Szerezd meg a Mafab medálokat, és mozizz ingyen egész évben! » Login  
72%

A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya (2022)

The Unbearable Weight of Massive Talent
Filmadatlap
 
29
Szereplők
11
Vélemények
19
Képek
5
Videók

Galéria (19)

Videók (5)

 
Bafam Nézhetetlen  2023. 03. 02.

legújabb vélemény

1
Elviselhetetlen

Sajnálom, de ez a film számomra értéktelen. Rendkívül gagyi minden téren.

 
Sabnock Sanatory   2022. 09. 03.

2
Cage, aki sohasem veszett el, most előkerült!

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Pig, Color out of Space... Kifejezetten jó kis mozik, inkább mondanám azt, hogy Nicolas Cage otthagyta trutyivúdot, és az olcsóbb, indie jellegű mozifilmekre "lovagolt" át! Hát nézzük ezt a moziját, mit is mond nekem? A szebb napokat is látott Nic Ca... teljes kritika»

3
 
Crystaldeer   2022. 09. 03.

1
Szánalmas, siralmas, nézhetetlen

Nem értem, miért kedvelik olyan sokan ezt a filmet, mert ez a film szerintem egyszerűen borzasztóan rossz lett. Egész idő alatt azon gondolkodtam, miért vállalta el Nicolas Cage ezt a filmet, aztán a végén derült ki, hogy ő volt a producer is egyben... így már értettem. Viszont szerintem ezzel a filmmel jól fejbe lőtte saját magát. Egy korábbi hozzászóló is megemlítette, hogy a film tele van káromkodással és tényleg... de azt hiszem manapság ez már tök normális, viszont pont ettől lesz vulgáris az egész és számomra is elég taszító stílust adott a karakternek. Főleg amikor még saját magát istenítette... szánalmas egyben siralmas és nézhetetlen, mint ahogy fentebb is írtam. Egy időpocsékolás. Annyit hozzátennék, hogy a történet még nem is lett volna olyan rossz, egy jó kis krimit össze lehetett volna rakni belőle, csak valahol a rendezésen is elcsúszott az egész. Nekem korábban nem volt gondom a Nicolas Cage filmjeivel, de ezzel a filmmel elérte, hogy kevésbe legyen szimpatikus nálam. Ja, és amúgy Budapest tényleg tökéletes Palma de Mallorcának :D

3
 
Eastern79   2022. 06. 12.

0
Cageisztikus kaland

Nicolas Cage önmagával beszélget, smárol, miközben önmagát alakítja. Röviden, tömören így is jellemezhetném Cage legújabb filmjét, amely közel sem akkora durranás mint amekkorának beharangozták viszont jól illeszkedik az utóbbi években vállalt szerepeihez. Nemcsak amiatt, mert egy képtelen alapszituációból indul hanem azért mert ez a film ugyanúgy lázad minden ellen mint az előző mondjuk öt, csak éppen nagyobb a költségvetés. Cage mellett pedig Pedro Pascal egyszerűen zseniálisan hozza a figurát, most kedveltem meg a pasast igazán. Nem tökéletes film de meggyőző visszatérés és egyben remek fricska a Hollywood-i filmgyártás számára.

 
acura steve   2022. 06. 12.

2

Mértéktelen káromkodással teli film, valahogy nem tartom viccesnek! Cage jól játszik igaz, eddig nem látott oldalát mutatja, de a film fos!

 
aliasteáscsésze Nézhetetlen  2023. 01. 25.

2
Szánalmas

Soha többet nem nézek Cage-filmet. Többször megfogadtam már, de ez volt az utolsó csepp a pohárban.

 
Lóri Ádámcsik   2022. 05. 20.

0
Nicolas Cage visszatért!

Nem csodálkoznék, ha ezután a film után újból nagyobb volumenű szerepeket kapna Nic barátunk. Egy nagyon okosan felépített, humoros filmet kaptunk, ami tükröt állít a szakmának, a színésznek és a nézőknek is. Nic Cage fanoknak kötelező! :)

A film 28 344 886 forintos bevételt termelt Magyarországon. A hazai mozik összesen 16 759 mozijegyet értékesítettek a produkcióra.

