Frankenstein

Noha a film horrorként indul és látványos, mégsem a puszta rettegésre, hanem az emberi lélek, felelősség, identitás, közösség és emberiesség mélyebb kérdéseire fókuszál. Meddig mehet el az ember a tudományban, technológiában, és mikor válik felelőtlen játszadozássá? Hogyan viszonyulunk az „ismeretlenhez”, az idegenhez, és mit tanulhatunk belőle? Mi történik, ha valakit létrehoznak, de nem kap otthont, szeretetet vagy irányt? Mennyire határozza meg identitásunkat, hogyan bántak velünk? Ki a valódi szörny: a „szörnyeteg” vagy az, aki teremtette?

Sajnos nem tudom méltatni a filmet (pedig biztosan rengeteg pozitív aspektusa van), de engem borzasztóan nyomasztott, hogy az egész film alatt a bántalmazást és elnyomást kellett néznem. Értem, hogy ő egy "szörny", de nem tudtam elvonatkoztatni, és csak a szerencsétlen áldozatot láttam benne. Egy szenvedés volt nézni... Így sajnos nem tudtam megítélni a szereplők munkásságát vagy hitelességét sem, a történet sem érdekelt, egyszerűen csak túl akartam lenni a nézésén. Rossz érzés volt nézni a kiszolgáltatott "meséjét".

Engem nagyon megfogott, tökéletesen balance-olva az érzelmek, igazából a film beszédes, jóformán nem igényel véleményezést.

Tényleg jó volt, mármint jó rendezés és képi világ, a színészek is jók voltak, csak azért nem adom meg az 5 csillagot, mert egy icipicit vontatottnak éreztem ezt az alapsztorit.

Szerintem elég átlagosra sikeredett! Valahogy nem elég meggyőző, lehet látni, hogy az egészet egy stúdióban vették fel!

Remek film lehetett volna, de csak jó lett. A filozófiai kérdések, amiket boncolgat, mélyek és elgondolkodtatóak. A rájuk adott válaszok is érdekesek. A színészi játékok, a képek, a ritmus, a zene - mind pazar. Csupán ezt a Hegylakóba oltott Hulk-vonalat kellett volna "picit" finomhangolni. Ez sokszor már nevetséges.

Guillermo del Toro 2025-ös Frankensteinje egyszerre gótikus látványorgia és érzelmi mélységekbe merülő dráma. Remek válogatás, Oscar Isaac, Jacob Elordi és Mia Goth (Christoph Waltz) "kissé szokásosan jó" : ) A teremtmény ábrázolása pedig a klasszikus horrorikonok újragondolása. A film erőssége a vizualitás: minden díszlet, fény és szín gondosan kompozícionált, szinte festményként hat. Ugyanakkor a történet néhol vontatott, a karakterfejlődés mélysége egyenetlen, és a morális dilemmák kibontása néha felületes marad. Del Toro azonban tudatosan a hangulatra és a szimbolikára épít, így az élmény egyszerre elbűvölő és nyugtalanító. A klasszikus irodalmi alap modern vizuális köntösben kel életre, miközben a „teremtő és teremtmény” örök kérdéseit feszegeti.

Jobb, mint átlagos, de mivel nem néztem végig, ezért nem tudok teljes értékű véleményt nyilvánítani. Nem tehetek róla, valahogy nem sikerült ráhangolódnom még egy óra elteltével sem. Van, hogy az embernek elmegy minden kedve egy film folytatásától. E... Többsetemben így történt. Nem ragadott meg sem a forgatókönyv, sem a szereplők. Ettől függetlenül lehet még objektív mércék szerint jó film, biztos majd megfogalmazzák. De az most nem én leszek.

Hosszú és monumentális alkotás, tele sok üresjárati csapda lehetőségével, azonban ezeket szinte kivétel nélkül át tudták ugrani az alkotók. Vagyis le tudott kötni a film a legvégéig, ami a 2,5 órát tekintve nem kis teljesítmény. A színészi alakítások és a forgatókönyv rendben volt, nem borzolták az idegeimet buta párbeszédek, úgyhogy összességében merem ajánlani!

