Aljas nyolcas

Ez a film abszolút méltatlan Tarantinohoz. Egy hosszúra nyúlt önimádás és önismétlés (már a Djangoban megismerhettük a rendező véleményét a témáról) egy fércmunka. Felesleges villogás és rongyrázás az Ultra Panavision kamerákkal, amikor a film jelene... Többteinek 95 %-a egy kabinban, vagy egy postakocsiban játszódik. Hosszú, unalmas, a színészek közül pedig csak 1-2 olyan van, aki végig kimagasló (és nem ripacs) teljesítményt nyújt. A sztori közepes, a Tarantino-s dumák pedig csak nagyon kis százalékban igazán ütősek. Szomorú csalódás, mert kifejezetten kedvelem a filmjeit...

Két elsöprő ereje van a filmnek: forgatókönyv és látvány. Tipikus Tarantino film, de mégis új és ha az ember szereti a rendező stílusát, kiváló szórakozást nyújt. A forgatókönyv megfontolt, fordulatos és tele van feszültséggel (persze ez a képek, a ... Többszínészi munka és a zene számlájára is írható). A látvány szintén tipikus Tarantino, de csak olyan szempontból, hogy hihetetlenül szép és okosan beállított képekkel dolgozik. Minden egyéb szempontból kiváló a film. Az egyetlen dolog, ami szerintem túlzás volt, az az erőszakos jelenetek véressége. Az utóbbi pár Taratino film is hasonlóan véres, de szerintem mindet elkészíthette volna kevesebb gyomorforgató képsorral. Mintha a Kill Bill óta gore stílustól nem tudna elszakadni…

Nem az a legfőbb baj az Aljas nyolcas című Tarantino-filmmel, hogy a története logikai bukfencekkel teli, a rendezése pedig teátrálisan hatásvadász, hanem, hogy közönséges és alpári a stílusa. Az isten háta mögötti havas kis fogadóban összeverődő 8 fős csapat tagjai konfliktusokba kerülnek egymással, miközben sajátos karaktereket ismerhetünk meg. Kapunk rejtélyeket és titokzatos haláleseteket is. A rendezés nagyon szeretné, ha misztifikált és különleges sztoriként látnánk az eseményeket, de kiderül, hogy csupán egy szimpla túsz szabadítási ügyről van szó, amit sokkal egyszerűbben is megoldhattak volna, a karakterek pedig nem annyira rejtélyesek, mint sokkal inkább alpáriak. Az Aljas nyolcas a leggyengébb Tarantino-film temérdek hatásvadászattal, amit sokan megkajálnak. Az ember kíváncsiságból végignézi, hogy megtudja, mi lehet a dolgok mögött, de újból már nem akarja látni. Legalábbis én így voltam vele. Értékelésem gyenge három csillag, 55 százalék csupán, vagyis közepes. Nézhetőnek nézhető, de vérszegény és bosszantó alkotás.

Tarantino az Tarantino, ő az egyetlen rendező akinek bármikor felismerném a filmjét, annyira nyilvánvaló, hogy ő rendezte. Néha kissé unalmas volt, főleg a rendező többi filmje után, de ettől eltekintve tetszett, ahogyan a többi is.

Moziban néztük meg , bár engem az előzetesek nem is igazán csigáztak fel túlzottan, hozta az elvárt formát . Fel sem tűnt közben , hogy milyen hosszú , egyáltalán nem untatott. a női szeteplő alakítása remek.

Aki szereti Quentin Tarantino igen sajátos stílusát, anak bizonyára az Aljas nyolcas is teteszeni fog, nem fog csalódni benne, annak ellenére, hogy hiányzik belőle a megszokott túlzó, parodisztikus stílus. Ennek hiányát a kiváló karakterek ellensúlyozzák.

Tarantino lehetne Hollywood legperverzebb rendezője, mert ennél ocsmányabb film alig van! Perverz, szadista az ilyen!

Szokásosan lassan épül fel a sztori, de aki Tarantinót néz, az erre szerintem számít. Volt benne pár jó poén, és érdekes volt a csavar a végén, ahogyan arra számítani lehetett. A képi világa és az egész filmnek a dizájnja, hangulata lenyűgöző, és ugyan tényleg nem a legerősebb a sztorija, de mindenképpen érdemes megnézni.

Nekem ez most nem jött be. Alapvetően tetszett a történet koncepciója, és volt egy-két csavar, amelyet kifejezetten élveztem benne. De rengeteg logikai bukfenc volt a történetben, amelyet számomra öncélúnak tűnő brutalitás és poénok vettek körbe, amelyek nem voltak sem elég parodisztikusak, sem elég valódiak.

Vannak nagyon jó igazi Tarantino elemek a filmben, a történet is tetszett, de valahogy mégis hiányzik valami. A Django személy szerint nekem jobban tetszett.

A többi filmjét is nagyon bírom a rendezőnek (Tarantino rendezte ugyebár) és ez is fergetegesre sikerült . Nevettem rajta jókat és fordulatos is volt, biztosan újra fogom majd nézni.

Az egy helyen zajló drámák egyik szép példája a film, párhuzamba állítható a Kutyaszorítóbannal. Lassú felvezetés, ahogy azt Tarantinotól már megszokhattuk, aztán megismerjük a karaktereket , de ez sem unalmas, sőt. A szokványos csavar is megvan így ... Többaki szereti Quentin munkáit és/vagy a westernt az jól fog szórakozni. Sokan panaszkodnak a hosszú játékidőre, szerintem ez nem zavaró, engem lekötött.

Érdekes kísérlet, kamara-western még nem igen volt a filmtörténetben. Viszont a vérmennyiség talán most először zavaró Tarantinónál, ahogy a játékidő is túlzó, egy film nem a hosszától lesz epikus. Hanem például a zenétől és Morricone bácsi bizony ig... Többen csak kitett magáért. Jennifer Jason Leigh alakítását még mindenképp kiemelném aki láthatóan nagyon jól érezte magát ennyi férfi közt és roppant lazán adja elő.

Igazán észre vehető hogy Quentin Tarantino film. Fordulatos és izgalmas. Ajánlom mindenkinek nézze meg mert nagyon jó! A zene nagyon jó hangulatot rak a filmbe.