The Housemaid – A téboly otthona

... mert ismét egy ideológiailag vezérelt filmet láttunk, még akkor is, ha szépen van előemésztve és a szánkba adva. A fordulat a filmben ütős, de mégis ez váltotta ki egyben a negatív hatást.

Nagyon sok túlzással készítették el a The Housemaid - A téboly otthona című filmet Paul Feig rendezésében. Konkrétan egy beteg filmet készítettek, melyben nagyon eltúlzottak a karakterek, a motivációk, a pszichés problémák, a véres jelenetek és a vég... Teljes kritika

A téboly otthona teljesen elvarázsolt. Már az első percekben érezni lehetett, hogy ez nem egy átlagos thriller. A film hangulata egyszerre elegáns és sötét, és minden apró részlet , a fények, az árnyékok, a ház terei, a feszültséget fokozza. A történ... Többet mesterien építi fel a pszichológiai játékot, ahol semmi sem az, aminek látszik. A főhős lassan fedezi fel a házban rejlő titkokat, miközben a néző szinte minden pillanatban kíváncsi és izgul. A film nem csak ijesztő, hanem mélyen lenyűgöző, mert a karakterek közti kapcsolatok és a rejtett szándékok folyamatosan fenntartják az érdeklődést. A szereplők alakítása fantasztikus. Minden tekintet, minden apró gesztus árulkodik, és így a feszültség még intenzívebbé válik. A film látványvilága, a terek, a díszletek és a fények mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a néző teljesen beleélhesse magát a történetbe. A cselekmény fordulatai váratlanok és izgalmasak, mégis logikusak, így a film minden pillanata élvezetes marad. Összességében a téboly otthona egy olyan film, amely teljesen beszippantja az embert. Feszült, izgalmas és szinte lélegzetelállító élményt nyújt, miközben a karakterek és a titkok világába is betekintést enged. Nemcsak szórakoztat, hanem mélyen lenyűgöz a látványával és a történet komplexitásával, és biztos vagyok benne, hogy sokáig fogok rá emlékezni.

Winchesterék első pillantásra normálisnak tűnő családot alkotnak. Gazdagok, sikeresek, szépek, egészségesek, és gyönyörű a kertvárosi, felsőközép-osztálybeli hatalmas házuk is. A néző csak lassan és fokozatosan ébred rá arra, hogy itt bizony súlyos p... Teljes kritika

Freida McFadden 2022-es regénye (mely azóta már trilógiává bővült) a filmvásznon elevenedik meg, hogy Sydney Sweeney és Amanda Seyfried főszereplésével megidézze a '90-es évek jobbfajta domestic thrillerjeit és friss vért fecskendezzen a némileg elfe... Teljes kritika

Nem voltak nagy elvárásaim, bár olvastam róla pozitív dolgokat. Az első órában egy csöpögős romantikus film lehetett volna, de ahogy haladt tovább a történet, minden egyes percével csavart egyet, hogy mi, nézők, csak tátott szájjal maradjunk. Így vis... Többszagondolva már a film elejétől csepegteti a morzsákat a csavarig, amelyre nem is gondoltam volna. Mivel könyvadaptáció, ezért az írónőnek jár a taps a fordulatokért, de Paul Feig és a színészek is remekelnek a szerepükben.

Tipikusan az a thriller, ami nézés közben végig leköt, de utólag azért hagy maga után kérdőjeleket. A hangulat és az alaphelyzet kifejezetten erős, a feszültség sokáig jól működik, és vannak jelenetek, amelyek tényleg nyomasztóak, már-már paranoiás é... Teljes kritika

Sydney Sweeney egy thrillerben? Érdekes volt. A színésznő feltűnő jelenség, és a legkevésbé sem olyan, akiről elképzelhető, hogy tíz évet lehúzzon gyilkosságért egy börtönben, majd angyali ártatlansággal, töretlen szépséggel szabaduljon, és úgy beszé... Teljes kritika

Az utóbbi idők legjobb thriller filmje. Nagyon jó a történet, a szereplők jól hozzák a karaktert, a csavarok kiszámíthatatlanok, a feszültség pedig a tetőfokon. Szinte kötelező megnézni, nagyon ajánlom! (Köszönöm a nyereményjegyet a Mafab.hu csapatának)

