Midway (2019)

Nem vagyok oda a háborús filmekért, de a nagy címeket azért igyekszem megnézni. A Midway viszont nagy csalódás volt. Unalmas, felszínes film, és legtöbbször a CGI is kiábrándító. Mondanám, hogy egynek elmegy, de inkább csak egy félnek, maximum.

Tegnap láttuk párommal moziban a filmet, és azt kell, hogy mondjam, hogy nekem átjött. Ez a film is bizonyítéka annak, hogy ma is készülnek kiváló második világháborús filmek. A látványos akciójelenetek mellett kapunk színvonalas tartalmat is. Nemcsa... több»k egy csatára fókuszál a film a címével ellentétben, hanem több ütközetet is bemutat. Amit szerintem nagyon jól eltaláltak a filmben, hogy az előzményeket is bemutatja, vagyis, hogy mind a japánok, mind az amerikaiak hogyan jutottak azokra a döntésekre, lépésekre, amikre jutottak, milyen hibákat követtek el, és milyen jelentősége volt a kódok megfejtésének, a matematikának, a logikának, ami végül a siker kulcsát adta. Szintén a film pozitívuma számomra, hogy a japánok és az amerikaiak szemszögéből is látjuk az eseményeket, és valamennyire mindkét oldal érzéseit meg lehet érteni. Sokan mondják, hogy egy sablonfilm, nekem nem ezt a hatást keltette. Tetszett a színészek alakítása, szerintem profin, meggyőzően adták a karaktert. A fiatal színészek alakítása is profi, színvonalas volt. Vannak érzelmileg is megfogó jelenetek. Szintén pozitívum a film végén, hogy a szereplőkről összefoglalva néhány mondatban megtudhatjuk, hogy mi történt a háború után, hogyan ért véget az életük. A komoly tartalom ellenére a film humora is tetszett. Én javaslom, a kategória kedvelőinek jó választás lehet.

A midwayi tengeri csata – mely a Csendes-óceán kellős közepén bontakozott ki 1941 júniusában a császári Japán és az Egyesült Államok között – a második világháború történetének harmadik legnagyobb fordulópontját jelentette (a sztálingrádi és az el-al... teljes kritika»

Eleinte nagyon tartottam attól, hogy ez is csak egy Pearl Harbor-féle rettenet lesz, de szerencsére tévedtem, és sikerült egy hiteles és jó háborús filmet összehozni. A színészek jók voltak, a zene is jó volt, a látvány is teljesen rendben volt, volt itt nagy robbanás és csata, aminek lennie kell egy ilyen filmben. A félelmem ellenére itt nem tolták túl a szerelmet meg hasonló baromságokat, pont annyira voltak jelen az ilyen dolgok, amennyire kell, kicsit árnyalják a helyzetet és a szereplőket. Tetszett az is, hogy nem volt senki szentnek beállítva, és néhány jelenetnél még hirtelen a levegő is belém szorult. Egy jelenet volt, ami szerintem elég hülyén nézett ki (főszereplőnk és hátvédje között), de mivel ez az egy volt, nem vett el a film értékéből. Aki háborús filmre vágyik, nézze meg nyugodtan, nem fog csalódni, nekem tetszett, nem egy "egyszer nézhetős" fajta, de nem fog a kedvenceim közé tartozni.

Tipikus Emmerich mozi kiváló színészi gárdával és persze rengeteg amerikai zászlóval. A német a legpatriótább amcsi filmrendező.

Nagy érdekes és letaglózó történet egy monumentális harcról, ami Japán és Amerika között zajlott. Kiválóan vászonra vitt, érdekes, történelmileg is pontos film. A végén nagyon örültem, hogy az egyes emberek további életútját is megjelenítették. Zseniális szereplőgárda.

Roland Emmerich olyan, mint az a történet a ruszki traktorgyárról. Akárhogy próbálták összerakni, mindig tank jött ki belőle. Emmerich meg akármibe fog, akármilyen műfajban, abból romboláspornó lesz. Most éppen történelmi film keretein belül próbálja... több» tágítani a rombolás határait. Nem lenne ez elvetélt ötlet, de nem így. Egyszerűen túl sok mindent akartak beletömni 2 órába. 2 percenként máshol vagyunk, millió szereplő, sztori, semmi kibontva. Oké, ez az egész csak alibi ahhoz, hogy felvonuljon az egész CGI rohamezred a teljes arzenállal. De akkor viszont nem értem, miért ilyen rossz a CGI. Van, amikor kifejezetten ronda az egész, de amikor kinéz valahogy, akkor is mű, nulla fizika, nem érezni a súlyt, az erőt, semmit. Emmerich papa a 2004-es Holnapután óta csak kínlódik, el kellene engedni ezt az egészet.