 

A filmet az eredeti tervek szerint az első fázisban New Yorkban, majd Mexikóban forgatták volna. A koronavírus-járvány miatt azonban végül Magyarországra esett a választás.

(csd)
 

A való életben Nicolas Cage-nek csakugyan voltak pénzügyi problémái, ugyanakkor soha nem sodródott az anyagi csőd szélére.

(csd)
 

Nicolas Cage eleinte ellenezte az ötletet, hogy saját magát játssza a történetben, később azonban meggondolta magát, miután a rendező, Tom Gormican egy levélben is megkereste őt.

(csd)
 

A forgatókönyvben Quentin Tarantino, Naomi Watts, Charlie Sheen és Jim Carrey is felbukkan.

(csd)
 

A forgatás végén az egész stáb egy Nicolas Cage arcával ellátott párnát kapott ajándékba, amelyet maga Cage írt alá.

(csd)
 
Mindenki kedvenc mémszínésze viccet csinál magából – és milyen jól teszi! több»
 


Az önmaga kiszínezett verzióját játszó Nicolas Cage akciókomédiája kellően elborult, különleges és önazonos – de mihez kezdjünk ezen túl egy filmmel, amely tulajdonképpen egyik választott műfajában sem képes kiemelkedőt alkotni?
hirdetés
Jelenet „A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya” című filmből
Jelenet „A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya” című filmből

Nicolas Cage-nél kétarcúbb színész kevés létezik. Oscart nyert az Adaptációért, de legnagyobb rajongói inkább a Fegyencjárat és az Ál/Arc sztárjaként tartják számon. Hollywood egyik legjobban kereső színészeként addig szórta a pénzt, hogy tíz éve kénytelen egyenesen a tékák polcaira szánt Zs kategóriás produkciókban lejáratni magát, ugyanakkor néha befér ezek közé egy-egy olyan kultkedvenc gyöngyszem is, mint a Joe, a Mandy vagy a Disznó című film. Egészen szélsőséges húzásokra képes egy karakter átéléséért, de a Szellemlovastól a jövőre érkező legújabb Drakula-feldolgozásig bármilyen franchise-szerepet elvállal. Karrierjét nehéz lenne szakaszokra bontani, gyakorlatilag bármelyik időszakában találunk nagy dobásokat, alig jegyzett darabokat, legendás alakításokat és iszonyatos mellényúlásokat egyaránt. Ami vitathatatlan:

Nicolas Cage egy jelenség, beskatulyázhatatlan, öntörvényű, utánozhatatlan alakja a filmvilágnak

– és úgy tűnik, erre most ő maga is rájött.
Jelenet „A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya” című filmből
Jelenet „A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya” című filmből

Hiszen A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya semmi másról nem szól, mint hogy Nic Cage tőkét igyekszik kovácsolni a Nic Cage-mítoszból. Nehéz volna visszatérésként vagy bizonyításként aposztrofálni (elvégre a Disznóval a tavalyi év egyik legjobb filmjét és színészi játékát tudhatja magáénak), legfeljebb abban az értelemben, hogy arra valóban régen láttunk példát, hogy egy széles közönség számára készült mű főszerepében aratott volna sikert. Ettől szenved filmbéli alteregója is, aki egy fájdalmas szerep-kikosarazás után úgy dönt, családja érdekében végleg felhagy a filmezéssel, csakhogy anyagi gondjai miatt muszáj elvállalnia egy vendégszereplést a spanyol milliomos, Javi (Pedro Pascal) születésnapi buliján. Cage csak két dolgot nem sejt: Javi valójában saját filmtervének főszerepére szeretné megnyerni, és hogy a férfi nemzetközi bűnöző, akit a CIA éppen a sztár segítségével szeretne elkapni.

Cikksorozatunkban olyan friss filmekkel foglalkozunk, amelyeket egy-egy egykor szebb napokat is megélt színész következő nagy dobásának szánnak, különös tekintettel arra, hogy sikerül-e visszaszerezni megtépázott hírnevüket, vagy újradefiniálniuk magukat, valamint hogy ebben mennyire segíti őket az adott mű.

