A szomszéd nője mindig zöldebb (1993)

Megunhatatlan, nagyon jó kis vígjáték. Ez az a film, amit akárhányszor meg tudod nézni az ember akkor sem unja. Nem is tudom hányszor láttam már. Jack és Walther nagyon jó párost alkotnak együtt. Nekem Gustavson nagypapa a kedvencem. A poénjai örökzöldek.

Minden idők egyik, ha nem a legjobb vígjátéka.Egyszerűen frenetikus, amit ez a két ember produkált. Százszor láttam már, de minden egyes alkalommal szétröhögöm magam. Hihetetlen jó volt ez a páros. Nem csak ebben a filmjükben, hanem a Furcsa párban is. A kissé durvább Walter Matthau és a visszafogottabb Jack Lemon tökéletesen kiegészíti egymást. Mindenféle poén képviselteti magát benne. A durvább, a szexista, a laza és aranyos poénok ugyanúgy megtalálhatóak, mint azok az érzelmesebb részek, melyektől csak mosolygunk. Azt se felejtsük el, hogy azon ritka filmekről van szó, amelynél a második rész ugyanolyan jó, mint az első. Ez is ritkaság.

Remek vígjáték egy remek párossal a középpontban, amely örökre összeforrt a nevükkel. Kedvelhető a humora és a történetbe se lehet belekötni.

Itt számomra Jack Lemmon egy főnyeremény volt, totálisan eltalálták azt amitől humoros lesz a fim. Kedvencem volt és marad is ez az film. A sztori erős szerintem legalábbis kikezdhetetlen. Nekem nagyon bejött.

A film adatlapján olvasható 21 vélemény közül csak egyetlen egy azonos az én értékelésemmel. Lehet, hogy rossz passzban néztem meg? Az igaz, hogy a „Furcsa pár” remeklése után a színészpáros filmjei közül egyik sem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet. Elismerem, hogy Lemmon mellett Matthau is remek színész volt, bár én sose kedveltem. Ez a komédia erőltetett, életszerűtlen, abban viszont előremutató, hogy a poénok nagy része a trágár beköpéseken alapul. Hibám az, hogy én nem találtam semmi vicceset a 94 éves nagypapi szövegeiben? Az igazi humortól elérhetetlen messzeségben van. Ezt a vonalat a későbbi vígjáték gyanánt készített filmek csak erősítették. A folytatás megnézésétől az előzmény ismeretében bátran, nyugodt szívvel lemondok.