A belső tenger

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Olvastam a filmmel kapcsolatban olyan kritikai jelzőt lejjebb, hogy hatásvadász. Egyezzünk ki egy "hatásosban". Amenábar mint félig chilei, félig spanyol rendező természetesen latin temperamentummal rendelkezik, tehát nem az érzelmek elkenegetése vag... Teljes kritika

Gyönyörű film. Megmutat szerelmeket, felszínre hoz emlékeket, érzéseket. És elgondolkodtat az élet értelmén, s hogy helyesen élem-e? Bardem munkásságát azóta kísérem figyelemmel, hogy láttam ezt az alkotást.

Javier Bardem a legnagyobb színészek közé tartozik. Számos filmben bizonyította ezt, elég, ha csak a „Nem vénnek való vidék”, illetve a „Biutiful” címét említem. Ez a filmje nagyon megosztja a nézőket, van aki így értékelte: „Tökuncsi, oszkárhajhász ... Többmelodráma”, viszont vannak olyanok – köztük én is – akik zseniálisnak tartják. Az eutanázia problematikájával foglakozik, a néző elgondolkodhat azon, hogy a 28 évre ágyhoz kötött, tehetetlen ember élete valóban emberi lét-e, vagy csak puszta vegetálás. Ramón/Bardem kűzd a megváltó halálért, de amíg az meg nem adatik neki, azért, hogy ezt a létet el tudja viselni (más nem is tud tenni!) a belső tengerhez menekül. Viszonylag sok film foglalkozik a gyógyíthatatlan, magatehetetlen emberek sorsával (Életrevalók, Te nem vagy te, Szavak nélkül, Cartagena és még hosszan lehetne sorolni), de ennek a filmnek a színvonala messze kimagaslik közülük. Az elején kissé szokatlan volt, hogy Bardem N. Cage magyar hangján, vagyis Józsa Imre tolmácsolásában szólalt meg, de a nívós eredmény feledtette ezt a meglepetést. Für Anikó Julia hangjaként a megszokott remek teljesítményt nyújtotta, ő az, akinek a szinkronhangjáért lelkesedem.

Eutanázia. Komoly téma, és komolyan is kell vele foglalkozni, ahogyan a film teszi. Csendesen és szeretetteljesen. De a másik viszont, hogy az érzelmeken kívül nagyon altatós és lassú az egész. Nem hozott igazán lázba.

Egy nagyon szép, csendes film, amely ellentétben sok hollywood-i produkcióval nem hatásvadász, pedig a téma bőven adott volna erre lehetőséget. Bardem alakítása remek. 9/10

Javier Bardem remek színész, ezt már máskor is megállapítottam, így az ő játéka sokat hozzátesz a film minőségéhez. Nincsenek benne sallangok, az érzelmek jól vannak ábrázolva, az ember a hatása alá tud kerülni. Szerintem aki szereti az európai, igényesebb lélektani filmeket, annak tetszeni fog.

Kegyetlenül szép film. Javier Bardem a szemével csodát művel, az egész pedig ízlésesen elgondolkodtató és magasröptű.

A Külföldi filmek a Hollywood-i filmgyártól eltérve mindig próbálnak valami polgárpukkasztó, díjhajhász témával jelentkezni hogy érdemben valami megmozduljon az emberben ha megnézi. Ez a film is egy ilyen dologgal foglalkozik. Eutanázia. Egyre jobban... Több előtérbe kerül ez a kérdéskör. Etikus vagy sem. Ez a film a magatehetetlen Bardemmel akinek a karaktere számomra nem egész jól lett összerakva kicsit felemás. Számomra két ember bújt meg benne az egyik aki meg akar halni a magatehetetlen ember, akinek csak a halál jár a fejében a másik a szellemes elme aki ezt az élni nem akarást meghazudtolja. Akinek olyan ötletei vannak hogyan alkosson magának jobb , kényelmesebb tolószéket és könyvet ír van mondanivalója még az életnek és a közvéleménynek arról nem akarom elhinni hogy meg akar halni. A Mielőtt megismertelek Williamjéről elhittem hogy vágyódik a halálra de Bardem karaktere vicces, közlékeny, elmés. Szóval A belső tenger szerintem sztoriban mondanivalóban megállja a helyét, de a főszereplő karakterének ez a megjelenése számomra a filmet elrontja.

Egy ritka módon kellemes kis film ez. Kifejezetten tetszett, hogy nem akart több lenni mint ami valójában. Bőven megüti azt a szintet amitől szerethetővé válik. De persze tapasztalja ki mindenki maga. :)