Mind a 4 epizódra jellemző, és a legnagyobb kontraszt ebben is látható az első évadhoz képest, hogy hiányzik a narratívára és a témára jellemző összetettség: a történetek a már részek elején világosan kijelölt pont felé futnak, és arra sem képesek, hogy útközben újabb oldalait mutassák be a célkeresztbe állított jelenségnek. Több
A 3. évaddal tehát Charlie Brooker többé-kevésbé újradefiniálta a sorozatot, amely alapvetéseiben még mindig ugyanazon az úton mozog, de részről részre bizonyítja, hogy ez hatalmas mozgásteret jelent, amely egyszerre ötvözhet különböző műfajokat, gondolatokat, de még hangulatok és motívumokat is Több
Brookernek a folytatás előtt mindenképpen fel kéne egy kicsit töltődnie, esetleg mostantól több társírót bevonnia, hogy a Black Mirror újra friss, úttörő széria lehessen, és ne éppen saját magát merevítse klisévé. Több
A végére hagytam az évad és talán a sorozat legjobbját, a San Juniperot, ami szakít a Black Mirror pesszimista hangvételével, és egy olyan elképesztően feelgood utazásra invitál, amelyen nem lehet nem mosolyogni, és amelynek nagyon lehet örülni. Megmutatja, hogy a jövő szép is lehet. A Black Mirror zsenialitása nem ismer határokat. Több
Összességében ezúttal egy, az előző két évadnál jóval hullámzóbb színvonalú évadot kapunk, amely egyaránt rendelkezik kiemelkedően jó, és az általa eddig megszokott szinttől jócskán elmaradó epizóddal is. Több
Mindent összevetve, a Black Mirror második évada is kiválóra sikeredett, mindhárom rész a maga nemében elgondolkodtató, ezek mellett pedig igényes szórakozást garantál. Kötelezően ajánlott.
Értékelés: 9/10 Több
Gondoltál már arra, mi lenne, ha az előrejutást az életben nem a pénz, a tudás, vagy a protekció határozná meg, hanem az, hogy hogyan értékelnek téged az emberek? Több
Ha a technológia egy drog – márpedig nagyon annak érződik –, vajon mik a mellékhatásai? Ezzel a felütéssel indult a brit Charlie Brooker disztópikus rémálomgyára, a Black Mirror, aminek gyakorta ultradepresszív, olykor meg profetikus epizódjaiban az az igazán viszolyogtató, hogy legtöbbjük fél lábbal a jelenben áll. A széria a negyedik évaddal aztán mintha elérte volna a horror holnapba történő extrapolálás határait, alkotója pedig bátrabban kezdte interpretálni felmerülő ötleteit, tágítva a fenyegető képernyők által megszabott kereteket. Éppúgy, mintha eddigi érdemeit megkoronázandó valóban már csak egy, a Mirror által inspirált flipperre vágyna, mint ahogyan arról viccesen nyilatkozik. De mit tesz ez a fajta távolodás a kezdetek óta lojálisan fenntartott nézői élménnyel? Több
