Nick és Audrey Spitz, akik most magánnyomozóként saját ügynökséget indítanak, egy nemzetközi nyomozás középpontjába kerülnek, amikor egy barátjukat elrabolják.
Habkönnyű szórakozás, semmi több. Igazi Sandler-hangulat, és valljuk be, ha leülünk egy Adam Sandler/HappyMadison filmet megnézni, akkor nem is vágyunk többre, csak szórakozásra. (Természetesen Sandlernek azért vannak mélyebb gondolatisággal rendelke... több»
Nem lett igazán erős, sajnos. Az első résszel már tulajdonképpen ellőtték, hogy ők a bénácska nyomozópáros. Nem igazán tudott újat mutatni a második rész. Inkább bugyuta volt, mint szórakoztató.
Nem, nem és nem. Attól, hogy egy film címe mögé odabiggyesztjük a 2-es számot, és ugyanazokkal a főszereplőkkel leforgatunk egy az eredetire bizonyos szinten emlékeztető történetet, még nem alkotunk. A készítők nyilvánvalóan azt gondolták, hogy munka nélkül keresnek egy kis pénzt, és egy pillanatig sem rejtik véka alá, milyen szinten unták az első perctől az utolsóig az egészet. Még a két főszereplő sem menti meg a produktumot, Aniston fáradt és agyonbotoxolt, Sandler pedig vagy másnapos, vagy beteg volt a forgatáson. A számtalan rossz poén mellett kétségtelenül van egy-két egész tűrhető is, talán egy kis időre beengedtek egy-két lelkes kezdőt is az alkotás folyamatába. Igazából egyetlen pozitívuma van a filmnek: az, hogy csak másfél órán keresztül kellett nézni ezt az összecsapott nyűglődést. Bízom benne, hogy a harmadik jobb lesz. Oké, csak vicceltem, őszintén remélem, hogy nem lesz harmadik rész.
A büdös életben nem láttam még ennyire ostoba, műanyag, poénmentes, ócska és gagyi kupacot.
Szeretnéd használni a Mafab értékelését a weboldaladon?
Használd ezt a HTML-kódot »