Howard, a kacsa

Gyerekkorom egyik legkedveltebb filmje. Sokan nem is tudják, hogy Howard volt az első Marvel-szuperhős. A film hangulata és zenéje szerintem zseniális. Vizuális effektjei a '86-os évekhez képest kiemelkedőek (nem a mai CGI színvonal). A kritikusok eléggé lehúzták az erotikus jelenet miatt, de őszintén, gyerekként is, és a mai szememmel nézve is inkább mondanám viccesnek, mint erotikusnak. Szerintem semmi gond nem volt azzal a jelenettel. Sajnos nem fogják folytatni, pedig az egyik legjobb Marvel-történetet ki lehetne szerintem hozni belőle. Egyszerűen a Nagy Fekete Démonokat vissza kéne hozni. Egy lény, ami hatalmas, ijesztő, és még mágikus képességekkel is bír, simán elszabadulhatna a Marvel-univerzumban. Thanost megennék reggelire :). Ha most fogod először megnézni, szerintem nem fog tetszeni, ez a film nekünk, 40 év felettieknek egy nosztalgia.

Kövezzetek meg, de én imádom. Annyira bugyuta, de ha "kivanatököm" napom van, pont jó arra, hogy felvidítson és/vagy lenyugtasson. Technikai megoldásaiban elmarad a maiaktól (de ez nem csoda, hiszen pár évtizeddel régebben készült). Nézd meg és döntsd el magad! Szóval, filmre fel és jó kacsázást!

Ritka kivételt képez a film: annyira rossz, hogy klasszikus lett belőle. Gyenge, bugyuta és idétlen.

Szerintem George Lucas nem nyúlt mellé az adaptációban, mindösszesen Lea Thompson kacsa „sex”-jelenete lett túl forró, ez az, ami túl sok volt egyeseknek. Mondjuk nekem is, de jó értelemben, ha értitek. Maga a film abszurditásra épül, és hát a szereplők is abszurd alakok, a reakciójuk, dialógok is a témához igazodik. Akinek ez nem esett le a film elejétől, az meg se próbálkozzon egy Monty Python Cirkusszal. Nálam ez a film ötös, Lea Thompson meg geek szexszimbólum.