Egy alapanyag, ami a szörnyetegeknek, a torzaknak és a félreértetteknek méltóságot, mélységet és megértést adó Guillermo del Toróért kiáltott. A feladatot összességében jól megoldotta, és bár sokakat zavarhat az eredeti történet átírása, mind az alkotók, mind a színészek elkötelezettségének köszönhetően a mérleg egyértelműen a pozitívumok javára billen. A minőség, képek és a hangulat hűek mind az alapanyaghoz, mind del Toro eddigi munkásságához. Én Oscar Isaac örömjátékát és szerepben fürdőzését vártam, de a feltörekvő Jacob Elordi egyértelműen ellopja a show-t. Őt még akkor is hatalmas élvezet nézni, minkor a rendező techno-barokkos tobzódása talán már túl soknak bizonyul. Sajnos vannak kevéssé sikerült részletek is: Frankenstein szerepét Isaacra írták, de be kell látni, ő már bizony öreg ehhez a karakterhez, Christoph Waltz a szokásosat hozva súlytalan és kifejtetlen marad, ugyanez a helyzet Frankenstein testvérével, Mia Goth pedig ugyan remekül illik a gótikus-baljóslatú környezetbe, de túl kevés játékidőt kap. Ezen túl néhol előfordulnak logikai következetlenségek, nem elegendően megalapozott érzelmi motivációk és félresikerült megoldások (Waltz karakterének sorsa pont ilyen). Összességében tetszett, hozta, amit vártam, de idegesítő, hogy kisebb odafigyeléssel és MOZIBAN!!! sokkal erősebb hatású lehetett volna. Négy csillag.

Ez a film végre nem a szokásos gótikus ijesztgetésről szól. Viktor itt nem egy távoli 'őrült tudós', hanem egy végletekig magányos ember, aki menekül a saját döntései elől, és közben belül teljesen szétesik. A teremtmény pedig nem szörny, hanem egy tragikus lény, aki érti a saját kitaszítottságát. Ez a történet végre arról szól, amiről mindig is kellett volna: a teremtés felelősségéről és az elhagyás fájdalmáról. Míg a régi verziók megmaradtak az ikonikus horror-esztétikánál, ez az új feldolgozás mélyre ás az identitás és az emberi létezés kérdéseiben. Két összetört lélek drámája ez, ahol a látvány helyett a filozófiai és érzelmi rétegek dominálnak. Aki nem csak a 'szörnyet' akarja látni, hanem az embert is, annak ez a film valódi megváltás a tucatfilmek között.

A mai nyugati filmekre kissé félve ül már be az ember. Itt is így volt, de azonnal jött a pozitív csalódás, ami a film végéig kitartott. Nem hibáztak, nem volt erőltetett semmi, nem volt kényelmetlen feszengés, szekunder szégyenérzet, miközben néztük. Ez a film egy nagyon jó filmnek számít jelen korunkban, de a '80-as, '90-es években is jónak számított volna. Ja, és végre egy nem wokepropaganda-film! Perfekt!

Huh, bocs, de csatlakozva az egyik előttem hozzászólóhoz: engem sem tudott lekötni ez a film, de én végigküzdöttem magam rajta. Lehet, ha nem szinkronnal nézem, akkor egy csillaggal többet adok, de nekem sem a történet, sem az erőltetett párbeszédek ... Többés a sok helyen gagyi díszlet + "látványvilág" sem jött be. Örülök, ha valaki örömét lelte ebben az alkotásban, de nekem ez most csalódás.

Guillermo del Toro rendezése lenyűgöző látványvilágot hoz, amely tökéletesen illik Mary Shelley klasszikus történetéhez. Az Oscar Isaac, Jacob Elordi és Christoph Waltz által nyújtott alakítások mély érzelmeket és komplex karaktereket jelenítenek meg, miközben a történet egy zseni és teremtménye tragikus kapcsolatát meséli el. A film mélyen elgondolkodtat a teremtés és felelősség kérdéseiről, miközben izgalmas és hátborzongató is marad. Az atmoszférája magával ragadó, és garantáltan nem hagyja hidegen a nézőt.