Igaz történet alapján (2017)

A filmet megnézve több hiányérzetem volt. Egyrészt a történetben találtam némi logikai bakugrást, másrészt nem látom összefogottnak az egészet.

:::A HOZZÁSZÓLÁS CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZHAT::: Az előzetes negatív kritikák ellenére jó filmnek ígérkezett, és kb. az 1/2 részéig úgy is tűnt, bármi jó kisülhet belőle, azonban a felénél már el kellett ismernem, hogy igazuk volt a negatív kritikáknak, a végére pedig majdnem falba vertem a fejem, olyan jellemtelen és igénytelen, összecsapott fércmunka. Több eltérő stílus- és cselekményszálat próbál összeollózni, aminek egy értelmetlen katyvasz lett az eredménye. A cselekmény legalapvetőbb pillérei is kérdőjelesek. Az sem tiszta, hogy igazából kicsoda is Elle. Ki ő, és mit akar Delphine-től? Mire mik az indítékai? Először úgy tűnik, egy elvetemült rajongó, aki puszta csodálatból akar közelebb férkőzni hozzá; ezt alátámasztja pl. az egyforma cipő, az, hogy a vele szemben lévő lakást veszi ki, aztán "váratlanul" kiteszik, és persze Delphine-nél akar megszállni. Innentől egy másik szálat/indítékot villant fel a film, mintha erotikus szándékok kezdenének kibontakozni a 2 nő között. Aztán az eddig hidegfejűnek és számítónak látszó Elle elkezd őrült módjára kontrollt gyakorolni Delphine felett, ami ismét a túlzott rajongásnak tulajdonítható; erre utal, hogy pl. nyilvános rendezvényeken akarja helyettesíteni, mintegy a bőrébe bújni, átvenni a szerepét (de később kiderül, hogy nem jelent meg Delphine szerepében a rendezvényen, így teljesen értelmét veszíti az egész). De végül úgy ... több»

Mélyen tisztelt Polanski úr! Talán abba kellene hagyni a filmkészítést, mert ha már Stephen King ötleteit valósítja meg, az már nem is a vég kezdete, hanem maga a VÉG. Az is eszembe jutott, hogy talán Polanski asszony nyúzta, hogy ugyan Roman készíts egy filmet, a főszerepben természetesen velem, mert egy rendezőnek sem jutok az eszébe, hogy velem forgasson! Igazából nem tudom, hogy mi késztette annyi remek film elkészítése után, hogy ilyen „Tortúra” másolattal rukkoljon elő, de nagy kár volt. Unalmas, nélkülöz minden eredetiséget, az alkotói válságról próbál eléggé sikertelenül gondolatokat elmondani. Alkotótársként segítségül hívta Olivier Assayas kollégáját is, de jobbat is választhatott volna. Ráadásul Seigner sem vált tehetségesebbé, alakítása jóval az átlag alatt van. A maszkmester teljesítménye viszont minden elismerésre méltó: valósággal eltüntette Delphine (Seigner) arcáról a rárakodott 51 év minden árulkodó nyomát. Nagy csalódás volt számomra a film, sajnos már a híres rendezők nevének sem lehet hinni.

Nálam Eva Green mindig viszi a pálmát és ez most sincs másként. Az ő alakítása egyszerűen fantasztikus és félelmetes egyszerre. Ha másért nem is, de miatta érdemes megnézni ezt a filmet!

Polanski ismét egy újító szándékú filmmel rukkolt elő, és sikerült is neki. Engem több ponton is meglepett a film, van egy nagyon jó sodrása, a cselekménye pedig tényleg kiszámíthatatlan. A drámák kedvelői egész biztosan nem fognak csalódni benne.

Kétségkívül van stílusa a filmnek, de mindemellett egy kicsit üres is. Hiányzik belőle az az elemi erő, ami Polanski filmjeiben azért ott szokott lenni, de még így is egy abszolút korrekt dráma, csak ilyet épp bárki rendezett volna.

Hm...érzek egy nagy adag arroganciát Polanski részéről ebből a filmből. Mármint, teljesen rutinos az egész, és sajnos ez lesz a sztori veszte, amolyan "nesze semmi, fogd meg jól" koncepció. Fajsúlyos téma, remek kivitelezés, csak sajnos semmi új a nap alatt.