Dunkirk

Minden elismerésem a rendezőnek és a castingosnak. Egyszerűen minden szerep telitalálat volt, a látvány lehengerlő, a megvalósítás párját ritkítja. Oscart neki, de rögvest. :)

Nolantől nekem nem igazán jött be az Interstellar, de ez a filmje nálam mindent vitt. Elképesztő feszültséget képes teremteni, síri csöndben nézték a mozizók, nem tudom, mikor volt rám film ekkora hatással.

Egyedi szemszögből láthatjuk a civil flotta mentőakcióját. Hősök itt is születtek, de a film nem ezért ragad magával. Az emberi sorsok miatt...

Újabb hollywoodi II. világháborús valami. Olyannyira nem nyűgözött le, hogy a feléig bírtam, addig vártam, hátha történik valami. Semmi nem történt, így kikapcsoltam a francba. Ha moziban néztem volna, simán felállok és kisétálok, a pénzemet meg viss... Többzakérem. Jelenetek egymás után rakva, zene alákeverve. :) Nem látok sehol kiemelkedő színészi játékot (na jó, Kenneth Branagh-nak örültem, rég láttam bármiben is), zenét sem hallok… Mindenféle realitást nélkülöz. A két csillagot magamnak adom, amiért kibírtam ennyit ebből a sz*rból.

Ha valakinek ez a ”katartikus”(a dögunalom), akkor sok ilyet neki... Se füle, se farka. Egyszerre végig se lehet nézni...

Nálunk nolenitáknál, kötelező ünnepként szerepelt a Mester háborús eposzának megtekintése. Féltem, mert a közel 90 perces játékidő nem tűnt soknak, de ez nem tántoríthatott el bennünket. Nos, amit kaptunk azt nem tettük zsebre, bár bevallom nem nézte... Többm utána minden történelmi részlet hitelességének. A film előtt a Legsötétebb óra c. film előzetesében Sir Winston Leonard Spencer Churchill és a kimentés utáni beszédét mondja, melyet aztán a film végén is hallottunk újra, de ekkor már szavait olyan pátosz lengi be, ami könnyfakasztó volt. Na, ennyit a keretes szerkezetről. A filmben nincs egy felesleges képkocka sem, mégis gyakran szinte rezignált állóképpé merevedik a látvány. Hol a végeláthatatlan horizont hol pedig olyan közelik vannak, hogy szinte pislog az ember, nehogy tenger víz kerüljön a szemébe vagy homok. A kietlen tengerpart, a kevés párbeszéd, a gondosan választott színészek, mind mind szinte kockáról kockára építkeznek, amíg a néző fel nem fedezi, hogy majdnem ugyanezt már látta. Újra és újra csak hol a vízből, hol a szárazföldről, hol a levegőből. A szereplők, térben és időben ilyen összekapcsolása merőben szokatlan egy háborús filmtől, és az újdonság varázsát megfejeli a rendező és a zeneszerző (az öreg Hans) zsenialitása. Sok tekintetben emberi a film és engedi láttatni a makrokozmoszban senyvedő mikrokozmoszt. Nolan megint megcsinálta... megint....