Mind a 4 epizódra jellemző, és a legnagyobb kontraszt ebben is látható az első évadhoz képest, hogy hiányzik a narratívára és a témára jellemző összetettség: a történetek a már részek elején világosan kijelölt pont felé futnak, és arra sem képesek, hogy útközben újabb oldalait mutassák be a célkeresztbe állított jelenségnek. több»
A 3. évaddal tehát Charlie Brooker többé-kevésbé újradefiniálta a sorozatot, amely alapvetéseiben még mindig ugyanazon az úton mozog, de részről részre bizonyítja, hogy ez hatalmas mozgásteret jelent, amely egyszerre ötvözhet különböző műfajokat, gondolatokat, de még hangulatok és motívumokat is több»
Brookernek a folytatás előtt mindenképpen fel kéne egy kicsit töltődnie, esetleg mostantól több társírót bevonnia, hogy a Black Mirror újra friss, úttörő széria lehessen, és ne éppen saját magát merevítse klisévé. több»
A végére hagytam az évad és talán a sorozat legjobbját, a San Juniperot, ami szakít a Black Mirror pesszimista hangvételével, és egy olyan elképesztően feelgood utazásra invitál, amelyen nem lehet nem mosolyogni, és amelynek nagyon lehet örülni. Megmutatja, hogy a jövő szép is lehet. A Black Mirror zsenialitása nem ismer határokat. több»
Összességében ezúttal egy, az előző két évadnál jóval hullámzóbb színvonalú évadot kapunk, amely egyaránt rendelkezik kiemelkedően jó, és az általa eddig megszokott szinttől jócskán elmaradó epizóddal is. több»
Mindent összevetve, a Black Mirror második évada is kiválóra sikeredett, mindhárom rész a maga nemében elgondolkodtató, ezek mellett pedig igényes szórakozást garantál. Kötelezően ajánlott.
Értékelés: 9/10 több»
Gondoltál már arra, mi lenne, ha az előrejutást az életben nem a pénz, a tudás, vagy a protekció határozná meg, hanem az, hogy hogyan értékelnek téged az emberek? több»