A Grand Budapest Hotel

Minden képkockájában rejlik valami rendkívül szórakoztató, és jól tettem, hogy több év után újranéztem, mert elsőre képtelenség mindenre felfigyelni. Wes Anderson nagy kedvencem, és úgy érzem, itt beleadott mindent. Csodás mestermunka! A megszokott ... Teljes kritika

Bár Wes Anderson az egyik személyes kedvenc rendezőm, tőle aztán jöhet bármi, a Grand Budapest Hotelnél inkább kellemes emlékeim fűződnek ahhoz, amikor megnéztem a moziban, de mint film az Anderson életműben már kevésbé átütő. Valahol az utolsó között kullog, és csupán a Moonliht Kindomot előzi meg. Ha valaki még nem látott volna semmit ettől a rendezőtől, javaslom, ne ezzel kezdje.

Wes Anderson nagy zseni, az egyik kedvenc rendezőm, A Grand Budapest Hotel pedig egy igazi remekmű.

Ez a film szerintem zseniális! Színészei, azok magukra öltött filmbeli jellemei, a film humora, a zene, a történet banalitása, mégis különlegessége mind-mind együtt ad egy fenomenálisan szórakoztató produkciót.

A maga hangulatával és atmoszférájával, sajátos miliőjével bűvöl el a film. Egész jó és szórakoztató, a szereposztás is kiváló, mindegyik színész remekel. Számomra kellemes időtöltés volt megnézni ezt a filmet.

Wes Anderson egy nagyon különleges és egyedi rendező, ehhez kétség sem férhet. Van, akinek bejön a stílusa, van, akinek nem igazán, de az biztos, hogy nem lehet közömbösen hozzáállni. A látványvilág, a zene, a kamerakezelés, az első osztályú szereplő... Többgárdája, nagyon furcsa karakterei, ezek mind-mind szerves része az ő filmes világának. A Grand Budapest Hotel szerintem egy nagyon jó esszenciája ennek a Wes Anderson-i világnak, amely a humorban sem fukarkodik, szerencsére. A történet nagyon jó, dinamikus (hol kicsit lassabb, hol nagyon is felpörög), a karakterek nagyon jók (s főleg az a rengeteg vicces bajusz), rengeteg apró finomság van ebben az egész filmben (ebből csak az egyik az, hogy Bill Murray karakterének neve M. Ivan, amely nekünk magyaroknak külön öröm), egyik jobb jelenet jön a másik után. Szembeszökő a kamerakezelés is, ennyire szimmetrikus filmet nagyon ritkán lehet látni, szinte az összes képe ilyen. Nemcsak a kép fókuszált, hanem a szereplőgárda is: hiába van rengeteg nagy név a filmben (kis túlzással csak az van), mégis végig Gustave-ra és Zeróra tudunk összpontosítani, ez pedig egy rendkívül okos és átgondolt húzás. Aki még nem látott Wes Anderson filmet, annak kezdésként nagyon jó a Grand Budapest, az író-rendező szinte minden technikai arzenálját bevetette. Az meg már csak hab a tortán, hogy mindezt egy fogyasztható és szórakoztató formában adta át a nézőnek.

Ralph Fiennes miatt vágtam bele a filmbe mert hát az ő neve számomra egyet jelent a tökéletes szórakozással. De itt sajnos nem ezt jelentette. A történet nem tetszett és más egyéb sem.

Különleges egy film. Az elején kicsit féltem, hogy mi fog ebből kisülni, de hirtelen valahogy magába szippantott. Remek történet, remek színészek és rendezés.

Rá kell érezni a film hangulatára, de utána teljesen magával ragad. Olyan szinten mutat be egy történetet, ahogyan a legtöbb film nem, és ezért egyedi. Végig nagyon szép volt a rendezés, élvezet volt nézni. A díszletek és kosztümök zseniálisak voltak

Jobban tetszett a rendezőtől az Amélie élete.. de ez sem volt rossz, nagyon jó beállítások voltak. Egyszer megnézhető.

A történet, a szereplők, a humor és a zene mind feledhetetlenné teszi a filmet.

Nagyon szórakoztató, jól megírt forgatókönyv, szép képekkel és kiváló színészekkel.

Nem hagyott bennem ez a film kifejezetten mély nyomott, amellett, hogy amúgy élvezhető volt és elment vele az idő, tehát a célomat elértem vele. Kifejezetten ajánlani azonban nem tudom.

Sokkal többet vártam ettől a filmtől. És ami még zavart, hogy a film nézése közben rossz érzésem támadt azzal, hogy egy ilyen szállodának a Budapest nevet adták, az bántó!