Tisztességes hétvégi thriller. Kicsit túlgondolt, kicsit túlnyújtott, de teljesen nézhető. Nem hiszem, hogy bárkinek túl nagy csalódást okozna. Semmi extra, de így jó. Kedvet kaptam, hogy elolvassam pár év múlva a könyvet is, amikor a filmet már teljesen elfelejtettem. Amanda Seyfried jól játszik, Sweeney-t pedig soha nem a kiemelkedő színészi tehetsége miatt néztük, de ezt a szerepet elviszi. Egyedül az olasz HELL-reklámcsődör jelenléte felesleges teljesen a filmben, az ő jelenetein néha fel is nevettem, hogy ki ez és mit keres itt. A könyvben biztos nagyobb szerepe van.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A The Housemaid esetében több kritikában is felmerült, hogy a film állítólag jobb, mint a könyv, ezzel sajnos nem tudok egyetérteni. Az E/1-ben íródott regények adaptálása mindig nehéz terep, hiszen a főszereplő belső gondolatai rengeteget hozzáadnak a történethez. Itt ugyan próbálkoztak néhány belső monológos narrációval, de ez nem tudta teljesen visszaadni azt a pluszt, amit a könyv nyújt. Összességében egy korrekt, kellemes thriller született, talán a kelleténél több romantikus hangsúllyal. A szereplőválogatás alapvetően jól sikerült, viszont Michele Morrone karaktere kifejezetten háttérbe szorult: érezhetően kevesebb játékidőt és súlyt kapott, mint a regényben, ami nem tett jót a történet dinamikájának. Pozitívum viszont a vizuális világ: szépen megkomponált jelenetek, letisztult képi megoldások, és néhány hozzáadott extra jelenet, amelyek működnek filmként. Nem egy emlékezetes adaptáció, de egyszeri nézésre teljesen rendben van, tipikusan az a film, amit megnézel, tetszett ezért nem bánod, de nem is fogsz róla hónapokig beszélni.

Érdekes történet, mely Paul Feig rendezésében jól építkezik: a néző lassan, fokozatosan tud meg egyre többet az egyes karakterekről. Ami Paul Feiget illeti: nálam jól nyitott a 63 éves amerikai rendező, hiszen egyik korai filmje, A kém (2015) az egyik kedvencem ma is (Melissa McCarthy és Jason Statham főszereplésével). Ezúttal trhrillerrel próbálkozott és szerintem sikerrel. A legfontosabb karakter, Millie (Sydney Sweeney) összetett személyiség: 18 éves kori botlása bizonyítja, hogy erőszakra hajlamos nő, az pedig, hogy mentálisan túlélte a 10 év börtönt és szépségét megőrizve tudott mindent nulláról újrakezdeni, arra utal, hogy erős jellem. Próbára is lesz téve akaratereje abban a házban, ahol szobalányként kap munkát, hiszen előbb munkaadó nője, Nina (Amanda Seyfried), majd annak férje, Andrew (Brandon Sklenar) esik neki. Valaki írta itt, hogy valóságtól elrugaszkodott kissé az egész. Ez nagyon igaz: túltoltak a pszichés zavarok szerintem is. De a végeredmény mégis csak egy nagyon izgalmas thriller, melyen nem unatkozunk. Nekem bejött, nálam 4 csillagos.

A The Housemaid – A téboly otthona egy lassan kibontakozó thriller, ami fokozatosan húzza be a nézőt a történetébe. Nem egy pörgős film, inkább lépésről lépésre építkezik, és végig érezni rajta azt a nyomasztó hangulatot, hogy ebben a házban valami nagyon nincs rendben. Végig volt bennem egy furcsa, nyugtalan érzés, mintha a film bármelyik pillanatban átfordulhatna valami rossz irányba. A történet alapja egyszerűnek tűnik: egy nő munkát vállal egy gazdag családnál, de hamar kiderül, hogy a zárt ajtók mögött sötét titkok lapulnak. Ami igazán működik a filmben, az a hangulat és a karakterek közti furcsa viszony. A főszereplő szemszögéből jól átjön az a bizonytalanság és félelem, amit ő is érez, és emiatt könnyű vele együtt izgulni. Sydney Sweeney és Amanda Seyfried játéka szerintem kifejezetten erős, jól mutatják meg, mennyire nem fekete-fehér egyik szereplő sem. A film nem akar mindent azonnal megmagyarázni, inkább hagyja, hogy a néző rakja össze a darabokat. Ez néha kicsit lassúnak érződhet, de közben pont ettől lesz nyugtalanító. A csavarok nem mindegyike üt akkorát, mint vártam, de összességében mégis működik a történet. Nekem tetszett, hogy a film inkább a lelki feszültségre épít, nem az olcsó ijesztgetésre. Összességében egy olyan film volt, amit érdemes egyszer megnézni, főleg azoknak, akik szeretik a lassabb, feszültebb thriller hangulatú történeteket, illetve már olvasták a könyvet is.

Általában előbb elolvasom a könyvet és utána nézem meg a filmesített változatot, de most úgy alakult, hogy megnéztem. És tuti, hogy el is fogom olvasni! Nagyon tetszett. Izgalmas, fordulatos és a csavar zseniális benne.