Hétköznapi pár

A hétköznapi pár egy olyan film, amiben végre nem Te sírsz, hanem a szereplők. Minden szereplő átesik egy furcsa járvány különböző fázisain, ezek egyike a totális kiborulás. Ma különösen aktuális képek, az első ember szájmaszkkal, üres éttermek, töme... Többgek a kórházban, karanténba zárt emberek. Zsír és liszt, zsír és liszt, illetve nálunk még a cukor. Az emberek ilyenkor nem arra koncentrálnak ami igazán fontos nekik. A film jelképesen lecsupaszítja az életünket, megfosztja az embereket minden érzékszervüktől, hogy megtalálja a szerelem titkát. spoiler: A kedvenc jelenetem, amikor a hallását elvesztett férfi telefonon próbál bocsánatot kérni a nőtől. Az nem én voltam, csak a betegség. Csakhogy épp akkor tör ki a nőn is a roham. A férfi pedig csak mondja és mondja, miközben repülnek a székek, törnek a tányérok. Pont így beszélünk el egymás mellett az életben is.

Rendkívül egyedi a témaválasztás, Eva Green is tökéletes választás a főszerepre, ha adnak a cselekménynek egy stabil gerincet, ha írnak a forgatókönyvbe néhány fordulatot, ha megmagyarázzák hogy miért és kinek a jóvoltából veszítik el az emberek az ... Többérzék szerveiket, és ha frappánsan,kereken,minden szálat elvarrva zárják le -vagyis ha ellátják egy filmre jellemző és ahhoz szükséges dolgokkal - brutálisan jó, és teljesen különleges alkotás lenne. De így nehezen érthető, lassú,logikátlan,unalmas, a cselekmény nem halad sehová, a karakterek laposak, a reakcióik irreálisak, a párbeszédek, különösen Eva Green monológbetétei üvöltően sablonosak, talán facebookos hírfolyamukból merítettek a készítők? Hihetetlen, hogy csak úgy a semmiből egy ilyen járvány szabadul az emberiségre.Meg kellett volna alapozni, hogy kik szabadították ezt a biológiai fegyvert.Eva Green elvileg járványkutató, de a kisujját sem mozdítja, hogy megoldást találjon a helyzetre,pedig lehetne egy erős,inspiráló női karakter.

Milyen lenne ha szaglásunkat elvesztenénk? Az élet megy tovább... A film egy érdekes fikción keresztül mutatja be, hogy milyen szeretni valakit, milyen szeretetet adni vagy szeretet elutasítani. Érdekes és elgondolkoztató romantikus művészfilm! Milyen lenne ha minden érzékszervünket elvesztenénk. Az élet megy tovább...

Elég különös hangulata volt a filmnek. Nem egy tipikus romantikus film, megdobva egy kis világvége hangulattal.

Huu ez nem volt hétköznapi film... Szóval elég gyenge lett. A történet maga jó, a film rendezése, forgatókönyve szerintem gyenge. Mindenbe belekapnak, főleg az érzelmek terén, és végül nem egy apokaliptikus véget vetnek a filmnek, hanem elvarrják a s... Teljes kritika

Érdekes volt ahogy a munkájának élő két ember kiknek nincsenek komoly érzelmi kapcsolatai, hogy egymásra talál, és a kapcsolatukat hogy változtatja meg az érzékek eltűnése. Az életben oly természetesnek vesszük érzékeinket, egészen addig, míg el nem tűnnek. Érdemes volt megnézni.

Nagyon lelkiismeretesen végig van gondolva, melyik csapásra hogy reagálnánk, nekem tetszett eléggé a film. A vége kegyetelenebb, mint bármilyen apokalipszis-film, amit valaha láttam.

Nagyon tetszett a film, nagy hatást gyakorolt rám, mert eléggé empatikus vagyok, és hát egy ilyen helyzetbe ha beleképzeli magát az ember... Elég kemény... Elgondolkodtató. Számomra több kérdést is felvetett a film: az egyik, hogy ez az emberiség bün... Többtetése lenne, amiért letért a jó útról? Mik a legfontosabb dolgok az életben? Van-e értelme érzékek nélkül élni, és egyáltalán lehet-e? A film nem lenne az igazi a zene nélkül. Csodálatos zenét írtak hozzá, már csak ezért is megéri talán megnézni. A lányoknak pedig Ewan McGregorért, a fiúknak pedig Eva Greenért. ;)

Igen izgalmas a téma, engem levett a lábamról. Néhol úgy éreztem, hogy picit kidolgozatlan, gagyi, de őszintén szólva maga a történet és a zene ezt annyira ellensúlyozta, hogy ezért nem is vonok le csillagot. Miután megnéztem, azon gondolkoztam, hogy... Többha én lettem volna az egyik a sok közül, akkor mit kezdhettem volna magammal, miután minden érzékemet elveszítem? Érdekes gondolatokat ébreszt.

Nincsenek fordulatok, viszont van sok közhely, giccs és szenvelgés. Bölcs akar lenni, ehelyett unalmasan nevetséges.

Szuper volt, jó kis szórakozást nyújtott nekem így semmi esetre se bántam a film megnézését. Aki vevő erre a stílusra annak mindenképpen megéri megnézni, mert semmit se veszíthet vele.

Mélyről feltörő érzelmeket tudott belőlem kihozni. Nem tudom még miket pontosan, épp csak keresem ezeket... De a végén ott ültem a stáblista alatt és sírtam. Nem tudom pontosan miért, nem az utolsó jelenet miatt, nem, egyszerűen valami megfoghatatlan... Több dolgot, érzelmet nagyon jól jelenít meg. Zseniális ötlet, nagyon elgondolkoztam, nagyon durva, kendőzetlen megvalósítás, s habár mint film nem olyan zseniális mint a legutóbb nézett Gone Girl (nem összehasonlítom csak mindkettőt egy este alatt láttam), de mindenképp ötös, leginkább azért amit mond és amit tesz a nézővel.

A Hétköznapi pár szerelmi történet: egy kutatóorvos (Eva Green) és egy séf (Ewan McGregor) kapcsolatát mutatja be egy olyan jövőben, ahol fokozatosan, járványszerűen megszűnnek az emberiség érzékei (szaglás, ízlelés, hallás stb.), káoszt okozva ezzel... Több. És ha valaki szereti az olyan filmeket, amilyeneket én nem, annak még tetszeni is fog.