Hadik

Szikora János 2022-es történelmi témájú kalandfilmje sajnos nem éppen a legjobban sikerült történetek egyike. Pedig a téma nem lenne rossz: 1757-ben az úgynevezett hétéves háborúban (melyben a Habsburg Birodalom és benne Magyarország az erősödő Poroszországgal harcolt a gazdag Szilézia visszaszerzéséért) egy bizonyos Hadik András tábornok valóban nagy katonai bravúrt hajtott végre Berlin megtámadásával. Igazi huszárvirtus volt a 450 kilométeres váratlan előretörés, mely egyrészt megmutatta, hogy megverhetőek a poroszok, másrészt hogy a magyar huszárok Európa legjobbjai. A háború egyébként sajnos így is porosz fölénnyel ért véget, és Szilézia mindörökre elveszett számunkra. A sztori tehát jó és valós, a kivitelezés azonban nagyon gyenge lett. A rendezés kevés izgalmat, fordulatot és egyediséget tud felmutatni, a színészi teljesítmények pedig feledhetőek. Molnár Áron, bár nagyon kedvelt fazon számomra, itt picit túljátssza szerepét. A többiek valahogy nem illenek karaktereikhez, még Trill Zsolt sem az igazi mint Hadik András.

A Hadikon már a harmincadik percben bealudtam. Aztán erőltettem kicsit, hogy nézzem, de annyira unalmas, hogy másodszor is elkalandoztam, ezúttal a másnapi teendőimről gondolkoztam. Szinte lehetetlen odafigyelni erre a filmre. Gyenge minden téren: sztorit illetően és látványban is. Akadnak benne csúsztatások is, mint például az, hogy személyesen Mária Terézia találta volna ki, hogy közvetlenül Berlint kell megtámadni. A film szerint személyesen adta ezt parancsba Hadik tábornoknak, kettesben. Ezt totál kizárt: egyrészt, hogy négyszemközt tárgyaltak volna, és az is, hogy ilyen szintű katonai részletekbe beleszólt volna a királynő. Nagyon gyenge kis filmecske, ezt a műfajt még tanulnunk kell, ez az igazság. Nálam maximum, ha 40%-ot kaphat, pedig alapvetően nagyon szeretem a történelmi filmeket. Viszont az unalmas feldolgozások eltántorítják az embereket a történelemtől, pedig az a legszebb tudomány. Van némi közöm hozzá, hiszen azzal foglalkozom. A látvány, a pörgős rendezés mindig kellenek a sikerhez. Illetve kellenének.

Elvétve csinálok olyat, hogy kinyomom a filmet, most ezt tettem tíz perc után. Szekunder szégyent éreztem a rettenetesen kaotikus kameramunka, tré hangosítás, kidolgozatlan és rémesen ostoba színvonalú párbeszédek és a röhejes tizenkét statisztás háborús jelenetek miatt. A film elején a Hadik felirat mögé meg bevágtak egy Zorro Z betű formájú kardvágást, már ott fel kellett volna kapnom a fejem, hogy nagy a baj. Na mindegy, tíz perc után sikerült leállítani, kármentésnek már az is valami. Értem, hogy a jelenlegi kurzus úgy döntött, hogy nemzeti hősöket formál meg a nép felé, de ilyen mélyen színvonal alatti munkát minek vesznek át? Mit várnak attól, hogy az emberek bemennek erre a produkcióra a moziba, és úgy érzik, hogy átverték őket a mozijegy árával? Ennek mi értelme? Komolyan, azonos összegből be lehetne szállíttatni állami megrendelésre jó minőségű filmet is, mint sz*rt.

Bár történelmi pontossága valószínűleg a Gyűrűk Urával vetekedik, a Hadik egy működő alkotás, mely végre filmnek hatott, jó látványvilággal és többnyire rendesen összerakott jelenetekkel. Bár tipikus magyar filmes problémákat még nem sikerült teljese... Teljes kritika