létező problémára az erőszakot nyújtja megoldásként a film. Hibái ellenére mégis az egyik kedvencem, továbbra is. A reményről, önmagunkba vetett hitről, a "rock bottom" utáni visszatérésről szól, mindez a lehető legnehezebb környezetben. Nagyon fontos és mély tartalom ez számomra, és nagyban befolyásolta is a fiatalkori éveimet. A zene, a Shelterben játszódó jelenetek páratlanok, Eminemnek meg olyan karizmája van, hogy hiába nem színészkedik, úgy jó, ahogy van. Ráadásul effektek hiányában és a ma is népszerű old school rap miatt nem is öregedett rosszul a film.

Jó is meg nem is.Eminem jól hozza a karaktert,de a sztori annyira unalmas,élettelen,hogy totál lerontja a filmet.Nekem olyan egyszer nézős.A zenék okésak,van benne egy-két jobb jelenet,de nem áll össze az egész.

Ez a film attól jó, hogy bemutat egy másféle Amerikát. Nem, nem azt amit a hollywoodi filmek többségében láthatunk, hanem azt amit Michael Moore filmekben. A lepusztult negyedek, a kilátástalanság, szegénység, nyomor, nélkülözés. Nem véletlen hogy ezeken a helyeken többnyire feketék laknak, hisz bármennyire megy a no racism képmutatás, a világban, így az USA-ban is a mai napig óriási méreteket ölt a rasszizmus, tulajdonképpen a mindennapjaink része. Maga Eminem is mélyről jött, hogy a film mennyire mutatja be életét nem tudom, de gyanítom sokat merített fiatalkori életéből. A rapcsaták nagyon hatásosak, jól bemutatja mennyi érzelem és energia rejtőzik a műfajban, a szegénységből való kitörés pedig szívszorító pillanatokat generál. Eminem sosem lesz Jack Nicholson, de az biztos hogy fehérként az egyik, ha nem a legjobb rapper lett egy feketék uralta műfajban, a Lose Yourself-el pedig megalkotta minden idők legjobb rap dalát. Nem szeretem a műfajt és Eminem zenéjét sem, de ezen művét akárhányszor meg tudom hallgatni és gyanítom ezzel mindenki így van, még az is aki ugyanúgy nem kedveli a rap zenét. Nem véletlen hogy a film végén, főként a stáblista alatt megy a zene, hisz ez tulajdonképpen Eminem személyes hitvallása és főműve is.

Eminem nagyon nem a film szakmába való aztán maga a történet is untatott ez közel sem jó. Ennél a filmnél az volt a nagy gond, hogy a sztori irtózatosan gyengére sikerült.