Apáca a városban

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Igazán jó humorú vígjáték, ami szerintem eléggé alulértékelt és nem is igazán promózták. Én is csak véletlen futottam bele a lányom által, mert neki nagyon tetszett és meg akarta mutatni nekem is. Kellemes kikapcsolódás és könnyesre nevettem magam rajta. Már az alapkoncepció is rendkívül kínosan vicces, hogy az apácák miként reagálnának ennyi bezártság után teljesen egyszerű szituációkra a mai világban. A helyzetkomikumot tényleg nagyon jól oldották meg, pl. az óvszervásárlós résznél is, pedig el lehetett volna vinni ezt nagyon gyorsan rossz irányba is, de szerencsére megtalálták az egyensúlyt. Ajánlom bátran mindenkinek, aki egy kis kellemes vígjátékra vágyik akár hétvégén.

Az Apáca a városban tipikusan az a film, amire nem számítottam, hogy ennyire könnyen mosolyt csal majd az arcomra. Már maga az alapsztori is vicces.Egy apáca, aki évtizedekig a kolostor falai között élt, egyszer csak belecsöppen a modern városi forgatagba. A két világ közötti különbség annyira nagy, hogy szinte minden jelenet magában hordoz valami bájos ügyetlenséget, és ez a humor forrása. Ami nekem nagyon tetszett, hogy a film nem esik át a ló túloldalára, nincs erőltetett poénkodás, inkább apró helyzetkomikumokból és kedvesen naiv karakterekből fakad a nevetés. Olyan, mint amikor valaki jó szívvel, de teljesen más szabályok szerint próbál boldogulni a városban és ettől egyszerre vicces és megható is. A színészek remekül hozzák a szerepüket. A főhősnő egyszerre sugároz ártatlanságot és vagányságot, ahogy felfedezi az életnek azokat az oldalait, amelyeket eddig sosem tapasztalt. Nekem kifejezetten tetszett, hogy nem csak nevetni lehet rajta, hanem közben meg is melengeti a szívet. Összességében azt mondanám, hogy ez a film olyan, mint egy könnyű desszert egy fárasztó nap végén. Nem telít el, de pont annyit ad, hogy jobb kedved legyen tőle. Én tényleg jó érzéssel álltam fel a végén, és őszintén ajánlom bárkinek, aki szeretne másfél órára kiszakadni a hétköznapi gondokból, és átadni magát egy bájos, szívmelengető vígjátéknak.

Nagyon jó film. A színészi alakítások nagyszerűek! Nyilvánvalóan a vígjáték kritikusai vagy más sznobok le fogják becsülni. Nagyon jól éreztük magunkat a film alatt, sokat nevettünk, meghatódtunk, az apácák szeretnivalóak, Marilou Barry és Isabelle Nanty pedig tökéletesek, viccesek és nagyon aranyosak a maguk szerepében. Gyönyörű tájképekkel gazdagított alkotás, lenyűgöző helyszínek, változatos szituációk, tökéletes zeneszám-választásokkal. Aláírom: nem az évszázad filmje, és valószínűleg nem is az év filmje, de én azt ajánlom, kényeztessük magunkat egy kedves történettel, a kis nyugalom pillanatával.

Az Apáca a városban egy nagyon helyes film. Kedves a története, bár nem túl bonyolult, de mégis szerethető. Kicsit kiszakad a néző a nehéz hétköznapokból egy szűk másfél órára, amíg a moziteremben van. A kolostorban töltött jelenetek és a nagyvárosi ... Többjelenetek között éles ellentét van, ott indul be igazán a történet. Ízléses humora van, nem tolakodó, mint sok amerikai vígjáték. A karaktereket is jól eltalálták, a főszereplő Marilou Berry szenzációs volt. Számomra kellemes csalódás volt a film. és meg kell állapítani, hogy a franciák tudnak jó filmet készíteni.

Az Apáca a városban egy könnyed, szórakoztató vígjáték, ami egyszerre próbálja megnevettetni a nézőt és elgondolkodtatni a hit, az önismeret és a közösség erejéről. Nekem kifejezetten tetszett, hogy a film nem veszi magát túl komolyan, mégis képes olyan helyzeteket felvázolni, amelyekben magunkra ismerhetünk. A karakterek szerethetőek, különösen a főszereplő apáca, aki ügyetlenkedései és jóindulatú botladozásai révén rengeteg humort visz a történetbe. A városi környezet és a kolostori világ ütköztetése érdekes kontrasztot ad, sok poén forrása ebből fakad. Bár néhol kicsit kiszámítható a cselekmény, összességében jó hangulatú, vidám film, ami kikapcsolódásra tökéletes.

Szép film, egy olyan korban, amikor szükségünk van kedvességre és könnyedségre. Rengeteget nevettünk a filmen, különösen szeretetreméltó a főszereplőt alakító Marilou Berry és a főnővért játszó Isabelle Nanty. Ez a film egyszerre megrendítő és lebilincselő, egy megindító belső utazáson kísérjük végig Lucy nővért. Ő a tisztaság, a lemondás alakja, újonnan felfedezi a szabadságot, hirtelen egy szédítő helyzetbe csöppen, kalandos utazásba lesz része. Őszintén mondva vicces film, de szerintem picit többet is ki lehetett volna hozni belőle. Megosztó lesz, mert sokan teljes katasztrófának ítélik majd el, és egyáltalán nem lesz nekik humoros az a sok helyzet amibe belekeveredik a film főhőse. Nekünk üdítő volt, és a franciákban ismét nem csalódtunk.

Egy jó kis vígjáték volt számomra, amely elsősorban azoknak szól, akik szeretik a francia humor sajátos, kicsit harsány, mégis szívmelengető világát. A film legnagyobb erőssége, hogy bátran játszik a kontrasztokkal: a kolostori élet szabályai és a városi mindennapok kaotikus világa ütközik össze benne, ebből fakad a legtöbb komikus helyzet. Számomra a film nem váltotta meg a világot, de végig szórakoztató tudott maradni, és a főszereplők lendülete sokat hozzátett az élményhez. Olyan mozi, amelyet jó szívvel tudok ajánlani mindenkinek, aki szeretne egy-két órára elfeledkezni a mindennapi gondokról.

Vicces, szívhez szóló és valahogy még a szabadság is kapott benne egy adag nosztalgikus roadtrip-hangulatot.

Konkrétan imádtam, ahogy a film bánik a kontraszttal: kolostor csendje vs. insta-zás, YouTube-videók, total modern őrület. Minden valahogy egyszerre megható és full vicces volt.

Ez a film valami eszméletlenül menő – olyan, mintha egy road-movie találkozna egy meme-világgal. Lucy nővér teljesen tiszta, ahogy bekeményít a modern tech-közeppel, közösségi médiával meg a vigyoros káosszal.