A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya gyakorlatilag egy Adaptáció Nic Cage-mintára, ahol azonban az önreprezentációt, az önmarcangolást és az újradefiniálást a közönség szórakozásának szolgálatába állítja, és ennek megfelelően veszi is komolyan. A filmbéli Nick Cage-nek (akinek keresztnevét ck-val írják, ezzel is jelölve az elvonatkoztatást) az őt megformáló színészétől eltérő családja van, innentől kezdve pedig a nézőre van bízva, mennyi valós párhuzamot lát a főhős karakterívébe és annak érzelmi vonatkozásaiba. Tom Gormican rendező és Kevin Etten forgatókönyve ezt emeli fel egy újabb metaszintre azzal, hogy Nick és Javi gyakorlatilag a szemünk láttára, saját ötletükként találják ki azt a filmet, amellyel a sztár újra a rivaldafénybe kerülhetne, és amellyé tulajdonképpen A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya válik.

Arra tehát semmiképpen ne számítsunk, hogy Cage (az első felvonás kivételével) túl sokat fog rágódni azon, vajon jó döntéseket hozott-e, és hogy milyen szemmel tekint rá a közönség, a végeredmény ugyanis mindenképpen egy tőről metszett akcióvígjáték, amelyet a mostanában olyannyira divatos negyedikfal-döntögetés fűszerez – és amely éppen ezzel a kiszólogatással irányítja rá magát a zsánerelemek jól bevált sorvezetőjére. Az elvetemült, szokatlan alapötlet azonban mégis biztosít annyi táptalajt a fordulatos történetvezetéshez, hogy a riválisoknál lényegesen kiszámíthatatlanabb, eredetibb élményben legyen részünk, ahol mindig akad mozgástér némi kreatív játszadozásra a műfaj törvényszerűségeivel.

Ugyanakkor mikroszinten Gormican ötletei már határozottan cserben hagyják a remek kiindulópontot: a színre lépő karakterek egyike sem különösebben jellegzetes vagy emlékezetes, a szükségszerű fordulópontok felé haladva egyre kevésbé humorosak a gegek, illetve eredetiek vagy egyáltalán látványosak az akciók, a játékidő előrehaladtával pedig mindezekre már a puszta igyekezet is elfogyni látszik. A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya meg sem próbál versenyre kelni a mostanában leginkább Ryan Reynolds dominálta improvizatív vonallal, és javarészt erősen másodrangú színészeiben sincs meg a komikusi véna hozzá – Gormicanben pedig a vágy, hogy kibontakoztassa például a két CIA-ügynök figuráját. Javarészt tehát a kezdeti lendületből próbál megélni, és ahelyett, hogy folyamatosan magára licitálna, inkább egy kényelmesen megugorható szintre helyezi a lécet. (Tegyük hozzá, hogy például a vágószoba padlóján maradt, a Cage-életmű legendás állomásaiból összefűzött álomjelenet árnyalhatná ezt a képet.)
Jelenet „A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya” című filmből
Jelenet „A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya” című filmből

Igaz,

Nicolas Cage soha nem is volt az a figura, aki a leginnovatívabb rendezők keze alatt vagy extrém forgatási körülményeknek kiszolgáltatva tenné próbára magát.

Ahogyan a vásznon kimondja, számára a filmezés „csak egy munka”, nem pedig eszköz arra, hogy saját sztármítoszát építgesse. Ennek megfelelően pedig eme önreflexiója is inkább lezser, cseppet sem nagyravágyó ökörködés, mint görcsösen tépelődő hatáskeltés. És valahogyan így kell A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlyát ugyancsak felfogni: legyen bár Nicolas Cage akármilyen furcsa figura, végeredményben ő is csak egy a hollywoodi sztárok közül, akik többek között ilyen kellemesen jópofa semmiségekkel szereznek örömet nekünk. több»
 
Nicolas Cage belebújt Nicolas Cage bőrébe, hogy az év eddigi legkellemesebb, öniróniával jócskán átitatott buddy movie-jával rukkolhasson elő. több»