A belső tenger

Eutanázia. Komoly téma, és komolyan is kell vele foglalkozni, ahogyan a film teszi. Csendesen és szeretetteljesen. De a másik viszont, hogy az érzelmeken kívül nagyon altatós és lassú az egész. Nem hozott igazán lázba.

Gyönyörű film. Megmutat szerelmeket, felszínre hoz emlékeket, érzéseket. És elgondolkodtat az élet értelmén, s hogy helyesen élem-e? Bardem munkásságát azóta kísérem figyelemmel, hogy láttam ezt az alkotást.

Javier Bardem a legnagyobb színészek közé tartozik. Számos filmben bizonyította ezt, elég, ha csak a „Nem vénnek való vidék”, illetve a „Biutiful” címét említem. Ez a filmje nagyon megosztja a nézőket, van aki így értékelte: „Tökuncsi, oszkárhajhász ... Többmelodráma”, viszont vannak olyanok – köztük én is – akik zseniálisnak tartják. Az eutanázia problematikájával foglakozik, a néző elgondolkodhat azon, hogy a 28 évre ágyhoz kötött, tehetetlen ember élete valóban emberi lét-e, vagy csak puszta vegetálás. Ramón/Bardem kűzd a megváltó halálért, de amíg az meg nem adatik neki, azért, hogy ezt a létet el tudja viselni (más nem is tud tenni!) a belső tengerhez menekül. Viszonylag sok film foglalkozik a gyógyíthatatlan, magatehetetlen emberek sorsával (Életrevalók, Te nem vagy te, Szavak nélkül, Cartagena és még hosszan lehetne sorolni), de ennek a filmnek a színvonala messze kimagaslik közülük. Az elején kissé szokatlan volt, hogy Bardem N. Cage magyar hangján, vagyis Józsa Imre tolmácsolásában szólalt meg, de a nívós eredmény feledtette ezt a meglepetést. Für Anikó Julia hangjaként a megszokott remek teljesítményt nyújtotta, ő az, akinek a szinkronhangjáért lelkesedem.

Egy nagyon szép, csendes film, amely ellentétben sok hollywood-i produkcióval nem hatásvadász, pedig a téma bőven adott volna erre lehetőséget. Bardem alakítása remek. 9/10

Javier Bardem remek színész, ezt már máskor is megállapítottam, így az ő játéka sokat hozzátesz a film minőségéhez. Nincsenek benne sallangok, az érzelmek jól vannak ábrázolva, az ember a hatása alá tud kerülni. Szerintem aki szereti az európai, igényesebb lélektani filmeket, annak tetszeni fog.

Kegyetlenül szép film. Javier Bardem a szemével csodát művel, az egész pedig ízlésesen elgondolkodtató és magasröptű.

A Külföldi filmek a Hollywood-i filmgyártól eltérve mindig próbálnak valami polgárpukkasztó, díjhajhász témával jelentkezni hogy érdemben valami megmozduljon az emberben ha megnézi. Ez a film is egy ilyen dologgal foglalkozik. Eutanázia. Egyre jobban... Több előtérbe kerül ez a kérdéskör. Etikus vagy sem. Ez a film a magatehetetlen Bardemmel akinek a karaktere számomra nem egész jól lett összerakva kicsit felemás. Számomra két ember bújt meg benne az egyik aki meg akar halni a magatehetetlen ember, akinek csak a halál jár a fejében a másik a szellemes elme aki ezt az élni nem akarást meghazudtolja. Akinek olyan ötletei vannak hogyan alkosson magának jobb , kényelmesebb tolószéket és könyvet ír van mondanivalója még az életnek és a közvéleménynek arról nem akarom elhinni hogy meg akar halni. A Mielőtt megismertelek Williamjéről elhittem hogy vágyódik a halálra de Bardem karaktere vicces, közlékeny, elmés. Szóval A belső tenger szerintem sztoriban mondanivalóban megállja a helyét, de a főszereplő karakterének ez a megjelenése számomra a filmet elrontja.

Egy ritka módon kellemes kis film ez. Kifejezetten tetszett, hogy nem akart több lenni mint ami valójában. Bőven megüti azt a szintet amitől szerethetővé válik. De persze tapasztalja ki mindenki maga. :)